A Dr. Csatáry László ügy 

 
 

Kassa árnyékában

 

„A Csatáry ügy” a dokumentumok tükrében

 
Előszó
 
Az igazság szubjektív fogalom, és amelynek kimondása mindig valamilyen előjelű indulat kiváltással jár. 
A valóság alapvető jellemzője, hogy független prekoncepcióktól, értékítéletektől, nézetektől.
 
Az „igazság” szó ebben a könyvben, csak a legszükségesebb esetekben, a médiából, vagy a különböző jegyzőkönyvekből szó szerint idézett szövegben jelenik meg. 
 
A Csatáry ügy nyilvánosságra kerülését követően több publikációban is megjelent az a szó, hogy „hiteles”. 
Az itt meghivatkozott dokumentumok, okmányok mindegyike valódi és a lábjegyzetekben feltüntetésre került kutatási helyük, levéltári, vagy könyvtári jelzetük, illetve eredetük, származási helyük valamint az, hogy az egyes felhasznált idézetek mely forrásból lettek kiemelve, azok eredetileg hol olvashatóak. Dr. Csatári László eredeti felhasznált iratai, magándokumentumai pedig önmagukért beszélnek a hitelesség kérdésében.
 
A könyv nem az igazságot keresi, hanem a valóságot tárja fel egy olyan történet megismertetésével, amely az elmúlt években, évtizedekben, sok emberre volt valamilyen hatással. Célja nem az indulatok kiváltása.
 
A könyvben megjelenik szinte minden olyan személy, aki a Csatáry ügyben a nyilvánosság előtt valahol, valamikor, valamilyen formában arcát, nevét és véleményét adta.
 
„A Csatáry ügy…” dr. Csatári László Lajos, a Magyar Királyi Rendőrség egykori rendőrségi segédfogalmazójának történetét dolgozza fel valós és hiteles dokumentumok alapján.
 
Az első bécsi döntéssel a Felvidéket 1938-tól Magyarországhoz csatolták és a zsidóüldözések Kassa város vonatkozásában 1941 nyarán tragikus konkrétumot öltöttek, amikor 300 személyt deportáltak az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij-ba, ahol többségüket kivégezték.
 
1944. március 19-én a Német hadsereg megszállta Magyarországot és néhány héttel később, Kassán keresztül megkezdődött 400-450.000 magyarországi zsidó, vasúton történő különböző koncentrációs táborokba deportálása, amely a nagy többség, közöttük mintegy 15.000 Kassa környéki zsidó jelentős részének is intézményesített kivégzéséhez vezetett.
 
 
1944. október 15-én Szálasi Ferenc és Nyilas Pártja átvette a hatalmat Magyarországon és ezzel újult erővel folytatódott a zsidók, a politikailag másként gondolkodók üldözése és likvidálásukra való törekvés.
 
Ennek a Kassán 1941 júliusától 1945. január 18-ig terjedő időszaknak tette Efraim Zuroff a Simon Wiesenthal Center jeruzsálemi vezetője kényszerű „főszereplőjévé” dr. Csatári Lászlót.
 
Csatári László 1942 őszétől 1944. október végéig két évet szolgált Kassán a rendőrkapitányság állományában, mint rendőrségi segédfogalmazó. Mivel a rendőrségen ő beszélte anyanyelvi szinten a német nyelvet, ezért dr. Horváth György Kassa akkori rendőrfőkapitány-helyettes a tolmács és egyúttal a német parancsnoksággal történő összekötőtiszti feladattal bízta meg. Feladata a magyar rendőrség és a német egység vezetője közötti információk közvetítéséből állt, így mind a rendőrségen, mind a városban az ő neve vált ismertté és maradt meg ezáltal sokak emlékezetében.
 
Csatári László nevét a háborút követően a Magyarországon dr. Horváth György volt kassai rendőrfőkapitány-helyettes ellen lezajló Népbírósági eljárásban is felhasználták. Szlovákiában pedig kollaboráció és fasiszta megszállás bűncselekmény elkövetése miatt, mint volt magyar kassai rendőrkapitány ellen indult Népbírósági eljárás, melyet halálos ítéletével zártak le.
 
A könyv arról a kutató és tényfeltáró munkáról szól, amely végül tisztázta Csatári László szerepét a Kassán történt eseményekkel kapcsolatosan.
 
Több száz óra levéltári kutatás során, több ezer oldal elolvasását és feldolgozását követően derült fény a valóságra, amely dokumentumokkal és tényekkel alátámasztottan egyértelműen bizonyítja be azt, hogy dr. Csatári László Lajos nem követte el a neki felrótt háborús bűncselekményeket.
 
Könyvem nem jöhetett volna létre, ha a levéltárakban és közkönyvtárakban történő kutatásaim során az ott dolgozó vezetők és munkatársak a témában tartott konzultációkon, különös elhivatottságuknak köszönhetően egy-egy akadály felmerülésekor nem segítették volna továbblendíteni munkámat.
 
Köszönet az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Országos Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, a Budapesti Hadtörténelmi Levéltár, a Pest Megyei Levéltár, a Veszprémi Levéltár és Kassa Állami Levéltára minden olyan munkatársának, akik ezt a kutatómunkát segítették.
 
Köszönet azoknak a Felvidéken élő magyaroknak, akik szakmai tudásuk révén, a Kassai Állami Levéltárból származó szlovák nyelvű periratok magyar nyelvre történő lefordításában segítettek.
 
Köszönet azoknak a Magyarországon és Kanadában élő magyaroknak, valamint nem magyar nemzetiségűeknek és az érintett hivatalok munkatársainak, akik a Kanadai Szövetségi Bíróság által kezdeményezett 1993-tól 1997-ig tartó „Ladislav Csizsik-Csatary” ügy vizsgálatának dokumentációjához segítettek hozzájutni, illetve lefordításukban segítségemre voltak.
 
Köszönet mindazoknak a hazai és külföldi történészeknek, újságíróknak, magánszemélyeknek, akik az Efraim Zuroff által nyilvánosságra hozott Csatáry ügyben írásaikkal, cikkeikkel, az interneten megjelenő különböző hangulatú és előjelű kommentjeikkel ráirányították a figyelmet sok apró kérdésre, ezzel is segítve a közel másfél évig tartó kutató munkát.
 
Köszönet dr. Csatári László védőjének a türelemmel és empátiával végzett munkájáért.
 
És végül különös köszönet jár Mr. Jean Bodon-nak az USA Texas Állambeli Huntswille, Sam Houston State University munkatársának, aki 2013 júniusában egy 45 perc időtartalmú DVD  filmanyagot küldött meg dr. Csatári László számára. 
 
 
Első rész
 
Csatári László Magyarországon
 
Hazatérés
 
Csatári Lászlóban és feleségében már az 1990-es évek elején felmerült a gondolat, hogy haza kellene települni Magyarországra. Ekkor már több, Kanadából Magyarországra költözött idős emberekből álló család példája volt előttük, akiktől olyan információk érkeztek, hogy a magyarországi megélhetés kevésbé költséges és semmilyen zavaró körülmény nem befolyásolja életüket, tehát érdemes megfontolni a hazatelepülést.
 
A Kanadában töltött 48 év során magyarországi kapcsolata nem sok volt, a hazai viszonyokat kevéssé ismerte. Ezért tájékozódni próbált és 1997-ig több alkalommal is járt Magyarországon. 
 
Csatári László ügyvédet bízott meg azzal, hogy járjon utána annak, vissza tud-e térni Magyarországra, merül-e fel a hazatéréssel kapcsolatban valamilyen jogi, vagy esetleg más akadály? 
 
A kedvező választ megkapva 1997-ben az egyik kanadai nagyváros Magyar konzulátusán jelezte hazatérési szándékát. Felvéve a Magyar állampolgárságot, kanadai állampolgárságáról lemondva, magyar okmányok birtokában feleségével együtt még abban az évben hazatelepültek Magyarországra.
 
Dr. Csatári László magyar személyi igazolványa
 
 
Az új kezdet Magyarországon
 
Dr. Csatári László és felesége 1997 májusában 48 év kanadai tartózkodás után települnek Magyarországra és költöznek Közép-Buda egyik kerületének közepes forgalmú részén épült házába. 
 
A lakáshoz az itt élő ismerősök és a már korábban már hazatelepült hasonló korúak jóvoltából jutottak.
 
Az asszony beteg, alzheimer kórban szenved. Együttes nyugdíjuk azonban fedezi ideiglenes lakásuk bérleti díját, a rezsit, a megélhetést, az orvosi ellátást és az ápolás költségeit.
 
Pár hónappal később ismét költözködnek egy nem túl távoli társasház kettejük számára is megfelelő méretű összkomfortos, csendes lakásába. 
A környék megfelel a nyugdíjasok életvitelének és szokásos, nem túlzott igényeinek. Közel az orvos, a boltok, parkok, a közlekedési eszközök és a többi szükséges kellék egy nyugalmas élet alkonyának kényelmes, biztonságos eltöltéséhez.
 
A mindennapi élet a szokásos mederben folyik. Kialakul egy baráti kör, amely hasonló nézetű, érdeklődésű és korúakból áll.
Élik a nyugdíjasok csöndes életét. Megünneplik egymás születés és névnapjait, a különböző évfordulókat és kisebb-nagyobb eseményeket.
 
A gyerekek és unokák a Föld másik oldalán élnek. Már mindegyikük önálló egzisztenciával rendelkezik. 
A kapcsolat távoli. Ennek ellenére néhány évente mégis megvalósul egy-egy találkozás Budapesten, amikor a család és a baráti kör adja meg a viszontlátás kellemes hangulatát.
 
Időközben az elhatalmasodó betegség az asszonyt legyőzi. Közel a 90. életévéhez a férfi egyedül marad. A feleség hiánya nem pótolható, 60 évet töltöttek együtt. A helyét nem vette át senki.
 
Néhány év múlva a közelben felépül egy új lakóház és az idős férfi már egyedül költözködik. Az élet a megszokott mederben folyik tovább. Változás alig, hiszen csak néhány száz méterrel távolabb kellett berendezni az életét.
 
Az idős férfi azonban nem válik magányossá, a barátok, ismerősök, a programok is megmaradnak, a megszokott társaság továbbra is összejár. A változás annyi, hogy ezek az alkalmak, az utazások már nem a feleséggel együtt történnek.
 
A férfi edzett. A sors ahhoz már eléggé sokszor megrángatta, hogy a reá hulló csapásokat képes legyen elviselni.
 
 
Találkozásunk
 
Az élet néha különös véletlenek sorozatát produkálja. Így volt ez Csatári Lászlóval történő találkozásunk esetében is. A budai ház, amelyben hazatelepülésüket követően néhány évig laktak, forgalmas és bevásárló helyekkel, különböző szolgáltatókkal is jól ellátott környéken volt. 
 
Néhány, a korábbi években külföldről hazatelepült ismerős család felvetette, hogy az általuk jól ismert nemrégiben Magyarországra települt idős házaspár időnkénti nagybevásárlásához és más, esetenként hivatalos ügyeinek bonyolításához segítséget kellene nyújtani.
A válasz: „természetesen, miért is ne?”
 
Ebből alakult ki egy rendszeres kapcsolat, amely a későbbiekben csöndes és korrekt barátsággá változott.
A szokásos társasági összejövetelek során természetessé vált az átélt évtizedek felemlítése, a történetek a háborúról és azt követő emigrációról.
 
Csatári László ebben a szűk körben beszélt életéről. Büszkén említette rendőrségi múltját, és mert e foglalkozás mindkettőnk részéről, ugyan fél évszázados eltéréssel, de mégis közös volt, így különös részletességgel beszélgettünk a szakma korabeli és aktuális kérdéseiről.
Dr. Csatári László az 1930-as évek vége felé szerzett jogi diplomát és a világháború idején rendőrségi segédfogalmazóként látta el hivatását.
Természetes téma volt tehát kettőnk között rendőri munkája is.
 
Öt évig szolgált rendőrként. A leghosszabb időszakot az 1938-as első bécsi döntéssel a Magyar Királysághoz csatolt Kassán töltötte 1942 őszétől 1944. október végéig.
 
Szó került Magyarország 1944-es német megszállásáról és arról, hogy Dr. Horváth György Kassai rendőrfőkapitány-helyettes utasítására, a várost megszálló német SS alakulat parancsnokával tolmács-összekötőként milyen feladata volt a rendőrségen.
 
Elmondta, hogy a német csapatok bevonulását követően vagy tíz napig nem is kerültek velük kapcsolatba, csak ültek a kapitányság épületében és várták, hogy történjen valami. Ebben az időszakban a fogalmazói kar teljesen passzív volt, mindenki szinte láthatatlanná vált és nem kerültek még a kapitányságvezető látókörébe sem.
Mivel a fiatal 29 éves rendőrségi segédfogalmazó anyanyelvi szinten beszélte a német nyelvet ezért, dr. Horváth őt utasította az összekötő-tolmács feladatok ellátására.
Csatári tiltakozott, de a „nincs más, te leszel” kijelentés parancs volt, amit teljesíteni kellett.
 
Magyarország ekkor már 1941 júniusa óta hadban állt a Szovjetunióval, a német csapatok pedig néhány héttel korábban a Margaréta hadművelet során megszállták az ország teljes területét, ami szinte kétszeres hadiállapotot és ezzel együtt statáriumot is jelentett.
Mivel a feladat tolmácsolásról és összekötői szerepről szólt, Csatári László kelletlenül bár, de a parancs szerint végezte feladatát.
Beszélt a kassai gettósítás időszakáról és arról, hogy a rendőrkapitányság ablakából nézték végig, ahogyan a csendőrség a deportáltakat a téglagyári gettóba kíséri.
Csatári Lászlót feladatai végzése során, rendszeresen és többen láthatták Kassa német katonai vezetőivel beszélni, mert a parancs szerint, a rendőrség részéről kizárólag ő tartotta velük a kapcsolatot.
 
Beszélgetéseink jó része a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki Kassa városában történtekről szólt. 
 
Az interneten rákeresve a Kassa és Csatáry szavakra meglepetéssel tapasztaltam, hogy néhány 1945. június és júliusban készült DEGOB  jegyzőkönyv egy Kassán, a deportált zsidókkal kegyetlenkedő rendőrfelügyelővel , vagy gettóparancsnokkal , illetve főhadnaggyal  hozzák összefüggésbe a dr. Csatáry nevet. 
 
 
 
A jegyzőkönyvek elolvasásakor a különböző beosztások említésén túl, több ellentmondásos állítás is fölmerült. Többek között az, hogy egyik jegyzőkönyvben facölöpök  kézzel történő kiásásáról, míg egy másikban pedig ugyancsak kézzel, de árokásásról  tesznek említést. A 649. számú jegyzőkönyv szerint, a gettóba való beköltözési parancsot egy Csatáry nevű főhadnagy adta ki, holott levéltári dokumentumok bizonyítják, hogy dr. Csatári László rendőri karrierje során segédfogalmazónál  magasabb beosztásban nem volt, nem beszélve arról, hogy a fogalmazói karban nem voltak tiszti rendfokozatok.
 
Természetes volt tehát, hogy a jegyzőkönyveket megmutattam és kertelés nélkül kérdeztem rá a bennük leírt történetekre.
 
Csatári László a felvetett kérdésekre higgadtan reagált. Nem háborodott fel, de határozottan utasította vissza a jegyzőkönyvekben leírtakat. Nyugodt, csöndes hangon jelentette ki, hogy „tudok róla, ezek a jegyzőkönyvek a Páva utcában  vannak, és amiket állítanak azok az események velem nem történtek meg, én ilyeneket nem csináltam”.
Hozzá tette még, hogy a szomszédos Ausztriában -az akkor még- élő Simon Wiesenthal is tud ezekről a jegyzőkönyvekről és tudja azt is, hogy Csatári László Budapesten tartózkodik, de nem reagált rá.
Válaszai természetesek, hangulatában indulatmentesek voltak és nem sugározták az ilyen kérdésekre általában nyugtalanná, idegessé, vagy feszültté váló személy belső indulatait.
 
Kassával és a deportálásokkal összefüggő kérdéseket beszélgetéseink során több alkalommal más és más megfogalmazásban is felvettem, de a határozott, higgadt és minden esetben azonos reakciói arra utaltak, hogy Csatári Lászlónak nincs mit rejtegetnie.
 
A közel 15 éve tartó ismeretség, a számos találkozás alkalmával történő beszélgetések során egy ember nem képes folyamatosan színészkedni és palástolni valós habitusát. Hibát hosszú távon még a profik is vétenek. Csatári személyiségében azonban nem volt antiszemitizmusra, vagy rasszizmusra utaló hajlam, ilyen jelet egyetlen megnyilvánulásában sem lehetett felfedezni.
Korábbi hivatásom gyakorlása során szinte mindennapos volt a verbális és nonverbális jelzések gyors, pontos értékelése. Csatári László magatartása és megnyilvánulásai azonban arról győztek meg, hogy részéről nincs alakoskodás, nincs titok.
 
A Kassával és a deportálásokkal kapcsolatos téma nem vált tabuvá, de ezek után kettőnk között ebben a formában már nem került napirendre. Azt azonban még egyikünk sem sejtette, hogy ez az időszak egyszer még igen kellemetlen módon, de előkerül és akkor nagyon alaposan körül lesz járva, át lesz beszélve.
 
 
Élete
 
1915-1945.
 
Az első 30 év 
 
Csatári László beszélgetéseink során elmesélte életének történetét és egy olyan ember életútját ismerhettem meg, akinek sorsa alakulását jelentősen befolyásolták a történelmi események.
 
Amikor Csatári László Lajos 1915. március 5-én Mány községben megszületett, már egy éve tartott az első világháború. Nagyanyja német ajkú volt, így neki köszönhetően előbb beszélte a német nyelvet, mint a magyart. 
Gyermek és ifjú korát az első világháború, majd a gazdasági válság évei határozták meg. 
Apja igazgató-tanító volt előbb egy nyírségi településen, majd később az egyik alföldi városban iskolaigazgató lett. Nem volt vagyonos ember, de fia taníttatását megoldotta.
 
Csatári László Debreceni diák lett. 1933-ban tett érettségi vizsgát a Szent József reálgimnáziumban , 
 
 
majd 1937-ben a Magyar Királyi Tisza István Tudomány Egyetem Jog és Államtudományi karán védte meg diplomáját .
 
Jogi doktor lett. 
Az egyetemi évek alatt is szándékosan kerülte a Numerus Clausus-törvény  hatására alakuló zsidóellenes tüntetéseket és más, ehhez kapcsolódó eseményeket. 
A tanulás jobban érdekelte, mint bármilyen politika. 
 
Az egyetem elvégzését követően néhány hónapig egy ügyvédi irodában dolgozott, de elbocsátották.
 
Rövid egy évig tartó katonai pályafutás  következett, 
 
ahonnan a fiatal karpaszományos őrmestert - mert nem tudta kellőképpen igazolni „tiszta keresztény” származását  -  leszerelték.
 
A munkanélküliség őt sem kerülte el és Szolnokon élte tovább a diplomás munkanélküliek nem túlságosan bíztató életét. 
 
Felvételét kérte a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztériumba, azonban egy rövid „felvételi” beszélgetés során a „Csatári, mond csak Te nemes származású vagy?” kérdésre adott nemleges válaszát követően tovább már nem is foglalkoztak felvételével.
 
 
Sikerült munkahelyet találnia és rövid két hétig malomellenőrként  dolgozott Szolnokon.
 
 
1940-ben felvételt nyert a Magyar Királyi Belügyminisztérium állományába és Kecskemétre nevezték ki rendőrségi fogalmazógyakornokként .
 
Ekkor már fél éve tart a második világháború. Rendőrként előbb a Dél-Alföldön Kecskeméten teljesít szolgálatot és tanúja a Wehrmacht alakulatok bevonulásának Jugoszláviába. 1941-től már segédfogalmazóként a Délvidéken Zomborban szolgál, ahol megházasodik. Nagy esemény volt, hogy a fiatal 27 éves magyar királyi rendőrségi segédfogalmazó a nősülésre külön engedélyt kapva, a sziváci állatorvos leányát vette feleségül. 
 
1942 őszétől a visszacsatolt Felvidékre Kassára, majd két évvel később 1944. október végén Budapestre a Belügyminisztérium Rendőrfelügyelőség állományába helyezik át a Henkey János vezérkari ezredes által vezetett ellátó csoportba. 
1944 decemberében -ekkor már jó féléve a családtól elszakadva- utolsó állomáshelyéről Mosonmagyaróvárról Németország felé evakuál, végezve a reá bízott feladatot.
 
Szerencsésnek mondhatta magát, hogy 1945 januárjában a németországi Simbach am Inn-ben családjával ismét találkozhatott.
 
 
 
1945-1949
 
4 év Németországban  -Kassa köszön-
 
Németországtól Kanadáig   
 
A háború vége akkori lakóhelyükön, Németország amerikai zónájában Simbach am Inn-ben éri a Csatári családot. 
 
Elboldogulnak, mert anyanyelvi szinten beszél németül. Felesége ugyancsak perfekt a német és a horvát nyelvek ismeretében.
A megélhetés nehéz, de abban az időszakban mindenki abból és úgy élt meg, ahogyan éppen a körülmények alakították, vagy amilyen lehetősége volt rá.
Egy közeli lebombázott dohánygyárból jelentős mennyiségű dohányhoz jutott és a cigaretta töltéséhez szükséges hüvelymennyiséget is be tudta szerezni, így a család által készített cigarettával kezdett kereskedni.
Ezt a fajta tevékenységet a hatóság ugyan nem „szerette”, de mindenki onnan jutott cigarettához ahonnan lehetett, beleértve a hatóságok embereit is. Kis szerencsével és sok utazással a Csatári család anyagi léte biztosított volt.
 
Már Münchenben laknak, amikor 1948 őszén tudomására jut, hogy neki tulajdonítják 12 ember felakasztását 1945. január elején Kassa Fő utcáján.
A hír megrendíti és felháborítja. Úgy dönt, hogy ezt a képtelenséget tisztázni kell. A család nem akarja elengedni. Attól tartanak, hogy soha nem tér vissza. A becsület azonban többet ér és Csatári gyalog vágott neki a München-Altötting útnak. 
1948. november 1-én este, zuhogó esőben érkezik az amerikai zóna katonai parancsnokságára, ahol bejelentkezik azzal, hogy ezt a tudomására jutott kassai ügyet tisztázzák le.
A katonai nyomozóknak átadja azt az okmányt, amely szerint őt 1944. november 1-i hatállyal Budapestre a Magyar Királyi Belügyminisztériumba helyezték át. 
A vizsgálat során a Salzburgban székelő amerikai katonai parancsnokság bevonásával tisztázták a kérdést, majd amikor útjára engedték közölték vele, mehet bárhová, akár az Egyesült Államokba is.
 
Ebben az időben már hatályban volt a Kassai Népbíróság 1948. március 16-án kelt Tk358/1948-5 számú, Csatári Lászlóra vonatkozó letartóztatási parancsa.
A második világháborút követően a háborús bűnösök bírósági perei 1949-ig tartottak. Az Egyesült Államok és a győztes hatalmak 1948-ban nem voltak „barátkozós” hangulatban a világháború veszteseivel.
Kevés a valószínűsége annak, hogy az USA katonai nyomozói elengedik Csatári Lászlót, ha a legkisebb gyanúja is felmerül annak, hogy Kassán, vagy bárhol elkövetője, részese lett volna háborús bűncselekményeknek, gyilkosságoknak.
Csatári László vétlenségét támasztja alá a Simbach am Inn-i magyar iroda vezetője Füzesy István  által 1949. május 6-án kiadott igazolvány is.
 
Az igazolvány  azt tanúsítja, hogy az USA katonai hatóságai Dr. Csatári László háború során folytatott tevékenységét lenyomozták, valamint azt is, hogy nem állt szándékukban, a keleti zónában, illetve Magyarországon folyó koncepciós perek áldozatául dobni.
 
A Kassán 1945. január 5-én történt 12 ember kivégzésének körülményeire, az azt elrendelő és a végrehajtató személy kilétére vonatkozóan a korabeli nyomozás iratai megtalálhatók a MOL -ban. Erről az eseményről e könyv későbbi fejezetében lesz szó.
 
 
A Csatári név 
 
Több, a médiákban megjelenő írásban is Csatári László szemére vetették, hogy a második világháborút követően nevét megváltoztatva élt tovább egy németországi táborban, majd Jugoszláv állampolgárként Csizsik néven vándorolt ki Kanadába.
 
Ezeket a valótlanságokat cáfolja a németországi Simbach am Inn-ben készült „Dr. Csatary Ladislaus” és családja bejelentkezésének regisztrációs igazolása , amelyet az USA igazságügyi szerve küldött meg a kanadai hatóságok számára 1995-ben , továbbá a „Dr. csizsik Csatáry Ladislaus” névre 1948-ban kiállított német személyi igazolványa , valamint „Csatary Leslie” kanadai útlevele .
 
Csatári László születésétől fogva saját nevét használta és 1945 tavaszától is Csatári néven, magyar nemzetiségűként volt bejelentkezve a németországi Simbach am Inn-ben. Később ezen a néven kapott német személyi igazolványt és ugyancsak ezen a néven vándorolt ki 1949-ben családjával együtt Kanadába Alex Kelen irodája segítségével.  
.
A kanadai kezdéshez az iroda tulajdonosa adta az első 100 USD-t. 
 
Nem mondható el tehát, hogy a dr. Csatári László neve a háborút követően ne lett volna ismert már bevándorlásakor a kanadai zsidóság előtt.
 
A médiákban megjelenő cikkek, riportok, egyes történészi nyilatkozatok, visszaemlékezések, hivatkozások több alkalommal vetették Csatári László szemére, hogy hamis néven és hamis állampolgársággal élt tovább a második világháborút követően.
 
Okmányai azonban arról tanúskodnak, hogy azokban a Csatári név az időnként elérő írásmódok ellenére mindig is szerepelt. Az „i”, illetve „y” betűk eltérő használata pedig az iratokat kiállító hatóságok hivatalnokain múlt és nem Csatári László „igénye” szerint.
 
A Csatáry család regisztrációs igazolása - Simbach am Inn 1945.
 
 
Dr. csizik Csatári Ladislaus német személyi igazolványa – München 1948. 
 
 
Csatary Leslie útlevele – Kanada
 
Nevét soha, sehol és senki előtt nem titkolta. Bárhol is élt és járt, üzletfelei, üzlettársai, barátai, ismerősei Csatári, Csatáry, vagy Csatary néven ismerték.
 
 
Miért éppen Kanada?
 
Történészek, újságírók és a különböző hírportálokon megjelenő cikkek kommentálása során vetették fel sokan azt a kérdést is, hogy ha Csatári László nem követett el semmilyen bűncselekményt, akkor miért nem tért vissza családjával Magyarországra, mitől tartott?
 
Jogosan merül fel tehát, hogy Kanadába történő bevándorlásakor miért tagadta el rendőri múltját?
 
A magyarázat kézenfekvő, azonban okai nagyon is meghatározóak. 
 
Csatári László gyermekeinek egyik vizsgálatát követően az orvos közölte: „Tuberkulózis. Ha nem akarják, hogy a gyerekek meghaljanak, akkor minél előbb hagyják el Németországot és költözzenek olyan országba, ahol megfelelő táplálkozásuk megoldható.”
 
Felesége nagybátyja ekkor már hosszú évek óta Kanadában élt és befogadó nyilatkozatott tett. A Csatári család élve a lehetőséggel, a szükséges adminisztráció lebonyolítását követően 1949-ben vándorolt ki Kanadába.
A második háborút követően egyik érintett hatalom sem vette jónéven, ha valaki katonai, csendőri, vagy rendőri múlttal kívánt volna országukban letelepedni. Ez Kanada esetében kizáró ok volt.
Amennyiben Csatári rendőri múltját bevallja az azzal járt volna, hogy kérelmét a kanadai hatóságok elutasítják és ha továbbra is Németországban maradnak, akkor gyermekei tuberkulózisban halnak meg. 
 
Felesége, Mérő Irén családja a Délvidékről Zomborból származott. Testvérbátyja Mérő Jenő, szülőföldjén maradt és 1944 decemberében a megtorlás egyik áldozata lett.
Mérő Jenő nevét és halálának körülményeit Cseres Tibor „Vérbosszú Bácskában” című könyvének Szivácról szóló fejezetében   is megemlíti:
 
 „Viszont, az állatorvos fiának, Mérő Jenőnek, aki nem akart partizánnak menni, fejszével mind a tíz ujját tőből levágták.”
 
Érthető tehát, hogy a Csatári család a háborút követően miért nem választotta a Magyarországra visszavezető utat és a Délvidék, Jugoszlávia is túlságosan közel volt.
Csatári László, gyermekei és családja védelmében nem kockáztatott.
 
 
1949-1997
 
48 év Kanadában  –Kassa kétszer köszön-
 
Kanadában az első évek a napi megélhetés küzdelmeivel teltek. Először egy repülőgép gyárban, váltóműszakban kapott munkát. A későbbiekben már saját alapítású cégében üvegcsiszolással, azt követően pedig különböző magyaros motívumokkal díszített tárgyak készítésével és eladásával foglalkozott.
 
Évekkel később az élet már valamennyivel könnyebbé vált, az anyagi biztonság nőtt és Csatári a művészetek felé orientálódott. Festmények importálásával, adás-vételével kezdte megalapozni családja hosszú távú egzisztenciáját. 
Kapcsolatokat létesített az üzleti és művészeti élet szereplőivel, majd galériát nyitott. Nem volt könnyű munka, a megélhetés érdekében sokat kellett utazni.
 
Több év elteltével már olyan anyagi körülményeket teremtett, hogy a kanadai tél beköszöntésekor megengedhette magának, hogy az Egyesült Államokban, Floridában vásárolt házukban töltsék az időt.
 
Természetes volt hát, hogy itt is kialakult egy ismeretségi kör, és amely társaság tagjai így többé-kevésbé megismerhették egymás életútjait is.
 
Az 1980-as évek közepén egy magyar származású férfi kereste fel floridai házában azzal, hogy „mindent tud” kassai múltjáról és megfelelő összeg megfizetése ellenében ezt nem jelzi az USA hatóságai felé.
A nyilvánvaló zsarolási kísérletet követően Csatári a floridai rendőrséghez fordult. A vizsgálat során a férfival a hatóság munkatársai elbeszélgethettek, Csatárit pedig arra kérték, hogy amennyiben ez az incidens megismétlődne, azonnal forduljon hozzájuk. A zsaroló ezt követően többé nem jelentkezett.
 
Egy hosszabb nyugalmas időszakot követően az 1990-es évek elején a kanadai hatóságoknál feljelentik azzal, hogy 1944-ben Kassán háborús bűncselekményeket követett el. A gyanú szerint 1944. május-júniusban részese volt mintegy 15.000 zsidó személy Németország különböző koncentrációs táboraiba történő deportálásának, 1944 őszétől 1945 januárjáig terjedő időszakban pedig a kassai Nyilas párt tagjaként, mint Kassa rendőrkapitánya tevékenyen vett részt a baloldali és liberális gondolatokat, eszméket valló személyek üldözésében, illetve koncentrációs táborba küldésében.
Felrótták azt is, hogy 1945 januárjában Kassa evakuálásakor a rabolt zsidó vagyonnal a németekkel együtt menekült el.
 
1993-ban a Kanadai Szövetségi Bíróság -The Federal Court of Canada- továbbiakban F.C.(C.)  kezdeményezésére, a Kanadai Királyi Lovasrendőrség -Royal Canadian Mounted Police- továbbiakban R.C.M.P.  és a Kanadai Állampolgársági és Migrációs Hivatal -Citizenship and Immigration Canada- továbbiakban C.I.C.  alapos, széleskörű és mindenre kiterjedő nemzetközi nyomozást indított a T-2399-96.  számú „Ladislaus Csizsik-Csatary” ügyben.
 
  
Tanúkat, a deportálásokat és a koncentrációs táborokat túlélő személyeket hallgattak ki Kanadában, Izraelben, az Egyesült Államokban, Szlovéniában, Szlovákiában és Magyarországon.
A szemtanúk jegyzőkönyvekben nyilatkoztak arról, hogy Kassán Csatári Lászlóval mikor, milyen körülmények között találkoztak, mikortól ismerték, miként viselkedett, milyen egyenruhát hordott, személye hogyan nézett ki.
 
A vizsgálat 1993-tól 1997-ig tartott. Ennek során megállapították, hogy Csatári László összes felróható „bűne” az, hogy Kanadába történő bevándorlásakor elhallgatta rendőri múltját és foglalkozásaként a Dr. jurist, -jogi doktor- címet tüntette fel. Ez pedig nem háborús bűncselekmény.
 
 
Az 1944-es kassai deportálások összekapcsolása a Csatáry névvel
 
Csatári Lászlót floridai lakásán az 1980-as években megzsarolni próbáló férfi motivációja, majd a későbbiekben a Kanadában indított eljárás és a 2010-ben a Chicagoban indult holokauszt túlélők, kontra MÁV per  előkészítő tárgyalása során a 2013. június 4-i budapesti bírósági meghallgatására történő idézésének egyik alapja volt, az Észak-Amerikában megjelenő Menora-Egyenlőség című újság 1984. június 1-i számában megjelenő, Dr. Gaskó Miklós kassai ügyvéd 1983. április 9-én írt „Halálvonatok”  című írása. 
A dr. Csatáryra vonatkozó részletek a Menora-Egyenlőség című újságból:
 
 
Az 1983-ban íródott cikkben több jelentős ellentmondás is fellelhető. A vidék „zsidótlanítását” nem a rendőrség, hanem a csendőrség végezte. 
 
Erről Lévai Jenő a „Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről” című 1946-ban megjelent könyvében így ír: „Ugyancsak Kassán tartózkodott az időközben reaktivált és a kassai hadtest parancsnokává kinevezett, újvidéki tömeggyilkos, Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy is. A német és magyar zsidótlanító különítmény az altábornagy bevonásával Kassán, - ahol 15.000 zsidót a két téglagyár területén préseltek össze, - tárgyalta le a VIII. csendőrkerület zsidótlanításának rendjét és már a kassai német átvevő állomás létesítését is.”
 
Kassa zsidó polgárainak ügyeiben a dr. Horváth György Kassai rendőrfőkapitány-helyettes, Schmidtsiefen SS-Obersturmführer, valamint Sárvári Jenő csendőrezredesből álló hármas bizottság  döntött, amelynek dr. Csatári László rendőrségi segédfogalmazó nem volt tagja. Valószínűtlen állítás az is, hogy egy fiatal zsidó kislány nyakából Csatári arany keresztet tépett volna le, valamint az sem felel meg a valóságnak, hogy Csatári Európából megszökött és álnéven egy dél-amerikai államban rejtőzött volna el. 
A cikkben Csatári személyének és ruházatának leírása is a valóságostól jelentősen eltér. Dr. Gaskó keveri az eseményeket, szerepeket és azokat a személyeket - levéltári dokumentumokkal is bizonyíthatóan -, akik a magyarországi és egyúttal a kassai deportálások főszereplői is voltak. 
 
Érdemes megjegyezni, hogy a szerző a közölteket nem személyesen tapasztalta meg, hanem azokat másoktól hallotta, illetve kapta a felhasznált adatokat . 
A „Halálvonatok” megírására, illetve publikálására mintegy 35 évvel később a dr. Csatári László elleni nyilvánosan lefolytatott Kassai Népbírósági eljárást követően, annak ismeretében került sor.
 
A F.C.(C.)  által kezdeményezett vizsgálat befejezését követően Csatári Lászlót nem fosztották meg állampolgárságától és nem utasították ki Kanadából.
 
Csatári László ellen a kanadai hatóságok soha sem indítottak büntetőeljárást háborús, vagy más bűncselekmények elkövetése miatt és 1997-ben magyar állampolgárként települt haza Magyarországra.
 
Nincs valóság alapja tehát Csatári László Kanadából történő távozása körülményeivel kapcsolatos különböző állításoknak, találgatásoknak.
 
 
 
2012-2013.
 
Kassa harmadszor köszön  – Efraim Zuroff időzít
 
Efraim Zuroff a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Center igazgatója 2012. április 14-én a The Jerusalem Post című újság hasábjain hozza nyilvánosságra, hogy 2011 szeptemberében a magyar ügyészségen feljelentette Csatáry László háborús bűnöst, és aki ennek ellenére még mindig nincs börtönben.
 
2012. április 19-én Efraim Zuroff ismét a The Jerusalem Post  című újságban jelentette be, hogy a magyar ügyészségen 2011 szeptemberében az általa feljelentett és Budapesten élő 95 éves Csatáry Lászlónak kulcsszerepe volt abban, hogy 1941 nyarán 300 zsidót Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij-ba deportáltak, ahol majdnem mindegyiküket meggyilkolták. A központ szerint, Csatáry 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként részt vett több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba deportálásának megszervezésében is.
Zuroff bejelentése szerint, Csatáry László az SWC  által legkeresettebb 10 háborús bűnös nevét tartalmazó kőrözési listájának első helyén áll.
Figyelemre méltó tény azonban, hogy Dr. Csatári László neve 2012. előtt, Képíró Sándor 2011-ben első fokon történő bírósági felmentéséig egyetlen SWC listán sem szerepelt.
 
Efraim Zuroff 2011. szeptember 21-én a Budapesti Nyomozó Ügyészségen tett feljelentése és az általa 2012 júliusáig megtett kiegészítések, jegyzőkönyvek 
 
Részletek Efraim Zuroff feljelentéséből:
 
„ A hamis vád és a hatóság félrevezetésének törvényes következményeire történt figyelmeztetést megérettem és tudomásul vettem.”
 
„2011. szeptember 08-án jutott a tudomásomra, email formájában, amelyből értesültem, akkor még név nélkül, hogy náci háborús bűnös él itt Magyarországon, Budapesten. Talán két-három nappal később újabb email-t kaptam tőle, miután megígértem neki, hogy névtelen marad, amelyben már arról tájékoztatott, hogy ezt a bizonyos személyt Csatári Lászlónak hívják. Az email-ekből később derült ki az is számomra, hogy egy ismeretlen hölgyről van szó. Ezt ő állította magáról, hogy igaz-e, nem tudom. Az email-eket ettől az ismeretlentől „informátor 1944” név alatt kaptam.
 
Ez az informátor annyit közölt még Csatári Lászlóról, hogy Ő volt a kassai gettónak a parancsnoka. Ezt követően én kezdtem el vizsgálódni az iránt, hogy helytállóak-e az email-ekben foglaltak. Ennek során azt állapítottam meg, hogy a II. Világháború alatt Kassán két gettó volt és egy Csatári László nevű személy volt annak a gettónak a parancsnoka, ahol azok a zsidók voltak bezárva, akik korábban valamilyen kitüntetésben vagy egyéb elismerésben részesültek a magyar államtól, illetve az I. világháborús veteránok voltak. Ebben a gettóban ezer zsidó volt. Az általuk összegyűjtött anyagokból az derül ki, hogy Csatári László rendkívül kegyetlenül bánt azokkal a zsidókkal, akik oda abba a gettóba voltak zárva. A meglévő adatok szadistának titulálták. A feljelentésemhez csatolt mellékletből számomra az derül ki, hogy a parancsnoksága alatt lévő embereket rendszeresen kínozta és olyan feladatok elvégzésére kényszerítette, amelyen még az SS katonák is megbotránkoztak.
 
Kérdésre elmondom, az eddigi adatgyűjtésünk során nem merült fel még arra adat, hogy Csatári László személyesen ölt volna meg egy, vagy több embert is.
 
Tehát, ahogy említettem az email-ekben az ismeretlen arról is tájékoztatott bennünket, hogy ez a bizonyos Csatári László”itt Budapesten a XII. kerület Győri u. 3. szám alatt lakik és közölte azt is, hogy a GEG-784 frsz-ú Ford Scorpió típusú személygépkocsit használja. Az adatgyűjtésünk során megadott lakcím közelében valóban megtaláltuk parkolva a GEG-784 frsz-ú Ford Scorpió típusú személygépkocsit. Egyedüli problémám az, hogy személyesen nem láttuk és nem is találkoztunk Csatári Lászlóval.
 
Véleményem az, hogy az informátor által elmondottak kivétel nélkül igaznak bizonyultak, ezért nagy valószínűséggel az is helytálló, hogy arról a Csatári Lászlóról van szó, aki ténylegesen a Kassán felállított egyik gettó parancsnoka volt.
 
Ezért kérem az ügyészséget, hogy állapítsák meg erről a Csatári Lászlóról van-e szó és amennyiben igen, úgy kérem hogy vele szemben háborús bűntett elkövetése miatt járjanak el.
Az informátor annyit közölt még, hogy rendkívül jó egészségi állapotban van, úgy néz ki mint egy 70 éves, de vigyázni kell vele, mert ha megneszeli, hogy ellene valamilyen eljárás folyik, akkor Angliában élő lányához, vagy esetleg Portugáliába költözik. Azt is leírta, hogy a lánya rendkívül jó anyagi körülmények között él.
 
A meglévő adatok birtokában egyéb kutatásaink alapján találtunk egy olyan Csatári Lászlót, aki 1915. március 3.-án született, és aki Kanadába ment a II. világháború után. Tudomásom szerint Csatári Lászlót 1948-ban itt Magyarországon az általa elkövetettek miatt halálra ítélték távollétében.
 
Csatári László, akit teljes nevén Csizsik-Csatary Lászlónak hívnak 1949-ben érkezett Kanadába, ahol 1955-ben kapta meg az állampolgárságot. 1997-ben veszítette el kanadai állampolgárságát, mert a kanadai állam a múltban elkövetett háborús cselekményeinek elhallgatása miatt megfosztotta ettől. Az 1997-es kanadai döntés azt tartalmazza, hogy az állampolgárságtól való megfosztás alapját az képezte, hogy elhallgatta egyrészről azt, hogy a Magyar Királyi Rendőrségnek volt tagja, másrészről pedig azt, hogy közreműködött zsidók gettókba zárásába és koncentrációs táborokba való küldésében 1944-ben. A döntés ellen nem élt jogorvoslattal és önként elhagyta Kanadát.
 
Kérdésre elmondom, amikor megkérdeztem az ismeretlen informátoromat, hogy az ő általa megjelölt Csatáry László mióta él Budapesten, akkor azt válaszolta nekem, hogy 1997. óta. Sőt, még azt is megírta,hogy a XII. ker. Győri u. 3. szám alatt 2003. óta él. Az informátor közölte azt is, hogy a lakás tulajdonosa a lánya, akit Smithnek hívnak.
 
Kaptunk egy listát a Csehszlovákiai Zsidók Egyesületétől azokról a túlélőkről, akik annak idején Kassán éltek, illetve a gettóba voltak zárva. Ezek mindegyike jelenleg Izraelben él és több mint valószínűleg kivétel nélkül beszélnek magyarul.”
 
 
 
Zuroff 2012. június 5-i Budapesti Nyomozó Ügyészségnek írt levele szerint, Csatáry Lászlónak 1941 júliusában szerepe volt abban is, hogy 300, magyar állampolgársággal nem rendelkező Kassán élő zsidó származású személyt – férfiakat, nőket és gyerekeket – deportáltak Kamenyec-Podolszk-ba Ukrajnába, ahol őket megölték. A Sydney-ben, Ausztráliában élő Weinberger Marika állítása szerint dr. Csatárynak a deportálásoknál kiemelkedő szerepe volt abban, hogy személyesen rendeltette vissza Kassára a munkaszolgálatból három nagybátyját, hogy őket is deportálni lehessen Ukrajnába, ahol mindhármukat megölték.
 
Efraim Zuroff, feljelentését néhány nappal később egy újabb levéllel egészíti ki.
 
 
 
Az Efraim Zuroff és Weinberger Marika között folytatott telefonbeszélgetés során rögzített irat tartalma szerint, Weinberger Marika 19… augusztus 7-én Kassán született, ahonnan egész családja is származott.
 
„Emlékezett arra, hogy édesapja mesélt neki egy „Laszlo Csatary” nevű rendőri vezetőről, aki 1941 augusztusában a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidó származású személyek Kassáról Kamenetz-Podolsk-ba (Ukrajna) történő deportálásának szervezője volt.
 
Kassáról Kamenetz-Podolsk-ba deportált közvetlen hozzátartozói közül kilencet öltek meg: 
Nagybátyjai: 1, 2, 3, 4.
Nagynénjei: 1, 2, 3.
Unokatestvérei:1,2.
 
Anyai nagybátyjait már korábban, a deportálások megkezdése előtt munkaszolgálatra vitték; édesapja elmondásából úgy tudja, hogy „Csatary” elintézte, hogy őket Kassára haza hozzák, hogy őket is deportálni lehessen.
 
Családtagjait soha többé nem látták és csak később, a háborút követően szerzett tudomást arról, hogy mindannyiukat megölték sok másik zsidó származású személlyel együtt.”
 
 
Zuroff az ügyészégnek eljuttatott levelében leírtakat egy nappal később 2012. július 9-én Budapesten történt tanúkihallgatása során megerősítette.
 
Részletek Efraim Zuroff tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből:
„Annyit kívánok pontosítani a feljelentésemen, hogy az általam megnevezni nem kívánt informátoromról akkor még nem tudtam, hogy férfi, vagy nő, de most már tudom, hogy férfi, de nevét most sem tudom.
 
Elmondani kívánom, hogy eredeti feljelentésemet az alábbiakkal kívánom kiegészíteni.
 
Körülbelül 1 hónappal ezelőtt kapcsolatba léptem egy Ausztráliában, Sidneyben élő hölggyel. Ő holokauszt túlélő, és a háború idején Kassán élt. Első beszélgetésünk során Csatári László szerepéről beszélgettem vele, az 1944.tavaszán történt Auschwitzi deportálások kapcsán. Ennek során egy nagyon érdekes gondolatot vetett fel.
 
Elmondása szerint Csatárinak szerepe volt abban is, hogy 1941. nyarán Kassáról magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidókat deportáltak a jelenleg Ukrajnához tartozó Kamenetz-Podolskba.
 
Magyarázatképpen el kívánom mondani, hogy saját ismereteim szerint körülbelül 18.000 Magyarországon élő, de magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidót tartóztattak le 1941. nyarán Magyarország egész területén, és deportálták őket Kamenetz-Podolskba, ahol őket szinte kivétel nélkül meggyilkolták.
Visszatérve a hölgy által elmondottakra, állítása szerint családjának kilenc tagját deportálták így és őket mindannyiukat Kamenetz-Podolskban gyilkolták meg. Természetesen ezt ez a hölgy csak a háború után tudta meg. Ezt úgy pontosítom, hogy a halálukat csak a háború után erősítették meg.
 
Ez a hölgy Csatári szerepéről elmondta, hogy négy nagybátyját korábban munkaszolgálatra vezényelték, de Csatári kifejezetten személyesen eljárva visszahozatta őket Kassára, hogy a többi zsidóval együtt őket is deportálhatni lehessen. Szintén saját tudomásom, hogy mintegy 300 zsidót deportáltak így csak Kassáról.
 
„….kérdésére közölni kívánom Csatári László általam ismert jelenlegi tartózkodási helyét. Tudomásom szerint ugyanis már nem a Győri utca 3. szám alatt lakik, hanem a Budapest XI. kerület Jagelló utca 4/A. szám alatt a földszint 2. lakásban.
 
Kérdésre elmondom, hogy nem vagyok benne teljesen biztos, hogy Csatári László miért költözött el, de elképzelhető, hogy ez visszavezethető arra, hogy felkerült a Wiesenthal Központ által készített, és a tíz legkeresettebb háborús bűnöst megnevező listára.
 
Az eredeti informátorom először azt mondta, hogy Csatári László esetleg külföldre fog menekülni, de időközben tudomására jutott az új lakcím. Magam nem vagyok teljes mértékben biztos, hogy Csatári László külföldre menekülne, de ennek a lehetősége mindenesetre fennáll. Véleményem szerint ezt minden eszközzel meg kell akadályozni, hiszen ha elmenekül sokkal nehezebb lesz őt eljárás alá vonni, illetve az ő ügyében igazságot szolgáltatni. Csak remélni tudom, hogy az Önök hatóságának meg lesz a menekülése megakadályozásához elégséges ereje és módja.”
 
Efraim Zuroffnak fontos volt Csatári elfogatása. Indokai azonban átlátszóak, mivel a The Jerusalem Post-ban 2012. április 14-én és a televízióban április 19-én tett bejelentését követő három hónap alatt a július 17-én a késő esti órákban történő „elfogásáig”, Csatári Lászlónak – ha ez szándékában áll – bőven lett volna ideje és lehetősége a föld bármely országában eltűnni.
 
Zuroff 2012 tavaszán tett első nyilatkozataiban sorozatosan egy 95 éves férfiról beszélt, holott ekkor Csatári László már betöltötte a 97. életévét. Nyilvánvaló tehát, hogy Zuroff 2010-ben már rendelkezett a Csatáriról szóló információkkal.
 
A kérdés: Zuroff miért várt a feljelentéssel 2011. szeptember 21-ig?
A válasz kézenfekvő: Képíró Sándort 2011. július 18-án a bíróság nem jogerősen felmentette, azonban szeptember 3-án meghalt. Ezt követően szeptember 21-én dr. Csatári László „lépett elő”, mint „tartalék háborús bűnös”.
 
 
Az első, a médiában megjelenő jelentősebb publikációk Csatári Lászlóról
 
A 2011 őszén tett feljelentés tényének a médiákban történő bejelentését követő napon 2012. április 20-án, majd az azt követő időszakban újságcikkek és videó-riportok számolnak be a „náci tömeggyilkos” Budapesten való jelenlétéről, valamint arról, hogy a Magyar ügyészség a feljelentés megtétele óta még semmit sem tett Csatári László bíróság elé állításáért és elítéléséért.
 
A magyar ATV híradóiban és riportműsoraiban külön műsoridőt szentelt Efraim Zuroff    a SWC jeruzsálemi igazgatója  
 
és Feldmájer Péter  a MAZSIHISZ  elnökének megszólaltatására, akik egyöntetűen jelentették ki, hogy Csatáry László ellen háborús bűncselekmények elkövetése miatt kétségbevonhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésre.
 
 
Ezt követőem május 18-ig rövid csend állt be, amikor a FELVIDÉK.ma  hírportálon 
 
megjelenik Balassa Zoltán   kassai helytörténész írása: 
 
 
"Csatáry László – egy kőszívű kassai rendőrtiszt"   címmel.
 
"Dr. Csatáry László, a kassai rendőrség politikai tisztje háború alatti tevékenysége ismét szóbeszéd tárgya lett, miután a Simon Wiesenthal Központ (SWK) újabb három személyt vett föl a legkeresettebb tíz náci háborús bűnös listájára, köztük egy magyart, Csatáry személyében. 
A Budapesti Nyomozó Ügyészség 2011 szeptemberében rendelt el nyomozást háborús bűntett elkövetésének gyanúja miatt Csatáry ügyében Efraim Zuroff, az SWK vezetője feljelentése alapján, amint az a budapesti Fővárosi Főügyészség 2012. április 20-án közölt az MTI-vel. A központ szerint, "rendőrparancsnokként kulcsszerepet játszott 15 700 zsidó Auschwitzba deportálásában 1944 tavaszán." Állítólag Budapesten él, remek egészségi állapotnak örvend, autót vezet és lakóhelyét is ismerik.  
A Szlovák Főügyészség együttműködik a magyar féllel. A kassai Kerületi Főügyészség ügyésze, Ján Šanta 29 szemtanút hallgatott meg, akik megerősítették Csatáry közvetlen szerepét a kassai zsidók deportálásánál. A kassai levéltári aktákat átadták a magyar félnek. Ennek érdekessége, hogy a halálos ítélet hiányzik az iratok közül, csak egy újságcikk van mellékelve, mely hírül adta a halálos ítéletet. (Východoslovenská Pravda 1948.VI.9., 1.)
Napokkal ezután elterjedt a hír, "néhány hete még Budapesten is látták, azonban úgy tudni, hogy most nincs az országban." (ATV, 2012. április 23.) Nos, meglehetősen szkeptikusan hallgattam az effajta híreket, mert már akkor, amikor Csatáryt 1995-ben megfosztották kanadai állampolgárságától, néhány budapesti zsurnaliszta úgy vélte, Kassán látták. Engem hívtak telefonon, derítsem ki, megfelel-e a hír a valóságnak. Nyilván úgy vélték, a "gyilkos" visszatér a tett színhelyére. A hírt nem tudtam megerősíteni. 
A magyarországi híradások néhány mondatot variálnak csupán. Látható, a trianoni határ a fejekben még mindig kísért, mert egy magyarországi újságírónak sem jutott eszébe, hogy Kassán is körülnézhetne. Még jelenlegi életkorát sem tudják pontosan, mert nem lehet 95 éves.
 
De mit tudhatunk Csatáry Lászlóról? 
 
A kassai Állami Területi Levéltárban (ŠOBA) megtalálható hiányos aktája. A hírhedt csehszlovák Állambiztonsági Szolgálat (ŠtB) szerint, Dr. Csatáry Mányon [Fejér megye] született 1915. március 4-én. Édesapját Emilnek hívták, édesanyja Pitkó Margit. Az ember elmosolyodik, amikor azt olvassa, "állítólag magyar állampolgár". Egy magyar rendőrtiszt vajon milyen állampolgár lehetett? Az is groteszk körülmény, hogy Kassa Város Közigazgatási Bizottságától kért a népbíróság erkölcsi bizonyítványt és igazolást vagyoni helyzetéről. Nagyjából 176 cm magas, haja és szemöldöke gesztenyebarna, arca hosszúkás és borotvált, szeme kék, szája arányos és vékony, füle normális, fogai egészségesek, kezei és lábai normálisak, alakja gyenge és karcsú, járása normális, ékesszólása normális (1947.XII.2.).  
Az 1948. március 16-i elfogatóparancs megismétli az előbb közzétett adatokat. Hozzáteszi, vallása római katolikus. Az adatokban az szerepel, hogy magyarul tud. Németül is tudhatott, mert szülőhelyén számos német élt és összekötőtisztként működött a magyar rendőrség és a Gestapo között. A hivatalos adatok egy helyütt ellentmondanak egymásnak. Az egyik szerint, utolsó kassai lakhelye Erdő u. [a Csermelyvölgyben; ma: Lesná] 16 volt, egy másik szerint a Moyzes u. [akkor: Rákóczi körút] 19 alatt lakott volna. Ez utóbbi a munkahelye volt, mert itt székelt a Magyar Királyi Rendőrség. A nyomtatványon még az is szerepel, hogy Kassa "felszabadítása" előtt, tehát 1944 végén a németekkel együtt evakuált és ezidáig nem sikerült kinyomozni tartózkodási helyét. Egy másik iratból megtudjuk, hogy Csatáry maga Kassa város területén nem rendelkezett semmilyen vagyonnal. Felesége, Mező Irén viszont az említett Erdő utcai ház birtokosa volt, melyet 1945-ben nemzeti gondnokság alá helyeztek. Magyarán: elkobozták. Az egyik tanúvallomás szerint, korábban az útlevélosztályon dolgozott.
Ami még érdekes, hogy a hivatalos iratokban sehol sem szerepel szolgálati beosztása. Egyes írásokban hadnagyként emlegetik, a tanúvallomások rendőrszázadosként említik, aki a gettó teljhatalmú parancsnoka volt. A hatóságok figyelme valamilyen oknál fogva erre nem terjedt ki, holott ez fontos lett volna bűnössége mértékének megítélésénél. Itt csak a pontatlan vallomások nyújtanak némi támpontot.
Úgy a vallomások, mint egyéb visszaemlékezések egyértelműen elmarasztalják Csatáryt. Parancsba adta a felügyelőknek, ha valaki szökni próbálna, akkor minden vizsgálat nélkül, azonnal lőjék le. Kovács Emil feleségével és gyermekével szökni próbált. A felszólításra megálltak, mégis agyonlőtték őket. A nők motozásánál a csendőröknek megparancsolta, azok nemi szervét is vizsgálják meg, nem rejtettek-e valamit a hüvelyükbe. Ez túlment minden szokásos eljáráson. Szadista nyilasként jellemzik, aki hivatali jogkörével visszaélve, még olyanokat is a halálba küldött, akiket pedig az érvényes törvények alapján nem lett volna szabad letartóztatnia. Ezért olvastam megdöbbenéssel Cs. Vendel [csak nem Csatáry Vendel!?] sorait, aki a valóságot megvető bátorsággal világgá kiáltotta, hogy "Nem tompul a zsidók bosszúvágya". A Kassán működő rendőrtiszt a korabeli előírásokat és szabályokat nem tartotta be. Tehát az akkori jogi megítélés szerint is bűnös volt! Simayné elmondása szerint, egy náluk lakó rendőrőrnagy Csatáryról kijelentette, hozzá képest még a náluk elszállásolt SS-százados is filoszemita.
A bíró Lom Ferdinánd volt, aki otthon, családja körében magyarul beszélt, de fiát szlovák iskolába járatta. Akkor a Lichard Daniel utcában lakott. 1945 előtt az utca Dévai Bíró Mátyás nevét viselte. A tárgyalás végén – a feljegyzés szerint – mindössze 10 percig tanácskoztak az ítélethirdetés előtt. Más népbírósági ügyek esetében is, ennyi időt szántak a mérlegelésre. Bevett szokás lehetett ez a futószalagon készülő ítéletek esetében. Ez alkalommal viszont nincs mint csodálkoznunk.
 
Mindig eltűnődöm, hogy az elmúlt húsz év egyesek feje fölött miért rohant el nyomtalanul? Ha valaki – horribile dictu: egy zsidó, bíróság elé kíván valakit citálni, az bosszú? Az embernek óhatatlanul Képíró Sándor esete jut eszébe, akit első fokon fölmentettek. A bizonyítékok nem voltak egyértelműek és akadtak olyan tanúvallomások is, melyek pont az ellenkezőjét bizonygatták, mint amit a vád állított. Így nem csoda, hogy fölmentették. A másodfokú tárgyalást már nem élte meg.
Cs. Vendel fölteszi a hamis kérdést: "Vajon még hány tisztességben megőszült ember életét teszi tönkre a zsidók féktelen bosszúvágya?"
Csatáry 1945-ben eltűnt, majd 1955-ben Kanadában telepedett le és 1995-ig nyilvánvalóan "tisztességben megőszült". De Cs. figyelmét elkerülte, hogy itt nem a kanadai évek miatt keresik a rendőrtisztet, hanem azért, mert 29 éves korában szadistaként járt el, aki túllihegte parancsnokait is. 
Ám nézzük a konkrétumokat! 
 
F. P., berettói születésű kassai tanuló (*1927), aki a kassai gettóból Auschwitzba, Wolfsbergbe és Wüstegiersdorfba került, a következőket nyilatkozta: "Édesapám fűszerkereskedő volt Kassán. Két háza volt, a harmadikat akkor kezdték építeni. Szüleimmel és két testvéremmel 5 szobás lakásban laktunk; kimondottan gazdag embernek számított édesapám. (...) Édesapám a másik háborúban szerzett kitüntetései alapján kivételezett volt és vele együtt az egész családunk. Nekünk nem kellett sárga csillagot sem viselnünk, és amikor a többi kassai zsidót gettóba küldték, akkor azt mondták, hogy nekünk nem kell odamennünk. ...végül egy napon mégis elvittek bennünket a gettóba. (...) A kassai téglagyárba zsúfolták össze a zsidókat. Nagyon kevés helyen, rengeteg ember. Négy hétig voltunk itt. Jórészt abból éltünk, amit magunkkal hoztunk. Dr. Csatári [!] rendőrfelügyelő állandóan kutyakorbáccsal verte az embereket. Amikor eszébe jutott bement a blokkba, és akit ott talált, azon végigvert a korbáccsal. Egy ízben mikrofonon megparancsolta, hogy minden fiatal leány jöjjön ki. Ezeket kivitte, és kényszerítette őket, hogy kézzel ássanak ki a földből vastag facölöpöket. Ezen még az SS-katonák is megbotránkoztak, azt mondták, hogy náluk az ilyesmit ásóval szokták csinálni." Erről a semmivel sem menthető eseményre, a kassai rendőrségi jegyzőkönyvek is megemlékeznek. Özv. Starkné Glückmann Teréz jegyzőkönyvbe mondta, Csatáry a tábor udvarára kb. 1000 nőt térdepeltetett, és puszta kézzel kellett az agyagot kaparniuk. Aki ezt nem bírta, azt érzéketlenül korbáccsal ütlegelte. 
 
Wohlné Erlich Blanka, márkusfalvai születésű asszony (*1913.IV.7.), aki a Malom u. 4 alatt lakott, vallotta, amikor 1944 áprilisában letartóztatták őket, látta, amint egy számára ismeretlen rendőr puskatussal vert hátba egy fiatal beteg lányt csak azért, mert nem tudott olyan fürgén elegett tenni a parancsnak, amint azt a rendőr óhajtotta. Ez ellen a barbár eljárás ellen Wohlné tiltakozott. "Ez megbosszulja magát, az Úristen ezt magának nem felejti el!" Erre a rendőr Csatáry elé vezettette a bátor asszonyt. Neki is megismételte az előbb mondottakat. "Hát akkor vigyétek, és adjátok meg neki – parancsolta Csatáry -, ha már az Úristennek ezt meg kell bosszulnia, akkor már legyen valóban miért bosszút állnia!" Erre egy másik szobába vezették, levetették vele a szoknyáját és egy kereveten meggumibotozták. Legalább 18-20 csapást kellett elszenvednie. Ez azonban Csatárynak nem volt elég. Hatvanéves édesanyját és két leánytestvérét is ezt követően megkínozták. Majd mindannyiukat mezítelenre vetkőztették, megmotozták őket, levitték a pincébe, Csatáry irodájába, ahol jobb kezüket bal lábukhoz kötötték, és órákon keresztül így hagyták őket. A pincében még további 30 személyt kínoztak ilyen módon. Majd ezután a Zrínyi utcai gettóba vitték őket. Ez a mai Felszabadulás, egykori Erzsébet, akkor Horthy Miklós-tér délkeleti részén túl volt. A városnak ezt a részét azóta barbár módon teljesen lebontották, és ma ormótlan neobarakk-házak állnak a helyén. Az egykori gettóra semmi sem emlékeztet. 
 
A népbíróság 1948-ban dr. Štefan Kaifert kívánta megbízni a vádlott védelmével. De az udvariasan elhárította a felkínált lehetőséget, mert Csatáry 1944. november 2-án letartóztatta. Amint tanuvallomásában a bíróság előtt kifejtette, több esetben Szlovákiából Magyarországra menekített kiskorúak érdekében járt el, ami miatt a vádlott megfenyegette. Kihallgatásakor Csatáry azzal is vádolta, hogy a szlovák kisebbséget nacionalista, csehszlovakista-bolsevik szellemben vezette és illegálisan segített számos személynek, közöttük francia tiszteket csempészett a közelgő szlovák nemzeti felkeléssel kapcsolatosan. Az ügyvédnek szerencséje volt, mert néhány napon belül elbocsátották, tehát semmit sem tudtak rábizonyítani. Ezt követően jobbnak látta, ha elrejtőzik. 
 
Dr. Glatz Konrád, 41 éves iglói ügyvéd vallotta, tudomása volt róla, Csatáry, mielőtt a nyilasok átvették a hatalmat, szervezte 1944 tavaszán a deportálásokat. Azután a rendőr igazgatóság politikai irányítását vette át. "Megjegyzem, hogy tudomásom szerint Magyarországon sehol sem tartóztattak le és küldtek koncentrációs táborba vegyes házasságból származó személyeket csupán egyedül Kassán történt így, ahol az illető, mint kezdeményező szolgált." Egy bizonyos Nauerneblnét [a nevek írása a jegyzőkönyvekben hányaveti és következetlen, ez esetben Bauerneblnéról van szó; a B billentyű az N mellett van azírógépen], aki vegyes házasságból származott, a sógora, aki a felsőház tagja volt, kieszközölte szabadon bocsátását. [Bauernebl Szilárd a felsőház Iparügyi Bizottságának volt tagja.] Komáromban ki is engedték, de miután visszatért Kassára, ismét letartóztatták és a megszállt Lengyelországba hurcolták, ahonnan nem tért vissza.
A vádhatóság a vádiratot azzal egészítette ki, hogy a vádlott önkényesen döntött a deportáltak ügyében. Olyan személyeket is deportáltatott, akiket állapotuk miatt nem lett volna szabad ilyen megpróbáltatásnak kitenni. Az általa politikai okokból letartóztatott személyekkel szemben nem az akkori jogszabályok szerint járt el, hanem azokat megsértette. 
 
Tovább idézhetnénk a tanúvallomásokat és jegyzőkönyveket, melyek csak árnyalják ennek az embernek a tevékenységét, mentő körülményt nem találunk bennük. 
A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a rendőrök gettókban kivették a részüket a kegyetlenségekből. Különösen Kassán bántak embertelenül a zsidókkal. Ebben főszerepet játszott Csatáry László rendőrtiszt, a gettó parancsnoka. "A gettóban napirenden voltak a botrányos verések, melyeknek több halálos áldozata is volt, sajnos a nevekre nem emlékszem." - mondta később V. M., aki a körülbelül 450 kassai túlélő egyike volt. F. L. így emlékezett Csatáryra: "Dr. Csatári (sic!) rendőrfelügyelő állandóan kutyakorbáccsal verte az embereket. Amikor eszébe jutott, bement a blokkba, és akit ott talált, azon végigvert a korbáccsal." Ö. L-nek is rossz emlékei voltak a gettó parancsnokáról: "Csatáry gettóparancsnok egy napon kiadta az utasítást, hogy kézzel ássunk árkot...A németek közbenjárásának tudható be, hogy megszüntették pár napon belül ezt az intézkedést."
Randolph L. Braham professzor így foglalta össze a kassai eseményeket. "A gettóba tömörítés Pohl Sándor polgármester és Horváth György rendőrfőnök felügyeletével történt. Az utóbbi a gettó hivatalos parancsnoka is volt, noha feladatait gyakran helyettese, egy Csatáry nevű rendőrtiszt végezte. Mind Horváth, mind Csatáry kiélte szadista hajlamait az elrejtett értékek utáni kutatás, valamint a zsidók bevagonírozása során." (A magyar holocaust I., 1981, 432.) A szerző elsősorban a kassai Gaskó Miklós jogász adatait használta föl. 
Mindig dilemma előtt állok, amikor ilyen embertelen magatartással szembesülök. Csatáry zsigeri antiszemita volt, vagy "csak" szadista? Mentegette-e önmaga előtt tetteit, vagy megbánta amit tett?
Beszélt erről valakivel, vagy tudata legsötétebb zugaiba kergette kétségeit és emlékeit? Hosszú élete során megpróbálta valamilyen módon "jóvátenni" tetteit? Ezt talán sohasem fogjuk megtudni. Ha él, ma 97 éves aggastyán. Számomra elképzelhetetlen, hogy bárki is az áldozatok közül felismerje. Akkor 28-29 éves fiatalember volt. Ma nyilvánvalóan önmaga karikatúrája. Ki látta őt egyáltalán Magyarországon!? Van valamilyen utaslista, melyen szerepel?
 
A 88 éves Salamon Edit 1944 pészahjára élete végéig emlékezni fog. Ahogy a sajtónak nyilatkozta, szüleivel, fiatalabb leánytestvérével Katival, bátyjával Ferdinánddal és annak kilencéves leánykájával, Judittal, valamint nagybátyja négytagú családjával a kassai téglagyárba kellett költözniük. Az akkor húsz éves leány ekkor látta a motorkerékpáron közlekedő Csatáryt. "Magas, karcsú fess, szemüveges férfi fekete egyenruhában, mindig tökéletesen ápoltan, bricsesznadrágban, kisuvikszolt fekete csizmában. Auschwitzban tudatosítottam, kire hasonlít. Tiszta doktor Mengele." Cinikus mosoly és korbács. Másoktól hallotta, bárkit különösebb ok nélkül nyersen megvert. Kőszívű ember volt. 
Családjából, bátyja és unokatestvére élte túl a borzalmakat. A kassai zsidók közül 450-en tértek vissza. Salamon Edit véleménye szerint, teljesen mindegy, hogy a halálba Csatáry, vagy teljesen más valaki küldte-e őket. A helyzeten ez semmit sem változtatna. "És már nem is vagyok biztos benne, hogy az ezzel a bűnözővel lefolytatott tárgyalásnak van-e egyáltalán értelme."
Balassa Zoltán, Felvidék.ma 
 
 
A cikkben Balassa foglalkozik Csatáry, „viselt dolgaival” és életútjával Kassától Kanadáig.
Leírja, hogy a Kassai Kerületi Főügyészség 29 szemtanút hallgatott meg és a levéltárban található aktákat átadták a magyar ügyészségnek. Tanúvallomás részleteket közöl a Kassai Állami Levéltárból származó, Csatáry ellen lefolytatott népbírósági eljárás irataiból. Publikálja a kiadott elfogató parancsban lévő személyleírását, valamint a deportálásokat túlélő személyek visszaemlékezéseinek részleteit amelyek Csatáry tetteivel foglakoznak.
 
Balassa cikkében megemlíti, hogy 1948. június 8-án Kassán a Szlovák Népbíróság egynapos per során Csatáry Lászlót a volt magyar kassai rendőrparancsnokot halálra ítélte.
 
 
2012. augusztus 9-én Garai Édler Eszter   újságíró ugyanebben a témában, „Csatáry bácsi nyomában”  címmel Balassa Zoltán helytörténésszel videó-riportot készített Kassán.
 
 
 
2012. április-július
 
Csatári László a 2012 áprilisában a sajtóban megjelenő The Jerusalem Post cikkről és a televíziós csatornák különböző műsoraiban elhangzottakról értesülve kérte ki egy ügyvéd tanácsát arra vonatkozóan, hogy az ügyészségen miképpen lehetne tisztázni ezeket a médiában megjelenő, nyilvánvalóan félreértéseken alapuló képtelen és valótlan vádakat.
A megbeszélés során arra az álláspontra jutottak, hogy nem érdemes az ügyészséget felkeresni, mivel a sajtóban megjelenő cikkek nem hivatalos gyanúsítások, vagy vádak, de amelyek azonban már kimeríthetik a nagy nyilvánosság előtt történő rágalmazás és becsületsértés tényállását. 
Csatári László azonban nem akart nyilvánosságot, mert úgy vélte ez az ügy a jogra, a törvényre és nem a sajtóra, a közvéleményre tartozik.
Várni kell tehát addig, amíg valamelyik hatóság hivatalosan meg nem „szólítja”, vagyis ameddig idézést nem kap.
 
Zaklatások
 
A 2012 áprilisában az Efraim Zuroff által nyilvánosságra hozott feljelentés tényét követően a médiákban megjelenő cikkek, riportok hatására Csatári László Győri úti lakása előtt több alkalommal jelentek meg a hazai és külföldi TV csatornák forgatócsoportjai és újságírók azzal a szándékkal, hogy interjút készítsenek vele. Ezeket a zaklató felkereséseket Csatári passzívan hárította úgy, hogy a lakását nem hagyta el. A csengetésekre nem reagált. A sajtó azonban kitartó volt és egyik alkalommal a bejárati kapuban felállított kamerákkal készenlétben várták, hogy szokásos napi bevásárló útra indulva megjelenjen. 
Ekkor már a ház lakói szóltak Csatári Lászlónak, hogy le ne menjen, mert televíziós stábok, riporterek várják a lépcsőház előtt a bejáratnál.
 
E körülmények hatására az így otthonába kényszerített férfi ellátását, a bevásárlásokat a közeli barátok végezték.
Az idős ember levegőn történő napi sétái is megoldást nyertek. Minden alkalommal más és más gépkocsival valósult meg a lakóhelyéről történő kijuttatása. 
A média azonban továbbra sem tett le arról, hogy valamit megtudjanak kiszemelt áldozatukról és ennek érdekében a ház lakóinak jóhiszeműségét kihasználva jutottak le az épület mélygarázsába, ahol gépkocsijáról fotók készültek. 
A sajtó képviselői nem kímélték a ház lakóit sem. Ahová lehetett oda becsengettek és az ajtót nyitóknak elmesélték a Csatáry László által elkövetett rémtörténeteket, majd életviteléről, napi szokásairól érdeklődtek. A lakók azonban ezekre a kérdésekre nem adtak használható felvilágosítást.
 
A „házbejárások” egyik kezdeményezője és motorja Garai Édler Eszter volt, aki erről a „Night Trains from Kosice” című DVD filmben is nyilatkozik.
 
A nyilvánvaló kudarcot követően, más eredmény nem lévén, fotó és video felvételek készültek Csatári kaputelefonjáról, postaládájáról, valamint az utcáról is látható lakásának homlokzatáról.
 
Az érdeklődés azonban továbbra sem hagyott alább. A „sajtójárás” kiterjedt az utcában és a környéken található boltokra. Az ott dolgozókat arról kérdezgették, hogy szokott-e Csatári László náluk vásárolni és mit, de választ kérdéseikre egyik helyen sem kaptak. 
Nem kímélték a szomszédos házakat sem, amelyekben olyan lakókat felkerestek fel, akiről úgy gondolták, vagy akikről olyan értesüléseik voltak, hogy kapcsolatban állnak, vagy állhatnak Csatári Lászlóval.
 
A sajtó élénk érdeklődésével párhuzamosan különböző civil szervezetek tagjai és magányos „békeharcosok” is megjelentek a házban, a szóbeli kérdőre vonás szándékával.
 
A lakástelefon üzenetrögzítője ezekben a hónapokban számos beérkező hívást jelzett, de a vonal bontásáig a hosszú néma szüneteken és az egy-két alkalommal felhangzó közel-keleti hangzásúra emlékeztető zenén kívül a felvételen más nem hallatszott.
 
Ebben az időszakban gyakran felmerült, hogy az állandó zaklatások elkerülése valamint a médiában megjelenő vádak mihamarabb történő tisztázása érdekében mégiscsak fel kellene keresni az ügyészséget. Azonban az ismételt és sokadik ügyvédi véleményre hallgatva, erre továbbra sem került sor.
Az ok továbbra is, a hivatalos megszólítás hiánya a hatóság részéről.
 
Csatári László tartotta magát ahhoz az álláspontjához, hogy neki nincs elszámolnivalója a sajtóval. Ha valaki a kassai időszakról kérdést tehet fel, és akinek egyáltalán válaszolnia kell, az kizárólag a hatóság lehet.
 
A megjelenő és jelenlétükben egyáltalán nem kívánatos sajtó képviselői, valamint mások zaklató megnyilvánulásai miatt, a szokásos normális életvitelhez és a létfenntartáshoz szükséges napi mozgás a környéken már kockázatossá vált. Csatári László koránál fogva komolyan tartott attól, hogy az utcán valaki tettlegesen is inzultálhatja, ami ellen védekezni képtelen lett volna. Egyre többször merült fel egy másik lakásba történő költözés gondolata.
 
Közeli barát ajánlott fel egy lehetőséget és 2012. május elejének egyik hétvégéjén döntés született. Költözni kell a felajánlott helyre.
Csatári László személyes tárgyait magához véve órákon belül már az új lakásban tartózkodott.
A berendezkedés néhány nap alatt megtörtént és egy hosszabb, nyugalmasabbnak ígérkező időszak következett.
 
A korábbi lakóhelyén lévő postaláda ellenőrzése mindennapossá vált, de a remélt hivatalos megszólítás, a nagyon várt idézés egyik hatóság részéről sem érkezett meg.
 
 
2012. július 10-11. A The Sun riporterek kísérlete a „bűnök” számonkérésére
 
Csatári László nem is sejtette, hogy a brit The Sun két riportere
  Brian Flynn és Ryan Parry 
Efraim Zuroff információja alapján már tudomással bír arról, hogy kiszemelt riportalanyuk honnan jár a közeli MOM park bevásárló központba napi ügyeit intézni.
 
 
Zuroff, Csatári tartózkodási helyeinek „felkutatásával” kapcsolatban több nyilatkozatában is utal egy általa ismeretlen informátorra, aki az idős férfit lakásig követte, ahol az egyik postaládán a neve is szerepelt. Ez az állítás, a többihez hasonlóan nem állja meg a helyét, Csatári neve azon a postaládán soha nem volt feltüntetve. 
Zuroff „ismeretlen informátora” a „Night Trains from Kosice” című DVD-n megjelent filmben meséli el a lakás felfedezésének történetét.
 
Az, hogy egy a Csatári László közelében élő budapesti férfitől mikor és milyen csatornán jutottak el az információk Efraim Zuroffhoz, az a több alkalommal is általa tett nyilatkozatok elemzése, Csatári hazatelepülését követő évek körülményeinek, valamint kapcsolatainak ismeretében és ezek összevetése során vált nyilvánvalóvá.
Az ismeretlen informátor személye tehát, egy Zuroff által kreált legenda.
 
Szintén legenda az is, hogy a The Sun riporterei találtak rá Csatári László rejtekhelyére, hiszen Zuroff a 2012. július 9-ei budapesti tanúkihallgatásakor már birtokában volt a Jagelló úti lakás címének.
 
A két riporter az újabb cím és a közeli bevásárló központ helyének ismeretében videó, illetve fényképfelvételekkel kezdték rögzíteni Csatári mozgását.
 
Videóra  vették bevásárló útját és
 
 
azt is, hogy az idős, magányos férfi órákat tölt el a plázában olvasással, rögzítették kikkel találkozik,  mennyi időt tölt el beszélgetésekkel.
 
 
Megállapították, hol vásárolja az újságot és melyik a kedvenc napilapja.
 
 
Minden lépését követték, dokumentálták merre megy haza és azt, hogy melyik házba tér be.
 
 
A közeli üzemanyagkút előtti parkolóból kényelmesen szemmel tarthatták az újabb lakóhelyet.
 
2012. július 10-én a délelőtti órákban Ryan Parry a megfigyelt házba bejutva becsöngetett Csatári lakásába.
Az idős férfi, ingben és alsónadrágban nyitott ajtót. A The Sun újságírója lábát az ajtóküszöbre téve a lehető legmegalázóbb szituációt létrehozva, a vele jelenlévő fiatal nő társaságában vonta kérdőre a Kassán elkövetett bűncselekmények miatt. Csatári felháborodva utasította vissza a vádakat és igyekezett az ajtót becsukni, azonban a riporter ezt az ajtónyílásba tett lábával egy ideig eredményesen akadályozta meg. 
 
 
 
Csatári László az incidenst követően rögtön telefonált és feldúlt hangon mondta el megalázóan erőszakos körülmények között történő kérdőre vonását.
 
 
Újabb, kényszerű lakhelyváltoztatás 
 
A helyzet világossá vált. Tartózkodási helyét a sajtó felfedezte, ezért a lakás többé már nem biztonságos és nyilvánvaló, hogy a zaklatások folytatódni fognak. Újabb döntés született, azonnal költözni kell.
 
A kérdés csupán az volt, hogy hová? Néhány telefonhívás lebonyolítását követően érkezett a megnyugtató válasz, Csatári László számára ismét egy ismerős biztosít lakást.
 
A The Sun riporterei továbbra is a ház környékén tartózkodtak arra várva, hogy áldozatuk lakását elhagyja és folytathassák zaklató jellegű felelősségre vonását. 
A lakóhely elhagyását úgy kellett megtervezni, mintha Csatári csak egy kisebb autós útra indulna.
 
A türelemjátékban most az idős férfi menekítését szervezőkön volt a sor. Kihasználva az újságírók figyelmetlenségét a lakóház egy másik, távolabbi kijáratán távoztak és a Csatárira várakozó gépkocsi már indult is.
 
Brian Flynn késve reagált, de megpróbálta követni a gépkocsit és ekkor néhány percig tartó autós üldözés következett. A környék azonban sok kicsi utcából áll, a kanyarok is élesek, így a riporter rövid időn belül lemaradt gépkocsijával. 
Ismerve az újságírók észjárását, összeköttetéseik lehetőségeit, a gépkocsival távolodva és az ismert kis utcákat kihasználva egyre nagyobb kitérőkkel tartottak Csatári következő lakóhelye felé.
A délután folyamán már az újabb és biztonságos lakásban pihenhette ki a nap izgalmait. 
 
A The Sun riporterek kíváncsiságát, hogy áldozatuk hová távozott, nem sikerült kielégíteni.
 
Az magától értetődő volt, hogy a korábbi lakásokat a várhatóan folytatódó zaklatások miatt a továbbiakban már nem célszerű ismét igénybe venni. Az új, de ideiglenes lakóhely ismét biztonságot nyújtott.
 
Még aznap terv fogalmazódott meg, hogy Csatári László egy idő után visszaköltözik korábbi lakóhelyének környékre egy mások által nem ismert és idegen néven bérelt lakásba.
 
Az internet sok mindenre használható, többek között olyan problémák megoldására is, mint egy idős, egyedülálló férfi számára megfelelő lakás felkutatására. Olyan, ami a korábban már megszokott környéken van és viszonylag közel a kevés ismerőshöz.
Figyelemmel kell lenni az időközönként szükséges háziorvosi vizsgálatok elvégzésére és számításba kellett venni a már évek óta rendszeresen sorra kerülő, egészséget karban tartó kórházi kezeléseket is.
Csatári mindig is ügyelt egészségére, bízott az orvosokban és az ehhez szükséges orvosi környezet már Magyarországra történő települése után rövid idővel kialakult.
 
Az megfelelő paraméterekkel rendelkező lakás és a környezet néhány napos keresés után ismét rendelkezésre állt, lehetett megtervezni az újabb költözködést.
 
Az utoljára elhagyott lakásba azonban vissza kellett menni, mivel a ruhák és más használati tárgyak ott maradtak.
 
A lakás előszobájában a bejárati ajtó levélnyílása alatt egy fehér lap hevert rajta angol nyelvű szöveg, amit Mr. Ryan Parry a The Sun riportere saját kezével írt.
 
Ryan Parry levelének tartalma:
 
„2012. július 11.
 
Mr. Csatáry László
 
Ryan Parry vagyok a The Sun londoni napilap újságírója Angliából. Tegnap (kedden) kopogtattam az ajtaján és meg akartam kérdezni, hogy milyen bűnöket követett el, amikor rendőrparancsnok volt Kassán a második világháborúban. 
Ön bűnös 15.700 ember 1944 tavaszán Auschwitz haláltáborába való deportálása miatt. A kimondhatatlan bűnök miatt még nem történt meg az igazságszolgáltatás. 
Tegnap nem volt hajlandó tisztán szembenézni a sötét múlttal, mint náci háborús bűnös. 
 
Ha készen áll arra, hogy szembe nézzen a démonokkal és van mondanivalója arról amit tett akkor hívjon fel a lehető leghamarabb. 
A számom +447968148787 
ryan.parry@the-sun.co.uk
 
Ennyi év elmúltával el kell, hogy jöjjön a megtisztulás.”
 
Ryan Parry ítéletet is hirdető levelére természetesen választ nem kapott. Ennek oka továbbra is az volt, hogy a kérdések feltevésére a törvény által erre felhatalmazott igazságügyi szerveknek van csak joga.
 
 
Néhány héttel később Izrael köszönetet mondott a The Sun két riporterének.
 
Amerikai Népszava 2012. augusztus 5. vasárnap
 
Daniel Taub nagykövet (középen) a Sun újságíróival
London/Jeruzsálem – Daniel Taub, a zsidó állam londoni nagykövete gratulált a Sun két riporterének, akik Budapesten váratlanul beállítottak a kassai gettóparancsnokhoz, szembesítették múltbéli bűneivel és fotókat készítettek róla ".
 
 
Flahs mob
 
A nyomtatott és elektronikus sajtóban megjelenő cikkek hatására a „nácivadászok” továbbra is aktívak maradtak. 2012. július 16-ára a MAZSIHISZ aktivistái tüntetést szerveztek Csatári László sajtóban is publikált Győri úti lakása elé .
 
 
Az akció nem titkolt célja volt, hogy a „bűnöző nácit” emlékeztessék elkövetett tetteire és szembesítsék bűneivel. A ház előtt kapták azt az újabb információt, hogy menjenek át a Jagelló útra, mert Csatári ott lakik. A csoport a megadott címhez vonult, ahol a hazai és a nemzetközi média képviselőinek jelenlétében meglehetősen zajos flash mobot tartottak, nem tudva arról, hogy Csatári néhány napja már nem tartózkodik a lakásban.
 
A flash mob résztvevői és a sajtó képviselői nem is sejtették, hogy milyen manipuláció következtében szerveződött és zajlott a tiltakozó akció.
 
 
Magyar és külföldi publikációk a sajtóban
 
A média a „Csatáry ügyet” napirenden tartotta. A magyar és külföldi sajtóorgánumokban, a különböző hírportálokon cikkek, elemzések, értékelések, megállapítások sorra jelentek meg Csatári bűneinek mihamarabb történő megtorlását sürgetve.
 
 
"Bíróság elé állítanák Csatáryt 
 
MTI [origo]2012. 07. 16. 15:48
 
A francia külügyi szóvivő szerint a náci bűnök elévülhetetlenek, ezért a Budapesten megtalált Csatáry Lászlónak is a bíróság előtt kell felelni tetteiért.
 
Csatáry Lászlónak a bíróság előtt kell felelnie tetteiért - mondta hétfői sajtótájékoztatóján Párizsban a francia külügyi szóvivő. Bernard Valéro külügyi szóvivő arra az újságírói kérdésre válaszolt, hogy a francia kormány álláspontja szerint Csatáry Lászlót le kellene-e tartóztatniuk a magyar hatóságoknak.
 
"A náci bűnök elévülhetetlenek. Úgy véljük, hogy a náci bűnösöknek, bárhol is tartózkodjanak, a bíróság előtt kell felelniük tetteikért" - fogalmazott a szóvivő. Hozzátette: "A budapesti főügyész azt közölte, hogy az igazságszolgáltatás már vizsgálja a tényeket. A magyar hatóságok dolga, hogy megfelelően lépjenek fel az ügyben".
A legnagyobb brit bulvárlap, a Sun vasárnap jelentetett meg cikket arról, hogy megtalálta Csatáry Lászlót, akit a Simon Wiesenthal Központ a világ legkeresettebb háborús bűnösének tart. A Sun írása szerint a 97 éves (más források szerint 95 éves) Csatáry több mint 15 ezer zsidó auschwitzi deportálásában működött közre Kassán, és hollétéről 15 évig nem lehetett tudni semmit.
A Sun szerint Csatáry László a háború után elmenekült Kassáról, és a távollétében, 1948-ban háborús bűnök miatt halálra ítélték Csehszlovákiában. A férfi ezután Kanadában telepedett le, új személyazonossággal, és műkereskedőként dolgozott. 1997-ben, amikor kanadai állampolgárságát visszavonták, eltűnt a hatóságok szeme elől.
 
Nem bíznak a magyar hatóságokban
 
Kételyét fejezte ki Efraim Zuroff azzal kapcsolatban, hogy a magyar hatóságok felelősségre akarják-e vonni a háborús bűntettekkel gyanúsított Csatáry Lászlót. "A legfontosabb kérdés az, vajon megvan-e a politikai akarat Magyarországon ahhoz, hogy a Csatáry-ügyet bíróság elé vigyék. Mi azt követeljük, hogy az ügy végre kezdődjön el. Hogy Csatáryt nevezzék meg mint gyanúsítottat, s vessenek véget a lavírozásnak" - mondta a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője a dpa német hírügynökségnek arra a kérdésére, mit vár a magyar hatóságoktól.
 
Kétkedését Zuroff azzal magyarázta, hogy a magyar hatóságok már négy és fél éve ismerik az ügyet. "Én már 2006-ban bizonyítékokkal szolgáltam az ügyészségnek. 2011 szeptemberében pedig még Csatáry budapesti címét is megadtam" - állította a náci bűnösök felkutatásával foglalkozó központ igazgatója. "Nyilván abban reménykedtek, hogy eltűnik" - tette hozzá a dpa hétfői jelentése szerint."
 
 
 
A francia külügy szerint Csatárynak bíróság előtt kell felelnie bűneiért 
 
2012.07.16. 
 
A francia kormány külügyi szóvivője szerint a háborús bűnök nem évülnek el, a tetteseknek pedig felelniük kell.
 
A francia külügyi szóvivő szerint Csatáry Lászlónak a bíróság előtt kell felelnie tetteiért. Bernard Valéro hétfői sajtótájékoztatóján Párizsban arra az újságírói kérdésre válaszolt, hogy a francia kormány álláspontja szerint Csatáry Lászlót le kellene-e tartóztatniuk a magyar hatóságoknak.
„A náci bűnök elévülhetetlenek. Úgy véljük, hogy a náci bűnösöknek, bárhol is tartózkodjanak, a bíróság előtt kell felelniük tetteikért – fogalmazott a szóvivő. – A budapesti főügyész azt közölte, hogy az igazságszolgáltatás már vizsgálja a tényeket. A magyar hatóságok dolga, hogy megfelelően lépjenek fel az ügyben."
 
A francia médiában hétfőn vezető hír volt, hogy egy brit lap felkereste budapesti lakásán az egyik kassai gyűjtőtábor egykori parancsnokát, akit 1948-ban háborús bűnök miatt távollétében halálra ítélték Csehszlovákiában, amiért 1944 tavaszán aktív szerepet játszott 15 700 ezer zsidó Auschwitzba történő deportálásának megszervezésében. A francia országos televíziók és rádiók budapesti helyszíni tudósításokban számoltak be Csatáry László életútjáról, illetve a Simon Wiesenthal Központ feljelentése nyomán ellene a Budapesti Nyomozó Ügyészség által tavaly szeptemberben elrendelt nyomozás fejleményeiről."
 
 
 
"Mi bizonyítható Csatáry háborús bűneiből ?
 
2012. július 17., kedd
 
Szerző: Faigl Zoltán - Zubor Zalán 
 
Csak részben lesznek bizonyíthatóak Csatáry László háborús bűnei – véli a magyarországi leleplezést megkésettnek vélő történészprofesszor, Karsai László, aki a volt csendőrparancsnokot felkutató Efraim Zuroffot „megélhetési nácivadásznak" tartja. A Wiesenthal Központ jeruzsálemi vezetője ezzel szemben elfogadhatatlannak tartja, hogy a több tízezer zsidó deportálásának megszervezésében részt vett Csatáry háborítatlanul élhet Budapesten, és kételkedik abban, hogy a hatóságok valóban felelősségre fogják vonni. 
 
 
 
A világháború utáni számonkérést elkerülő nácik és háborús bűnösök után kutató szakemberek szerint a kassai gettó egykori parancsnoka, Csatáry László már hosszú évek óta háborítatlanul él Magyarországon, ahol senki nem kutatott utána.
Hatvanhét évvel a második világháború után az angol bulvárlap, a The Sun találta meg a náci és háborús bűnösök felkutatására szakosodott Simon Wiesenthal Központ segítségével Csatáry László egykori csendőrparancsnokot, aki az egyik kassai gyűjtőtábor vezetője volt. Csatáry a Központ legkeresettebb háborús bűnösöket tartalmazó listájának első helyén szerepelt.
 
Hétfőn körülbelül harminc-negyven ember jelent meg Csatáry budai lakása előtt, hogy a férfi letartóztatását követeljék. A tüntetők a bejárati ajtaját transzparensekkel vették körbe, melyeken a "Soha nem felejtünk", valamint az "Utolsó esélyünk az igazságszolgáltatásra" feliratokat írták, majd a házba bemenve áthúzott horogkeresztet ábrázoló matricákat ragasztottak Csatáry lakásának ajtajára, illetve a lépcsőházba.
 
Jugoszlávnak vallotta magát
 
Csatáry László évtizedekig szinte háborítatlanul élt Kanadában, ahol műkereskedőként dolgozott egészen 1997-ig – mondta a hvg.hu-nak az ügy kirobbanása után Efraim Zuroff. A Wiesenthal Központ jeruzsálemi vezetője szerint a volt táborparancsnok után az 1980-as években kezdett nyomozni a Simon Wiesenthal Központ, azonban a kanadai állam segítsége nélkül évekbe telt, amíg eredményre jutottak.
 
 
Zuroff azt mondta, a kanadai kormány végül 1995-ben komoly erőfeszítéseket tett a náci háborús bűnösök (Kanadába főleg kelet-európai kollaboránsok menekültek) előkerítésére, melynek keretében Csatáryt is leleplezték. Mivel jugoszláv állampolgárnak adta ki magát, az állampolgársági törvények megsértéséért megfosztottak állampolgárságától és előkészítették bírósági tárgyalását Torontóban.
 
Csatáry a tárgyalás előtt nem sokkal elhagyta az országot és ismeretlen helyre távozott.  Efraim Zuroff szerint sem a kanadai, sem a magyar kormány számára nem volt fontos Csatáry és más háborús bűnösök előkerítése, ezért könnyen eltűnhetett a nácivadászok szeme elől. „Rajtunk kívül ez senki más számára nem jelentett prioritást” – fogalmazott.
 
A volt csendőrparancsnok magyarországi tartózkodásáról négy nappal a The Sun riportja előtt maga Zuroff számolt be. Az utolsó esély akció - küzdelem a náci háborús bűnösök felelősségre vonásáért című könyvének budapesti múlt keddi bemutatóján a Központ jeruzsálemi vezetője arról beszélt, hogy még hétfőn ellátogatott a budapesti főügyészségre, ahol kérte, mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy Csatáry bíróság elé kerüljön, és ne tudjon elutazni Magyarországról. Az igazgató közölte, talált Ausztráliában egy kassai túlélőt, akinek - állítása szerint - kilenc rokonát „Csatáry küldte halálba”, közülük négy esetében külön utánajárással érte el, hogy Ukrajnába deportálják őket.
 
A nyilasokkal együtt menekült
 
A most 97 éves Csatáry László elsősorban két bűne miatt került a Simon Wiesenthal Központ legkeresettebb háborús bűnösöket tartalmazó listájának első helyére. Amikor 1941-ben deportálták azt a közel 18 ezer, a németek által megszállt területekről menekült úgynevezett „hontalan” zsidót, a Központ kutatásai szerint Csatáry közreműködött háromszáz Kassán letelepedett menekült deportálásában. (A „hontalan” zsidók többségét később az ukrajnai Kamenyec-podolszkijban ölték meg.)
 
Három év múlva a csendőrparancsnok a Kassán létesített két gettó egyikét, az úgynevezett privilegizált zsidók gyűjtőtáborát felügyelte. Miután a két gettót összevonták, Csatáry a teljes komplexum parancsnokaként hírhedté vált kegyetlenségéről, és arról, hogy az ő irányítása alatt 15 700 zsidót a gettóból auschwitzi haláltáborba deportáltak. Csatáry a háború végén a nyilasokkal együtt menekült el az országból, a visszaállított Csehszlovákiában 1948-ban – távollétében – halálra ítélték.
 
Zuroff úgy tudja, a nyomozás segítésére a szlovák kormány Budapestre küldött több, a kassai gettóval kapcsolatos levéltári dokumentumot. Az egyik ilyen dokumentumot - melyet „Munkácsi Ernő: Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához” című írásában találunk - Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatója küldte el a hvg.hu-nak.
Ebben a levélben Gotterer Sámuelné, a Kassai Izraelita Nőegylet elnöke az 1944-es deportálások május 15-i megkezdését követően május 17-én Horthy Miklós, akkori kormányzó feleségéhez küldött kérelmet azzal kapcsolatban, hogy állítsák le a kassai deportálást, vagy legalább a 18 év alatti mindkét nembeli gyerekeket, a 60 év feletti embereket a betegeket, és a 18 év alatti gyermekkel rendelkező anyákat ne hurcolják el. A levél is bizonyíthatja Szita szerint, hogy Csatáry tudhatott arról, hová viszik a zsidókat Kassáról.
"Ruhaneműt, élelmet, gyógyszereket alig vihettek magukkal és a elszállítást végző hatóságok nem veszik figyelembe a kiszállításra kerülők korát sem. Elszállításra kerül csecsemőtől kezdve minden zsidó. Érdeklődésünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az említett személyeket munkára viszik Németországba, de tekintettel arra, hogy köztük vannak az aggastyánok, a betegek és a csecsemők is, a kiszállítandók sorsát illetőleg a legsúlyosabb aggodalmakat tápláljuk” - olvasható a Horthynéhoz írt levélben, ami arra utal, hogy ekkor már Budapesten is tudtak a kassai borzalmakról.
 
Évek óta Magyarországon bujkált?
 
A budapesti Holokauszt Emlékközpont igazgatója úgy vélte, bár Csatáry a hatóságok számára ismeretlen helyre távozott torontói bírósági tárgyalása előtt, valószínűsíthető, hogy már akkor Budapestre jött és azóta itt élt. Az igazgató szerint az is vitatható, hogy egyáltalán kereste-e valaki igazán Magyarországon a háborús bűnösöket. A történész ugyanakkor furcsának tartja, hogy egy brit bulvárlap hamarabb akadt a nyomára egy toplistás háborús bűnösnek, mint a magyar hatóságok. „Elképzelhető, hogy nem is akarták megtalálni.”
 
„Már többször működtünk együtt olyan újságírókkal, akik támogatják az ügyünket. A The Sunnal negyven éve állunk kapcsolatban, Csatáry előtt már három másik náci háborús bűnöst is a lap munkatársai lepleztek le” – mondta a hvg.hu-nak Zuroff, aki szerint nem ez volt az első eset, hogy a bulvárlap segítséget nyújtott a Wiesenthal Központnak.
 
A Budapesti Nyomozó Ügyészség idén áprilisban jelentette be, hogy még tavaly szeptemberben elrendelték a nyomozást háborús bűntett elkövetésének gyanúja miatt Csatáry László ügyében Efraim Zuroff feljelentése alapján. Az izraeli lapok ekkor számoltak be a Simon Wiesenthal Központ éves jelentéséről, melyből kiderült, hogy újabb három személyt vettek föl a legkeresettebb tíz náci háborús bűnös listájára, köztük Csatáryt, akit Zuroff a körözöttek listájának élére helyezett. A hatóságok most Csatáry bűnösségét igazoló dokumentumokat keresnek és várhatóan megszólaltatják azokat a túlélőket, akiket korábban Wiesenthal Központ is megkeresett. Szita Szabolcs az 1942-es újvidéki razziában való részvétele miatt háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándor perére utalva azt mondta Magyarországon az utóbbi években több ilyen ügy került elő, ahogy fogalmazott bármikor újra „kidőlhet egy újabb csontváz a szekrényből”.
 
A hvg.hu-nak adott nyilatkozata után a dpa német hírügynökség közölt egy interjút Zuroffal, amiben a jeruzsálemi nácivadász kételyét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a magyar hatóságok felelősségre akarják-e vonni a háborús bűntettekkel gyanúsított Csatáryt. „A legfontosabb kérdés az, vajon megvan-e a politikai akarat Magyarországon ahhoz, hogy a Csatáry-ügyet bíróság elé vigyék. Mi azt követeljük, hogy az ügy végre kezdődjön el. Hogy Csatáryt nevezzék meg mint gyanúsítottat, és vessenek véget a lavírozásnak” – mondta a hírügynökségnek.
 
„Már nem érdemes”
 
„Zuroff úr tevékenységéről a véleményem az elmúlt egy évtized során semmit sem változott” – írta a hvg.hu-nak küldött válaszlevelében Karsai László. A Szegedi Tudományegyetem holocaustot és deportálásokat kutató történész professzora már 2004 óta többször összekülönbözött Zuroffal, akit a budapesti könyvbemutatója után az MTI-nek adott nyilatkozatában „megélhetési nácivadásznak” nevezett.
 
 
A történész szerint „már nem érdemes játszani "a bosszúszomjas, megbocsátani képtelen zsidót". Egy 95 éves embert bíróság elé állítani értelmetlen, elég lenne a nyilvánosság elé tárni, hogy mit művelt” – vélekedett. „Csatáry Lászlónak az a pechje, hogy megérte a 95. évét, és ez a megélhetési nácivadász most örülhet. Izrael állama már évtizedekkel ezelőtt abbahagyta a háborús bűnösök üldözését vagy célzott likvidálását” – írta Karsai.
Karsai az írásban feltett kérdéseinkre azt válaszolta, „bíróság előtt azt lehet bizonyítani, hogy Csatáry szadista, kegyetlen gettó-parancsnok volt, de azt már nem, hogy tudta, a gettóból Auschwitzba viszik a rabokat, az pedig pláne nem lehet bizonyítani, hogy tudta, mi folyik Auschwitzban.” Karsai László szerint az 1945-ös tanúvallomások alapján az bizonyítható, hogy Csatáry „parancsokat végrehajtva részt vett a gettó megszervezésében és ott kegyetlenkedett, valamint részt vett a deportálás megszervezésében, azonban ha ennél többet akarnak bizonyítani, például azt, hogy meg is ölte, vagy ki is rabolta a zsidókat,” akkor már nem áll meg a vád – írta a professzor."
 
 
"A jogtörténész szerint mégsem áll meg a Wiesenthal-feljelentés  
 
Forrás: MR/180 perc | 2012. július 17. kedd 
 
A nácivadász szervezet egy 1948-as magyar ítéletre hivatkozik, de a volt kassai rendőrparancsnokot az ottani népbíróság ítélte el. 
 
Tanúk felkutatásával, hazai és külföldi levéltárakból okiratok beszerzésével próbálja meg tisztázni a Budapesti Nyomozó Ügyészség Csatáry László egykori rendőrparancsnok szerepét az 1944-es deportálásokban. A 97 éves Csatáry Lászlónak évek óta egy budai társasház a bejelentett lakcíme, a postaládáján jól olvasható a neve, ide kézbesítik a hivatalos leveleit, de gyanúsítotti idézést még nem kapott. A The Sun brit bulvárlap hétvégi cikkében a férfi büntetőjogi felelősségre vonását sürgette, a lap szerint Csatáry Lászlót a háború után távollétében a csehszlovák bíróság halálra ítélte. 
 
A volt kassai rendőrparancsnokot a Simon Wiesenthal Központ jelentette fel háborús bűntett miatt. A feljelentés szerint Csatáry 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként közreműködött több mint 15 ezer ember Auschwitzba deportálásában. A Budapesti Nyomozó Ügyészség tavaly szeptemberben rendelt el nyomozást az ügyben. Közleményében azt írja, nem a lakcím, hanem az a fontos, hogy bizonyítékok is alátámasztják-e, hogy miért és kinek a haláláért felelős. 
 
Zinner Tibor jogtörténész a Kossuth rádió 180 perc című műsorában hangsúlyozta: téves az a mostanára már igencsak elterjedt értelmezés, amely a magyar ügyészséget tehetetlenséggel vádolja, a vádhatóság ugyanis pontosan tudja, hol lakik Csatáry, nem könnyű azonban a kérdés megoldása. Bár tavaly októberben sikerült kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy Csatáryt a háború után távollétében a kassai népbíróság halálra ítélte, itt egy idegen ország bírósága járt el, ellene Magyarországon nem folyt eljárás, így az 1948-as magyarországi ítéletre hivatkozó Simon Wiesenthal Központ feljelentése sem áll meg. 
 
Az ügyészség ezek után megteheti, hogy jogsegélyszolgálat keretében átkéri a bizonyítékokat, tanúvallomásokat a cseh vagy a szlovák hatóságoktól, akár úgy is dönthetne, kiadja őt Szlovákiának mint az egykori Csehszlovákia jogutódjának, és azt kéri, az ott hozott ítéletet hajtsák végre rajta. (Ez természetesen ma már nem halálbüntetés, hanem valamilyen időtartamú szabadságvesztés lenne.) Itt viszont az a gond, hogy ilyen kiadatási kérelem annak idején sem csehszlovák, sem szlovák részről nem érkezett – magyarázta a jogász. 
 
A másik probléma, hogy 1945-ben Lányi Oszkár budapesti ügyvéd feljelentette ugyan Csatáryt és főnökét, Horváth György rendőrfőkapitány-helyettest, de csak utóbbit ítélték el (halálbüntetést, majd kegyelmet kapott), Csatáryval szemben nem folytattak le eljárást, neve hivatalos önálló dokumentumban nem áll rendelkezésre, csak a parancsnoka elleni perben vannak rá utalások, mennyire volt szadista, kegyetlen, ám ez nem alapozhat meg egy új eljárást. Így most újra be kellene szerezni a kassai okiratokat, újra meg kellene keresni a túlélőket, feltárni a bizonyítékokat ahhoz, hogy Magyarországon vele szemben bármilyen eljárást le lehessen folytatni, ami nem megy egyik napról a másikra – mondta a Kossuth rádió reggeli műsorában Zinner Tibor jogtörténész."
 
 
A számos megjelent újságcikkből kitűnik, hogy szerzőik egyáltalán nem vették a fáradtságot arra sem, hogy a „Csatáry ügyben” akár alapszinten is, de bármiféle kutatást végezzenek. Ezért fordulhatott elő, hogy néhány helyen, csendőr-, vagy rendőrparancsnoknak tüntetik fel, illetve tényként közölve, hogy a háború végén a németekkel együtt menekült Kassáról és ezt követően hamis néven bujkált Kanadában.
 
A cikkírók és más nyilatkozók kritika nélkül, alapként vették figyelembe és hitték el Efraim Zuroff sajtóban megjelenő állításait.
 
 
Efraim Zuroff türelmetlenné válik, de ismét időzít
 
Efraim Zuroff 2012. július 17-én nyílt levélben fordult Magyarország akkor éppen Jeruzsálemben tartózkodó Köztársasági Elnökéhez. 
 
 
"Csatáry-ügy - Zuroff a magyar államfőnek írt nyílt levelet  
 
2012. július 18.  Jeruzsálem/Budapest, 2012. július 18., szerda (MTI) 
 
Áder Jánoshoz fordult kedden késő este az MTI-hez is elküldött nyílt levélben a náci háborús bűnösök után kutató Simon Wiesenthal Központ, kérve a magyar köztársasági elnököt, segítsen abban, hogy "amilyen gyorsan csak lehet", állítsák bíróság elé a 97 éves Csatáry Lászlót, akit a jeruzsálemi intézet "a legkeresettebb náci háborús bűnösnek" nevez.
 
Efraim Zuroff, a Wiesenthal Központ igazgatója a nyílt levélben azt írta: 2011 szeptemberében tájékoztatta a magyar ügyészséget Csatáry bűntetteiről és hollétéről abban a reményben, hogy siettetik az ügyet Csatáry korára figyelemmel. Azóta hónapok teltek el, de még hivatalos gyanúsítás sem történt, még Csatáry útlevelét sem vonták be - közölte.
Az igazgató felidézte, hogy a múlt héten újabb adatokat adott át a magyar ügyészségnek Budapesten, de - mint írta - az ügyészségi szóvivő még hétfőn sem utalt arra, hogy "bármilyen elsőbbséget adnának az ügynek vagy siettetnék, figyelembe véve a különleges körülményeket". 
"Az idő múlása semmi esetre sem kisebbíti a gyilkosok bűnösségét, nem szabad, hogy az öregkor védelmet nyújtson a holokauszt elkövetőinek" írta Zuroff. Csatáry jelenleg egészséges, és bíróság elé tud állni, "de ki tudja, milyen hosszú ideig lesz ez így" tette hozzá.  
A Wiesenthal Központ igazgatója arra kérte Áder Jánost, "a nyilvánosság előtt vállaljon garanciát azért, hogy a magyar hatóságok minden tőlük telhetőt meg fognak tenni annak érdekében, hogy ezt a bűnözőt bíróság elé állítsák".  
Csatáry Lászlónak a Simon Wiesenthal Központ adatai szerint
kulcsszerepe volt abban, hogy körülbelül 300 zsidót Kassáról az ukrajnai Kamenyec- Podolszkba deportáltak, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták. A központ szerint Csatáry 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként részt vett több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba deportálásának megszervezésében is. 
A Fővárosi Főügyészség közlése szerint a Budapesti Nyomozó Ügyészség Efraim Zuroff feljelentése alapján 2011. szeptember 22-én rendelt el nyomozást háborús bűntett miatt, és az eljárás jelenleg is tart."
 
 
 
2012. július 17.
 
Csatári László elfogása és hivatalos megszólítása
 
2012. július 17-én a késő esti órákban a Budapesti Nyomozó Ügyészség és a Nemzeti Nyomozó Iroda összehangolt akciót indított Dr. Csatári László Lajos elfogása céljából.
Egyenruhás és polgári ruhás rendőrök azonos időben jelentek meg minden olyan ismert lakcímen, amely bármilyen módon kapcsolatba hozható volt Csatári személyével és feltételezni lehetett, hogy ott tartózkodhat.
 
Az egyik ilyen lakásba becsengető rendőrök arra a kérdésükre, hogy tudnak-e valamit Csatári László tartózkodási helyéről azt a választ kapták, hogy igen, egy órája bent alszik a szomszédos szobában és már nagyon várta a hatóság embereit.
 
Csatári László azon a napon hajnalban kelt, mert ismét megbeszélése volt egy ügyvéddel, és amelynek tárgya továbbra is a hatóság valamilyen módon történő megkeresése azzal a céllal, hogy végre tisztázásra kerüljön az 1944-es kassai deportálásokkal kapcsolatban felmerült számos kérdés.
 
A lakásban nem sokkal később megjelenő ügyészek megnyugodva vették tudomásul, hogy az időközben felébresztett férfi közölte velük: természetesen válaszol minden kérdésre és kész arra, hogy kihallgatását még az éjszaka folyamán megkezdjék.
 
Dr. Csatári Lászlót a Budapesti Nyomozó Ügyészség a Büntető törvénykönyv 165.§-ba ütköző „Egyéb háborús bűntettek” megalapozott gyanúja miatt még éjjel őrizetbe vette és gyanúsítottként hallgatták ki .
 
Kihallgatása a hajnali órákban fejeződött be, majd rövid pihenőt követően átszállították a Budai Központi Kerületi Bíróság Fő utcai épületébe.
A bíróság 2012. július 18-án a délutáni órákban megtartott ülésén Dr. Csatári László Lajos budapesti lakos házi őrizetét rendelte el .
 
A magyar hatóságok részéről Csatári László hivatalos „megszólítása” 2012. július 17-ről 18-ra virradó éjszaka megtörtént.
 
Ismét a régi lakásban
 
Július 18-án a BKKB  Fő utcai épülete előtt már a délelőtti órákban megjelentek a médiák képviselői, akik elsőként akarták megszólítani a házi őrizetbe helyezett Csatári Lászlót.
 
Az első perctől kezdve számítani lehetett a sajtó élénk érdeklődésére. Csatári Lászlót kirendelt védője tájékoztatta arról, hogy a fotó és videó felvételek elkészítését nem lehet megakadályozni. Az ügy a törvény szerint kiemelt és Csatári László közszereplőnek minősül. 
Csatári ezt tudomásul vette, azonban tartotta magát ahhoz, hogy az ügy továbbra sem tartozik a nyilvánosságra és ezek után is, csak a hatóság kérdéseire fog válaszolni.
 
A legkisebb konfliktus elkerülése érdekében a hazaszállítás feladata Csatári segítőire várt.
 
A fénykép és video felvételek elkészültét tehát nem lehetett megakadályozni és azt is csak nehezen, hogy a házi őrizet helyéül meghatározott lakásig úgy jusson el, hogy további zaklatásnak ne legyen kitéve senki részéről.
 
 
 
A várakozásnak megfelelően a sajtó képviselői már a bíróság épületében és annak lépcsőjén is megkísérelték szóra bírni, de eredménytelenül.
 
Az elindulást követően az egyik ismert budapesti taxi-társaság logójával díszített gépkocsi próbálkozott a követéssel, azonban helyismeret hiányában Buda egyik kis utcájánál lemaradt.
 
A sajtó munkatársai közül többen a Győri úti lakásánál várakoztak, azonban Csatári hazaérkezése a kidolgozott terv szerint történt és senki sem vette észre, hogy az őt szállító gépkocsi mikor hajtott be az épületbe.
 
Az idős férfi az eltelt hosszú órákat úgy nyugtázta, hogy a hatóság végre Őt is megszólította az ügyben.
A házi őrizet tényét Csatári László különös módon, de megnyugtatónak találta, mivel véleménye szerint, ez egyúttal védelmet is jelentett számára.
 
Csatári jó szellemi és fizikai kondíciójára jellemző volt, hogy a 98 éves férfi a lakásba való visszatérését megelőző 36 órát mindössze egy órás pihenéssel töltötte talpon.
 
A lakásba érkezve egy biztonsági megbeszélés következett az új helyzetről és a házi őrizet betartásának különös szabályairól. A megbeszélés részletesen is kitért arra, hogy mikor és milyen módon reagáljon a lakás- és kaputelefon jelzéseire. 
Várható volt, hogy a házi őrizet helyéül kijelölt és a sajtó útján már korábban a közvélemény előtt is ismertté tett lakásán a médiák és mások részéről az érdeklődés nem fog alábbhagyni, a zaklató jellegű megkeresések továbbra folytatódni fognak.
Mivel a házi őrizet egyúttal védelem is és szabályainak betartását a rendőrség ellenőrizte, ezért Csatári László rendelkezésre lett bocsátva az a telefonszám, amelyet bármikor hívhat, ha úgy érzi, hogy valaki zaklatja.
 
A megbeszélés hasznos volt, mert néhány nappal később 2012. július 21-én a rendőrségi ellenőrzést követően néhány perccel, egy a lakásajtóig eljutó személy „videó-riport”  elkészítésével kísérelte meg folytatni Csatári László „civil” számonkérését.
 
 
 
2012. július-október
 
A házi őrizetbe helyezést követő időszakban az erre kijelölt rendőri szerv az ellenőrzéseket rendszeresen végezte. 
Csatári László személyéhez való hozzáállásuk korrekt és udvarias volt, bármilyen előjelű előítéletnek egyik rendőr sem adta jelét. 
Csatári – bár erre sem a bíróság, sem az ügyészség nem kötelezte – ha orvosi kezelésre, vagy kórházi kivizsgálásra készült, illetve ügyészségi kihallgatásra ment, azt a rendőrök tudomásra hozta közölve, hogy mely időpontban ne fáradjanak ellenőrzésével.
 
Házi őrizetbe helyezését követően 2012. július 20-án dr. Csatári László számlavezető bankja szerződésüket felmondta .
 
A felmondásról szóló levelet több ügyvéd is tanulmányozta. Véleményük szerint kifogással nem lehetett ellene élni, azonban érthetetlennek tartották. Praxisukban egyikük sem találkozott még ilyennel.
A felmondás valódi okát pusztán sejteni lehet.
A kellemetlen epizód nem okozott problémát, Csatári László bankot váltott és Kanadából folyósított nyugdíját már azon keresztül kapta meg. 
 
 
Sajtócikkek a házi őrizetbe helyezés után
 
Csatári László az ellene indult eljárás során mindössze egyetlen alkalommal, 2012. július 20-án nyilatkozott a Magyar Hírlap újságírójának .
 
"Csatáry László nem érti, miért vádolják a kassai zsidóság deportálásával
 
Lázin Miklós András, MHO  2012.07.20. 
 „A deportálásokban nem vettem részt, a két kassai gettónál mindössze négyszer jártam, az oda zárt zsidók fölött pedig nem a rendőrség, hanem a németek diszponáltak” – ezt állította a lapunknak adott interjúban a háborús bűncselekményekkel gyanúsított Csatáry László. A 97 éves férfi szólt arról is, hogy a kanadai hatóságok két év alatt sem találtak olyan dokumentumokat, amelyek alapján bűnösnek mondhatták volna ki. A kassai járási népbíróság 1948. június 8-án tíz ember tanúvallomása alapján, tíz perc alatt ítélte halálra Csatáryt – mondta lapunknak Balassa Zoltán történész. A szakember szerint noha Csatáry utólag azt mondja, parancsot teljesített, a tanúvallomások alapján a hatáskörét többször túllépte, ezért nem állja meg a helyét védekezése.
Újságban látták csak, de hivatalos okmányokat nem találtak a kanadai hatóságok arról, hogy halálra ítéltek Csehszlovákiában – állítja Csatáry László. A háborús bűnökkel gyanúsított, kilencvenhét éves férfi a lapunknak adott interjúban arról beszélt, amikor 1997-ben hazaért, mind a kanadai nyomozók, mind egy budapesti ügyvéd – aki kérésére kiterjedt vizsgálatot folytatott ügyében idehaza és külföldön – egyértelműen kijelentette, nem vádolható semmivel.
– Miért vonták vissza a kanadai állampolgárságát 1997-ben?
– Amikor 1949 márciusában Németország francia zónájából Kanadába mentünk, elhallgattam, hogy korábban rendőrként szolgáltam. Akkoriban ez kizáró oknak számított.
– Miért tette? 
– Két gyermekem egészsége az élelemhiány miatt megrokkant, TBC-sek lettek, s az orvos azt mondta, ha nem kerülnek jobb körülmények közé, meghalnak.– Miért használt idegen nevet?  
– Ez nem igaz. Bizonyság erre ma is meglévő eredeti útlevelem. Ott így szerepelek: Csízik-Csatáry László.
–   Hogy jön a képbe Csízik? 
–   Ő a nagyapám volt. Kanadában már mindenütt Csatáryként szerepeltem.– Minek használt előnevet, ha nem volt mitől tartania? 
– A mai, békés világban ezt nagyon nehéz, ha tetszik, lehetetlen fölfogni. A háborút követő magyar politikai viszonyok között mindenkit egyöntetűen bűnösnek tituláltak, aki így vagy úgy, de az előző rendszert szolgálta. Ágensek járták a hadifogolytáborokat, s szabályosan vadászták a tiszteket – függetlenül attól, hogy valóban bitangok vagy ártatlanok voltak. Ráadásul én az elszakított részen, Kassán szolgáltam, ami Csehszlovákiában, a magyarüldözés idején eleve egy plusz fekete pontnak számított.
–  Soha nem keresték? 
– Egyetlen ország sem akart kikérni, pedig a fogságom alatt megtehették volna. Eddig egyetlen ember sem tudott olyan, korabeli dokumentumot fölmutatni, amelyben a nevem a háborús bűnösök, a keresettek listáján szerepel. Pedig akkor, frissiben, a tragikus élmények hatása alatt könnyű volt ezeket összeállítani.
–   Miért ítélték halálra Csehszlo¬vákiában? 
–   Elképzelésem sincs. De erre a kanadai nyomozók sem találtak világos magyarázatot, pedig ők 1995-től két éven át kutakodtak a magyar és a csehszlovák levéltárakban. Mindössze egy újságcikkre bukkantak, s az alapján közölték velem is.
– Nem kérdezte őket a forrásról? 
– Hogy a csudába ne faggattam volna őket! Ám ők sem tudtak többet mondani az említett írás állításainál. Pedig egy kanadai nyomozó – ezt elhihetik nekem – igen alapos ember. Ügyemet végül azzal zárták le, hogy bár a foglalkozásomat tekintve hazudtam, ám háborús bűncselekményben nem vettem részt. E papírok ma is a rendelkezésemre állnak.
–   Visszatérve Kassára, mi volt ott a feladata? 
– Rendőrségi fogalmazóként dolgoztam 1942 őszétől 1944. november 1-ig, amikor bizonyíthatóan Budapestre küldtek. E beosztás amúgy hadnagynak megfelelő rangot jelentene a honvédségnél. Tipikus közigazgatási munkát végeztem, útleveleket állítottam ki, s más efféléket.
– Hogy került kapcsolatba a németekkel? 
– Március 17-én, 1944-ben Richter ezredes parancsnoksága alatt egy csapat német költözött az egyik kassai házba. Tíz nap múlva a főnököm, Horváth György rendőrtábornok az irodájába hívott. Ott ült az említett Richter és még másik három SS-tiszt. Felettesem bemutatott, s közölte, mivel a hivatalban én bírom legjobban a nyelvüket, összekötőként delegál hozzájuk. Ez annyit tett, ha volt valami óhajuk-sóhajuk, azt először velem közölték, s azt én továbbítottam a megfelelő helyre.
–   Miért vállalta el? 
– Ez egy határozott parancs volt. Aki szolgált bármilyen fegyveres testületnél, tudja, mivel jár ennek megtagadása. De miért álltam volna ellen? Nem gazemberségre, hanem fordításra utasítottak. Kérdem én, ezen az alapon ma minden, a kommunizmust szolgáló tolmácsot el lehetne-kellene ítélni? Amúgy pedig egyáltalán nem volt kellemes feladat.
–    Mire gondol? 
–   Említek két, bizonyítható esetet, amely jól megvilágítja a rendőrség kassai szerepét, súlyát. Egy napon két civil ruhás nyomozó jelentette, a németek feltörik, fosztogatják a lezárt zsidó üzleteket. Ezt határozott törvény tiltotta – ám a hepciáskodó nyomozókat a németek letartóztatták, és elvitték. Zágony György kollégám és barátom pedig úgy került a börtöncellájukba, hogy az utcán néhány dehonesztáló megjegyzést tett Hitlerre, hozzátéve, a háborút biztos el fogja veszíteni. Richterék közölték, a foglyokat Dachauba szállítják. Akkor én elmentem az ezredeshez, és arra kértem, engedje el őket, mire azt felelte, majd gondolkodni fog az ügyön. Végül két nap múlva kijöhettek, ám mi azonnal leszereltük őket, nehogy megint bajuk essék. Még egy megjegyzésem lenne ezzel kapcsolatban: magam a téglagyári és a belvárosi gettónál mindössze kétszer-kétszer jártam. E két helyen bizonyíthatóan a németek parancsoltak, aki ennek az ellenkezőjét állítja, azaz engem mint magyart képzel a vezéri székbe, nem mond igazat.
–   A zsidókért nem emelte föl a szavát? 
–   Ha bizonyos feladatok elszabotálása szóemelésnek számít, akkor igen.
–   Azaz? 
– Kassa mellett áll a Bankó-hegy, amelynek az oldala szabályosan ki volt lyuggatva. Ott bujkáló zsidók éltek. Bár a detektívek tudták, hogy ott vannak, mi nem engedtük őket oda, így ők megmenekültek, s később el tudtak jutni Szlovákiába.
 
Lázin Miklós András"
 
 
Az írott és elektronikus sajtó munkatársainak érdeklődése a következő időszakban sem csökkent a „Csatáry ügy” iránt. Egyre másra jelentek meg Efraim Zuroff, valamint a hivatásos és nem hivatásos történészek publikációi, kommentárjai. Különböző hazai és külföldi szervezetek sorra fejtették ki állásfoglalásukat.
 
Aki csak tehette, ugyan különböző előjelekkel, de véleményt nyilvánított
 
 
"Mint egy kémregény" A Csatáry-nyomozás háttere
 
 A Hetek cikke.  
2012-07-22 16:00:49
 
 
„Mind az öt földrészen kutattam volt nácik után, de két dolog csak Magyarországon fordult elő velem. Az, hogy egy háborús bűnös, Képíró Sándor büntetőeljárást indítson ellenem becsületsértésért, és az, hogy az ügyészség engem vádoljon meg egy háborús bűnös felkutatásának megakadályozásával” – mondta lapunknak Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója. 
 
„Úgy kezdődött, mint egy kémregény. Egy nappal azt követően, hogy megérkezett Képíró Sándor halálhíre, e-mailt kaptam Budapestről – idézi fel a tavaly szeptember 4-ei eseményeket Efraim Zuroff. – Meglehetősen el voltunk keseredve, mert a volt újvidéki csendőr százados halála azt jelentette, hogy megszűnik az ellene indított per, amelyben úgy gondoltuk, hogy jó eséllyel fellebbeztünk a felháborító elsőfokú felmentő ítélet ellen.”
 
A levél nem tartalmazott feladót, írója azt állította, hogy ismeri Csatáry László egykori rendőrtiszt budapesti tartózkodási helyét, aki Kanadából történt 15 évvel korábbi kiutasítása óta eltűnt. „Azt kérdezte az e-mail küldője, hogy hajlandók vagyunk-e kifizetni 55 ezer dollárt az információért. Visszaírtam, hogy az Utolsó Esély Akció keretében maximum 25 ezer dollár jutalmat tudunk felajánlani, azt is csak akkor, ha az információk elvezetnek egy háborús bűnös megtalálásához, bíróság elé állításához és elítéléséhez. Ennek megfelelően a mai napig egyetlen dollárt sem fizettünk az információért, de ha eredményes lesz a per, akkor átadjuk a jutalmat. Szerencsére ez nem vette el az illető kedvét, aki átadta az információkat. Ezeket leellenőriztük, majd Budapestre utaztam, ahol feljelentést tettem Csatáry László ellen” – mondja Zuroff.
 
A Budapesti Nyomozó Ügyészség Zuroff feljelentése alapján 2011. szeptember 22-én rendelt el nyomozást háborús bűntett miatt az 1944 tavaszán Kassán történtek kapcsán. Az ügyben azonban hosszú hónapokig nem történt semmi, és még 10 hónappal később, 2012. július 17-én is ismeretlen tettes ellen folyt az eljárás. Pedig Zuroffék közben újabb információkkal szolgáltak az ügyészségnek. Felkutattak két – addig ismeretlen – szemtanút, az egyiket az Egyesült Államokban, a másikat Izraelben, akik vállalták, hogy beszámolnak a hatóságoknak Csatáry kassai rémtetteiről. A magyar ügyészség őket sem kereste meg.
 
Akasztófa elől Kanadába
 
Csatáry nem volt ismeretlen a hatóságok előtt. A férfi a Felvidék visszacsatolása után lett Kassa egyik rendőrparancsnoka. Már 1941 nyarán összegyűjtötte a városban élő nem magyar állampolgárságú zsidókat, mintegy 300 főt, akiket Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkijba deportáltatott. Voltak a névjegyzékben olyan zsidók, akiket nem találtak meg a városban, mert munkaszolgálatra vitték őket. Csatáry elszántságára jellemző, hogy a tanúvallomások szerint hivatalos paranccsal visszarendelte a munkaszolgálatról ezeket az embereket, majd felrakatta őket a biztos halálba induló vagonokba. (Kamenyec-Podolszkijból a 300 ember közül szinte senki nem jött vissza élve.)
 
Csatáry az egyik kassai gettó parancsnoka volt 1944 tavaszán, ahonnan ő szervezte meg mintegy 15 ezer zsidó Auschwitzba történő deportálását. A túlélők beszámoltak arról, hogy a férfi kutyakorbáccsal verte a rámpára terelt nőket, és megtiltotta, hogy a 80-100 emberrel zsúfolt, zárt marhavagonokon szellőzőnyílást vágjanak az Auschwitzba induló foglyoknak.
A háború végén Csatáry eltűnt, évekig nincs róla nyom. Távollétében 1948-ban kötél általi halálra ítélik az akkor már Csehszlovákiához tartozó Kassán. Egy évvel később azonban Európából a kelet-kanadai Új-Skócia (Nova Scotia) tartományba vándorolt, és 1955-ben megszerezte a kanadai állampolgárságot is, Ladislaus Csizik-Csatary néven. Egy ideig műkincskereskedőként dolgozott Montrealban.
 
Miután a Simon Wiesenthal Központ információi alapján bebizonyosodott, hogy bevándorlási kérelmében eltitkolta háborús múltját, a hatóságok megtévesztése és csalás miatt 1997 augusztusában megvonták tőle a kanadai állampolgárságot. A bevándorlási hivatal közleménye szerint „nem nyújtott információkat a náci megszálló erőkkel való együttműködéséről, amikor a csendőrségnél szolgált, és – szolgálati ideje alatt – részt vett a magyar zsidók ezreinek internálásában és deportálásában koncentrációs táborokba”.
 
15 éve érkezett
 
„Csatáry egyike volt annak az összesen 10 embernek, akitől Kanada ilyen indokkal megvonta az állampolgárságot – mondta Zuroff lapunknak. – A 10 emberből ketten önként távoztak, nyolcan viszont a kiutasítás ellenére az országban maradtak, és fellebbeztek a döntés ellen. Ők a mai napig Kanadában élnek. Tulajdonképpen szerencsénk volt, hogy Csatáry megijedt, és egyike volt azoknak, akik elmenekültek a kiutasítás elől, mert különben ma is a tengerentúlon élne.”
Az akkor 82 éves férfi azonban nyomtalanul eltűnt, és tizenöt éven át, 2011. szeptember 4-éig senki nem hallott felőle. Mint kiderült, ez idő alatt Budapesten élt, ahol a hatóságok soha nem kérdezték meg tőle, miért veszítette el kanadai állampolgárságát.
Mint beszámoltunk róla, Zuroff július 9-én Budapestre érkezett. Az Utolsó Esély Akció című könyve magyar nyelvű bemutatója mellett találkozott a Fővárosi Ügyészség képviselőivel is. Az ügyészségen két órán át tartott Zuroff meghallgatása. „Felszólítottam a magyar hatóságot, hogy Csatáry korára, és a neki felrótt bűncselekmények súlyára való tekintettel tegyenek meg mindent az eljárás felgyorsítására. Azt közölték azonban, nem tervezik, hogy hivatalosan meggyanúsítják Csatáryt, és az útlevelét sem vonták még be” – mondja Zuroff, akit megdöbbentett, hogy az ügyészség a férfi őrizetbe vétele után őt vádolta meg azzal, hogy „súlyosan veszélyeztette a nyomozás sikerét”, mert a nyilvánossághoz fordult.
 
„Csatáry László 15 éven át élt háborítatlanul Budapesten. Előtte Képíró Sándor 16 éven át. Mindkét esetben tőlem kapták meg az információkat a magyar hatóságok. Képíró ügyében öt éven át halogatták a vádemelést. Előbb kellett nekem bíróság elé állnom, mert Képíró beperelt becsületsértés miatt, mint hogy a magyar ügyészség vádat emeljen ellene. Ugyanez kezdődött Csatáry ügyében is” – tette hozzá Zuroff.
 
A briteknek nem volt nehéz
 
Az ügyben látványos fordulatot hozott, amikor a legnagyobb – több mint 10 milliós – példányszámú brit napilap, a The Sun tudósítói Budapesten a Wiesenthal Központtól kapott információk segítségével megtalálták Csatáryt. A londoni lap egyik legtapasztaltabb stábját – két riportert és egy fotóst – küldte el Budapestre. (Egyikük Brian Flynn, tavaly Ausztriából a vérfertőző amstetteni rém, Josef Fritzl peréről tudósított, és neki sikerült egyedül megszólaltatnia a bíróságon a férfit.)
      
Csatáry felváltva tartózkodott két budai, XII. kerületi címen. Mindkét lakásnál szerepelt a neve a postaládán, így nem volt nehéz a beazonosítása. A 97 éves férfi korához képest jó fizikumú, és önállóan közlekedik. „Négy órán át követtük az egyik nap, amint lakásából távozott – mondta a Heteknek Brian Flynn. – Láttuk, amint elegáns, sportos öltönyében felszállt a villamosra és a közeli bevásárlóközpontba (a MOM Parkba – a szerk.) utazott. Itt néhány újságot vásárolt, majd egy kávézóban két órát beszélgetett egy idősebb hölggyel. Ezután két szatyornyi élelmiszert vett, amelyet saját maga vitt haza, szintén villamossal.”
 
Eljött a pillanat, hogy az újságírók becsöngessenek Csatáryhoz. A férfi ekkorra már nekivetkőzött: trikóban, alsónadrágban és zokniban nyitott ajtót a brit riportereknek. A megdöbbent tekintetű, félig öltözött Csatáryról készült képek bejárták a világsajtót. Bár a férfi kanadai angolsággal csak annyit közölt az újságírókkal, hogy semmit nem akar mondani és hagyják őt békén, ezek a felvételek kései elégtételt jelentettek hajdani áldozatainak, akiket a beszámolók szerint a nyári hőségben félmeztelenre vetkőztetve terelt be a kassai pályaudvaron a vagonokba.
 
 
Mindenhol hír lett
 
A Sun cikke nyomán egymás után érkeztek a televíziós stábok Budapestre. A világ legkeresettebb háborús bűnösének megtalálásáról mind az öt kontinensen beszámoltak, nemcsak az Egyesült Államokban, Európában és Izraelben, hanem az orosz televíziótól fogva az al-Dzsazíráig is. Dél-Amerikában például azért keltett feltűnést az ügy, mert sok háborús bűnös éppen erre a kontinensre menekült, de most kiderült, hogy nemcsak az argentin vagy paraguayi pampákon és ültetvényeken lehetett észrevétlenül eltűnni a felelősségre vonás elől, hanem Európa közepén is.
 
Minden külföldi újságíró azt kérdezte, hogy ezek után miért nem veszik azonnal őrizetbe Csatáryt. A hírtelevíziók kivonultak a Facebookon fiatalok által Csatáry lakásához szervezett flashmob akcióra, amely annyira felbőszítette a hazai neonáci szervezeteket, hogy a nyíltan zsidózó kuruc.infón – amerikai nyilasok finanszírozásával – 100 ezer forintnyi készpénzjutalmat ajánlottak fel a résztvevőkről érdemi információt szolgáltatóknak. A kommentelők pedig a tőlük megszokott alpári stílusban, de rekordmennyiségben fenyegetőztek Dunába lövéssel és válogatott kínzásokkal.
 
Megtört a jég
 
Az Izraelben tartózkodó Áder Jánost – aki Efraim Zurofftól még egy nyílt levelet is kapott az ügyben – újságírók hada faggatta, majd végül a Sun-riport megjelenése után 48, illetve a Zuroff-levél után 12 órával, július 18-án reggel megtört a jég. A Budapesti Nyomozó Ügyészség „Dr. Cs. Lászlót őrizetbe vette, gyanúsítottként kihallgatta és kezdeményezte házi őrizetét a nyomozási bírónál”. A kihallgatás során Csatáry egy előre megírt vallomást ismertetett, de kérdésekre is válaszolt. Ennek során kisebb önellentmondásba keveredett: bár előbb tagadta, hogy kínozta volna a gettóba zárt embe¬reket, később már azzal védekezett, hogy „csupán kötelességét teljesítette”. (A háborús bűntett miatt akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható.)
 
A nyomozás tempóját lapunkhoz eljuttatott közleményében a Fővárosi Főügyészség azzal indokolta, hogy a munka több országra kiterjedt, az események Kassán (a mai Szlovákia területén) történtek, a szemtanúk Izraelben élnek, kanadai tartózkodásával és kiutasításával kapcsolatban az észak-amerikai állam szolgálhatott információval, míg a nyomozás helyszíne és Csatáry lakhelye hazánk volt. „A nyomozati munka eseményeinek sorrendjét nem lehet felcserélni” – szólt a hosszadalmas eljárás magyarázata.
 
Efraim Zuroff Jeruzsálemben a Hetek tudósítójától értesült Csatáry László őrizetbe vételéről. „Reméljük, hogy a gyanúsított korára és az ügy súlyára való tekintettel ezt követően felgyorsul az eljárás. Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik előmozdították ezt az ügyet. Köszönöm azoknak a fiataloknak, akik demonstráltak Csatáry otthonánál, és köszönöm a Hetek és az ATV stábjának, valamint a brit The Sun tudósítóinak, hogy a nyilvánosság erejével támogatták Csatáry László felelősségre vonását” – nyilatkozta Zuroff lapunknak.
 
HETEK/Morvay Péter"
 
 
 
Efraim Zuroff cikkbeli nyilatkozatával meglehetősen széles skálán csapongó fantáziájáról tett tanúbizonyságot. Bizonyítja ezt a DPA német hírügynökségnek 2012 júliusában tett egyik nyilatkozatával is: „… a magyar hatóságok már négy és fél éve ismerik az ügyet. Én már 2006-ban bizonyítékokkal szolgáltam az ügyészségnek. 2011 szeptemberében pedig még Csatáry budapesti címét is megadtam".
 
Megnyilvánult a sajtóban Szita Szabolcs és Csősz László történész, valamint Gellért Ádám nemzetközi jogász is, akik a kutatásaik során beszerzett tanúvallomásokra hivatkozva publikálták Csatári kassai tevékenységének néhány részletét és vonták le a személyére vonatkozóan nem megalapozott és a valóságtól nagyon messze álló következtetéseiket.
 
 
"Csatáry László csecsemőket és betegeket is deportált 
2012.07.25. 14:55
 
Csatáry László ügyében a hamarosan összeálló vádirat jóval erősebb lehet, mint Képíró Sándor esetében.
Csatáry László saját aláírásával ellátott dokumentumokat, egykori feletteseinek és a deportálások túlélőinek egybehangzó tanúvallomásait mutatta be Szita Szabolcs és Csősz László történész, valamint Gellért Ádám nemzetközi jogász. Az már most látszik, hogy esetében jóval több, az egykori gettóparancsnok tevékenységéről beszámoló dokumentum és kutatási anyag van, mint a Képíró-ügyben, ahol a nemzetközi jogász szerint mindössze egy tanúvallomásra épült a vád.
Gellért Ádám beszámolt arról, hogy az adatok összegyűjtése hónapokon át zajlott, a dokumentumokat pedig többek közt az állambiztonsági szolgálatok levéltárában, szlovák, amerikai és hazai levéltárakban keresték. Többek közt ekkor találták meg azt a dokumentumot is, ami egy intézkedő rendőr elmarasztalásáról szól, amiért nem motozta meg az általa igazoltatott zsidókat. A jelentést Csatáry László írta, szerepel rajta az aláírása is. 
 
Csatáry László gettóparancsnok aláírásával ellátott jelentés 
Forrás: Holokauszt Emlékközpont
 
A Képíró-ügyet is jól ismerő, háborús bűnökre szakosodott nemzetközi jogász - az ő nevéhez fűződik a Lex Biszku megalkotása – hangsúlyozta, a nemzetközi jogszabályok szerint már egy bűnös parancs továbbítása is háborús bűnnek számít, Csatáry László pedig nem csupán továbbította, hanem személyesen ellenőrizte és túl is teljesítette a parancsok végrehajtását. A népirtás vádja nem áll meg az esetében, hiszen ez a nemzetközi jogi fogalom ebben az időszakban még nem létezett, éppen a második világháborús etnikai tisztogatások következményeként hozták létre pár évvel később, így Csatáryt valószínűleg egyéb háborús bűnök elkövetésével vádolják majd meg. Ilyen esetekben az elkövető beosztása sem igazán fontos, sokkal inkább az számít, milyen és mekkora mértékű befolyása volt az események alakításában - tette hozzá.
Életfeltételek a téglagyárakban
 
„Egy esetben láttam, hogy Csatáry egy gyereket megvert. Csatáry egy szadista ember volt, aki ütötte az embereket. Ez ellen én tiltakoztam, de Csatáry azt a választ adta, hogy aki szívbajos ne jöjjön a téglagyárba.” 
 
Hernádi Mihály, vármegyei tiszti főorvos, tárgyalási jegyzőkönyv, 1946. március 30. Nb. I. 197/1946
 
 Csatáry László esetében egykori felettese, Horváth György úgy fogalmazott a budapesti népügyészségen tartott kihallgatásakor, hogy német nyomásra volt kénytelen kinevezni a gettóparancsnokot és elődjét emberséges magatartása miatt eltávolítani. Csatáry László csupán 2-3 hétig (1944. április 21-től május közepéig) volt a Kassa belvárosában körbekerített gettó parancsnoka. Miután a deportálások elkezdődtek és a gettót felszámolták, a téglagyári gyűjtőtábor parancsnoka lett. Itt a túlélők és felettesei egybehangzó vallomásai szerint személyesen ellenőrizte a transzportok kiválogatását és a bevagonírozást.
Gellért szerint bár sokan állították, túlélők és a háborús bűnösök is (nyilván más-más indíttatásból), hogy nem tudtak róla, mi történik a deportáltakkal, vagy úgy tudták, dolgozni viszik őket, ez a háborús bűnösök esetében meglehetősen gyenge lábakon áll. A nemzetközi jogász arra alapozza kijelentését, hogy az aggok, árvák, csecsemők, vagy a legutolsó „kórházvagonban” szállított betegek bevagonírozásánál még a családegyesítés is nehezen komolyan vehető indok. A jogász szerint a legszörnyűbb részletekről a dokumentumok és a vallomások is ezeknek az embereknek a bevagonírozásával kapcsolatban számolnak be.
A téglagyárban
"Egy fiatal beteg lány puskatussal való hátbaverése miatt tiltakozott Blanka Volová egy rendőrnél: "Ez megbosszulja magát, az Úristen ezt magának nem felejti el!„- mondta. Erre a rendőr Csatáry elé vezette az asszonyt. Blanka Volová neki is megismételte, mire Csatáry ezt felelte: "Hát akkor vigyétek, és adjátok meg neki, ha már az Úristennek ezt meg kell bosszulnia, akkor már legyen valóban miért bosszút állnia!" Erre egy másik szobába vezették, levetették vele a szoknyáját és egy kereveten meggumibotozták. Legalább 18-20 csapást kellett elszenvednie. Csatáry parancsára hatvanéves édesanyját és két leánytestvérét is megkínozták. Majd mindannyiukat mezítelenre vetkőztették, megmotozták és levitték a pincébe, Csatáry irodájába, ahol jobb kezüket bal lábukhoz kötötték, és órákon keresztül így hagyták őket."
Blanka Volová vallomásának összefoglalója
Eredeti forrás: Kassa Állami Területi Leváltár, Štátny Oblastný Archív v Košiciach), Tk. 358/1948. sz. akta (Csatáry László), 13. o.
Gellért szerint az ügyészség egyelőre két bűncselekménnyel gyanúsítja Csatáry Lászlót. Az egyik, hogy nem hagyta, hogy az ablaktalan vagonokra szellőzőnyílásokat vágjanak (ezt helyi mérnökök később a figyelmeztetés ellenére megtették, különben a bentlévők egyszerűen megfulladnak), a másik, hogy egy (fentebb olvasható) esetben parancsot adott kínzásra.
A kiadatásra vonatkozó, a kassai zsidó hitközségek által indítványozott kérésre úgy reagált, Csatáry kiadatása kontraproduktív lenne és semmiképp sem vinné előre az ügyet, különös tekintettel a gyanúsított korára. Gellért a sajtóban a deportáltak számáról terjedő adatot is pontosította a 15 ezres nagyságrendről 11 839 főre. Az ideszállított zsidók többsége kassai volt, de közel 40 százalékukat Abauj-Torna megyei településekről szállították Kassára.
Szita Szabolcs, a holokauszt történetével foglalkozó történész szerint számtalan, hiteles adatokkal és konkrét személyekkel alátámasztható példa mutatja, hogy a vészkorszakban igenis lehetőség volt nemet mondani, aktív vagy akár passzív ellenállással hátráltatni a magyar állampolgárok bevagonírozását és elszállítását. Sokan voltak ugyanakkor, akik nem elégedtek meg csupán a parancsok végrehajtásával, hanem vagy a németek elismerésére hajtva, vagy más okoktól vezérelve igyekeztek túlteljesíteni azokat. Szita szerint a német elvárásokon felül ugyanis létezett egy teljesen független magyar „projekt”, gondolat is, amely a magyarországi zsidók eltávolítását célozta.
A magyar holokauszt története Csősz László holokausztkutató szerint nemcsak abból a szempontból különleges, hogy rekordidő alatt zajlott le rekordmennyiségű ember gettósítása (56 nap) és elszállítása (újabb 56 nap), majd többségük elgázosítása, hanem abban is, hogy 1944-re Európában a holokauszt már tulajdonképpen „véget ért”, az érintett országokban ekkor már lezajlottak a deportálások. Eichmannt első ízben küldték ki a helyszínre ellenőrizni az összegyűjtést és a deportálásokat, de az Európa zsidótlanításával megbízott német tiszt semmire nem ment volna a magyar közigazgatás hathatós közreműködése nélkül."
 
Gellért Ádám hivatkozása arra, hogy a jelentésen  dr. Csatári László aláírása szerepel, megtévesztés. Az aláírás nem dr. Csatáritól származik.
 
 
Karsai László történész, a Népszabadság online portálon 2012. július 29-én megjelent Táborparancsnok Kassán  című publikációjában fejti ki véleményét a Csatáry ügyről.
 
"Táborparancsnok Kassán
Efraim Zuroffnak sikerült magára és jeruzsálemi központjára irányítani a világsajtó figyelmét. Amikor 2002-ben elindította az „Utolsó esély”-nek nevezett akciójukat, erre egy floridai zsidó szervezet adott neki 100 000 dollárt. Azoknak, akik használható információval szolgálnak, azaz feljelentik a környezetükben élő háborús bűnösöket, 10000 euró jutalmat ígértek.
Karsai László| NOL| 2012. július 29.
Azóta tíz év telt el, és mint Zuroff nemrégiben az ATV-ben Kálmán Olgának adott nyilatkozatában (július 9.) elmondta, még egyetlen náci vagy a nácikkal kollaboráló háborús bűnöst nem sikerült bíróság elé állíttatnia és elítéltetnie. Zuroff kudarcainak több oka van.
Nem ismeri kellőképpen a második világháború és ezen belül a holokauszt történetét, valamint azt sem, hogy az egyes országokban 1945 után hány embert vontak felelősségre, ítéltek el, végeztek ki háborús és népellenes bűnök miatt. Mint a Hetek című hetilapnak adott interjújában (július 20.) elmondta, tavaly szeptember 4-én kapott egy névtelen levelet, amelyben azt kérdezték tőle, hogy hajlandó-e 55 ezer dollárt fizetni annak, aki közli vele Csatáry László „hajdani rendőrtiszt” jelenlegi magyarországi tartózkodási helyét.
Zuroff azt válaszolta a levélírónak, hogy maximum 25 ezer dollárt fizet, és azt is csak akkor, ha Csatáryt sikerül bíróság elé állítani, és el is ítélik. Megkapta a kért információt, majd Budapestre utazott, ahol a Budapesti Nyomozó Ügyészségen feljelentést tett Csatáry ellen.
Kár volt ennyire sietnie. Ha nemcsak megbízhatatlan tanúvallomásokra, hanem a levéltárakban, könyvtárakban is fellelhető dokumentumokra és könyvészeti adatokra támaszkodik, akkor nem állította volna azt, hogy Csatáry 1941 nyarán Kassán összegyűjtötte a városban élő nem magyar állampolgárságú zsidókat, akiket (mintegy 300 főt) Kamenyec-Podolszkijba deportáltatott.
Csatáry olyan elszánt volt, állította Zuroff, hogy hivatalos paranccsal visszarendelt még a munkaszolgálatból is zsidókat, és felrakatta őket a biztos halálba induló vagonokba. A valóságban Csatáry 1941-ben még csak fogalmazógyakornokként szolgált a m. kir. rendőrségen, de nem Kassán, hanem Kecskeméten.
Ilyen alacsony beosztású rendőrként nem volt önálló hatásköre, senkit nem szereltethetett le a munkaszolgálatból és nem is deportáltathatott, főleg nem Kassáról, ahová csak 1943-ban helyezték át. Zuroff Csatáryt nyilatkozataiban hol „Kassa rendőrparancsnokának”, hol Kassa „egyik rendőrparancsnokának” nevezi. A valóságban csak rendőr segédfogalmazó volt 1942–1944-ben, és 1944-ben még a kassai városi rendőri hierarchiában is mintegy féltucatnyian voltak felette. Parancsokat, utasításokat adhatott neki először is dr. Horváth György főkapitány-helyettes, a kassai rendőrkapitányság vezetője, dr. Szerényi Jenő, Horváth helyettese, Mihálovits József, Pilissy Tamás és Farkas Jenő rendőrtanácsosok, dr. Szász Károly rendőrkapitány, dr. Tóth Gyula és dr. Bíró András fogalmazó.
 
Csatáry csak egyike volt a hat segédfogalmazónak. Csatáry első ügyészségi kihallgatása, majd házi őrizetbe helyezése után azt nyilatkozta, hogy: „A deportálásokban nem vettem részt, a két kassai gettóban mindössze négyszer jártam, az oda zárt zsidók fölött pedig nem a rendőrség, hanem a németek diszponáltak.” (Magyar Hírlap, július 20.)
Csatáry hazudik, neve szerepel 1944-es dokumentumokban, és dr. Horváth György kassai rendőrfőkapitány-helyettes (őt Csatáry, ki tudja, miért „rendőr tábornoknak” nevezte az interjúban) és dr. Pohl Sándor kassai polgármester népbírósági perében is felbukkan. Csatáry a kassai téglagyári gettó hírhedett szadista parancsnoka volt.
Pohl, amikor 1945. február 26-án először hallgatták ki a Magyar Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, jegyzőkönyvbe mondta: „A gettóval kapcsolatban még meg kívánom jegyezni, hogy a tábor parancsnoka dr. Csatári László rendőr segédfogalmazó volt, kiről hallomásból tudom, hogy a zsidósággal kegyetlen szigorúsággal bánt. Az én hatásköröm a tábor területére nem terjedt ki, így ott nekem ellenőrző jogom sem volt” (Budapest Főváros Levéltára, Nb. 1532/1945.).
Csatáry hajdani áldozatai közül többen, így Wieder Vilmos 1945 nyarán a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) Bethlen téri épületében jegyzőkönyvbe mondták emlékeiket. Wiedernek családtagjaival együtt 1944. április 24-én kellett a kassai téglagyári gettóba bevonulnia. A rendőrök megengedték nekik, hogy ágyneműt, kevés ruhaneműt és élelmet vigyenek magukkal.
A gettót kívülről magyar rendőrök őrizték, a táborban pedig zsidó „rendőrség”működött. Egy SS őrmesterre és egy „magyar kapitányra” is emlékezett, mindketten kutyakorbáccsal jártak be a gettóba, és „gyakran még az asszonyokat is” megverték.
Wieder egyik legszörnyűbb emléke az volt, hogy közvetlenül deportálásuk előtt: „A rendőrök teljesen levetkőztettek, mindent, ami még volt, elvettek, és azután órákig vártunk a tűző napon, amíg a vagonok a téglagyárba megérkeznek”. A vagonok végül Wieder emlékezete szerint délután 4-kor érkeztek meg a téglagyárhoz (www.degob.hu. 3. sz. jkv.). Wieder vallomása Csatáry szadista magatartására is magyarázatot adhat. A 29 éves rendőr segédfogalmazó talán az SS őrmestert akarta utánozni, vagy neki akart imponálni, amikor maga is korbácsot ragadott.
 
Wieder tanúvallomásának hitelét erősíti Friedmann Pál, aki elmondta, hogy: „A kassai téglagyárba zsúfolták össze a zsidókat. Nagyon kevés helyen, rengeteg ember. Négy hétig voltunk itt. Jórészt abból éltünk, amit magunkkal hoztunk. De Csatári rendőrfelügyelő [sic!] állandóan kutyakorbáccsal verte az embereket. Amikor eszébe jutott, bement a blokkba és akit ott talált, azon végigvert a korbáccsal. Egy ízben mikrofonon megparancsolta, hogy minden fiatal leány jöjjön ki. Ezeket kivitte és kényszerítette őket, hogy kézzel ássanak ki a földből vastag facölöpöket. Ezen még az SS-katonák is megbotránkoztak, azt mondták, hogy náluk az ilyesmit ásóval szokták csinálni”.
Friedmann még azt is megemlítette, hogy deportálásuk reggelén hajnali 4-kor keltették fel őket, rendőrök szállták meg a téglagyárat, és délután 3-ig kellett étlen-szomjan állniuk a forró napon (www.degob.hu 86. sz. jkv.). Horovitz Andrást és 2000 társát a téglagyár padlására kergették fel Csatáry rendőrei. Itt „sötét volt, szállt a téglapor. Az emberek egymást ölték egy kis helyért, gyerekek sírtak, asszonyok jajgattak, szörnyű volt”. Horovitz is tudott arról, hogy: „A lányok egy csoportját magyar rendőrök elvitték munkára földet lapátolni. Lapátot azonban nem adtak nekik, és kézzel kellett felkaparniuk a földet. Ezt meglátta egy német őrmester, abbahagyatta a munkát, összeszidta a magyar rendőrtisztet, és szerszámokat adatott a lányoknak” (www.degob.hu 165. sz. jkv.).
Csatáryhoz hasonló, öncélúan szadista rendőrök vagy csendőrök viszonylag ritkán bukkannak fel a magyar holokauszt 1944-es történetében. Az egyes gettókban, gyűjtőtáborokban a nyomozók, detektívek általában „célirányosan” verték, kínozták azokat a zsidókat, akikről azt gyanították, hogy készpénzüket, vagyontárgyaikat elrejtették. Orvosok, bábák olykor szándékosan brutálisan kutatták át a férfiak és nők, sőt kisleányok testüregeit, ékszerek után „nyomozva”. Csatárynak csak egy célja volt: megalázni, megkínozni a hatalmába került szerencsétleneket. Egyik áldozata, Österreicher Lenke így emlékezett rá: „Csatáry gettóparancsnok egy napon kiadta az utasítást, hogy kézzel ássunk árkot.
 
48. kép
Körmeink letöredeztek, a kavicsok megkarcolták a kezünket, bizony nagyon nehezen ment. A németek közbenjárásának tudható be, hogy megszüntették pár napon belül ezt az intézkedést” (www.degob. hu 627. sz. jkv.). Csatáryt a téglagyári gettó parancsnokává dr. Horváth György nevezte ki.
A gettó egyik volt rabja, Weiszer Rózsi a Politikai Rendészeti Osztályon (PRO) 1945. december 5-én tett tanúvallomásában elmondta, hogy: „Amikor Csatáry a gettó területén megjelent, pánikszerűen menekültek előle, és az egész gettó lakói előtt köztudomású volt annak szadista természete”.
Dr. Szász Elemér is a téglagyári gettóban raboskodott, ő még arra is emlékezett, hogy: „A gyerekek, ha Csatáryt meglátták, rögtön futásnak eredtek, ő azonban hosszú, sovány ember létére gyorslábú volt, utánuk szaladt és rendszerint a fejüket ütötte kutyakorbáccsal”. Szász tanúvallomásában azt is állította, hogy a „waggonírozásokat dr. Horváth főkapitány-helyettes személyesen intézte. Reggeltől késő estig megszakítás nélkül állt a waggonnál, terelte az embereket”. Dr. Bernáth Árpád a kassai állami kórházban volt az elmeosztályon munkaszolgálatos orvos.
Ő a PRO-n 1945. december 31-én azt vallotta, hogy amikor az elmegyógyintézet zsidó idegbetegeit és orvosaikat is bevitték a téglagyárba, majd deportálták, a meztelenre vetkőztetést és a személyi motozást személyesen dr. Horváth György rendelte el. Dr. Horváth Györgyöt a népbíróság halálra ítélte, és a védő fellebbezése után a fellebbviteli fórum, a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) is megerősítette az ítéletet. A NOT ítéletének indoklása külön kiemelte, hogy a vádlott: „elrendelte vagy tűrte, hogy súlyos betegeket, őrülteket, frissen operáltakat, haldokló öngyilkosokat és 6 hetes lelenceket is feldobjanak és 80 személyt összezsúfoljanak egy vagonban… s amikor mindenekfölött eltűrte dr. Csitáry (sic!) kegyetlenkedéseit”.
 
49. kép
Csatáry gettóparancsnok személyesen leplezi le a pár deci tejet csempésző zsidókat s a nem elég éber próbarendőrt
 
A köztársasági elnök kegyelemből Horváth ítéletét életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta (BFL, Nb. 197/1946.). Zuroff július elején, amikor a Hetek Kiadó gondozásában megjelent az Utolsó Esély Akció c. könyve, Budapestre utazott és felbiztatta a The Sun c. angol bulvárlap újságíróit, hogy „leplezzék le” a magyar hatóságok úgymond bűnös nemtörődömségét, az ügyészség lassú munkáját.
Az angol újságírók rárontottak Csatáryra, akit ingben-gatyában fényképeztek le, amikor ajtót nyitott nekik, majd július 15-én címlapsztoriként közölték: „A The Sun megtalálta azt a nácit, aki 15 700 [embert] küldött a halálba. A legkeresettebb háborús bűnös nyomában”.
Természetesen a The Sun „oknyomozói” senkit sem „találtak meg”, őket Zuroff „vezette nyomra” és ő is tájékoztatta őket – félre.
Ha Zuroff, mint az „utolsó nácivadász”, kutatómunkája megkezdése előtt figyelmesen áttanulmányozta volna pl. Randolph L. Braham holokausztmonográfiáját, akkor tudná, hogy Magyarország „zsidótlanításáról” Hitler és Horthy állapodott meg még 1944. március 18-án Klessheimben. A német megszállás után kinevezett kollaboráns Sztójay-kormány (1944. március 22.–augusztus 29.) hivatalnokai, rendőrei, csendőrei stb. fegyelmezetten, olykor kifejezetten lelkesen láttak a feladat végrehajtásához.
Rövidesen rendeletözön zúdult a zsidókra, jogfosztottá tették őket, megfosztották őket vagyonuktól, április 5-től a hat éven felülieknek sárga csillagot kellett viselniük, és április közepén Kárpátalján megkezdődött gettókba, gyűjtőtáborokba tömörítésük. Az ország tíz csendőrkerületét hat deportálási zónára osztották, a közigazgatási hatóságok, a városokban a rendőrök, vidéken a csendőrök feladatait Adolf Eichmann SS Obersturmbannführer különleges akciócsoportja (Sondereinsatzkommando) zsidótlanító szakértőinek bevonásával értekezleteken tisztázták. Ezeken az értekezleteken a csendőrkerületi parancsnokok (Kassa a VIII. csendőrkerület központja volt), a deportálási zónához tartozó vármegyei vezetők (alispánok, polgármesterek, városi rendőrkapitányok stb.) vettek részt.
A német és magyar deportáló hatóságok között az összekötő Ferenczy László csendőr alezredes volt, aki napi eseményjelentéseit közvetlenül Baky László és Endre László belügyi államtitkároknak, Faragho Gábor altábornagynak, a csendőrség felügyelőjének, a Belügyminisztérium VII. (közbiztonsági) osztálya vezetőjének és a csendőrség központi nyomozóparancsnokságának küldte meg. Április 7-én a Belügyminisztérium kis tanácstermében tartott „deportálóértekezleten” Baky és Endre államtitkáron kívül két német SS-tiszt, csendőr- és rendőrtisztek, köztük Tölgyessy Győző csendőr ezredes, a kassai csendőrkerület parancsnoka, valamint három rendőrtanácsos és Halász Géza, Kárpátalja kormányzói biztosa vett részt.
A csendőri és rendőri karhatalommal, Ferenczy László szerint „teljhatalommal”, Tölgyessy ezredes rendelkezett. Április közepén a Belügyminisztérium újabb értekezletet szervezett, ezúttal Munkácsra, ezen a kassai csendőrkerület polgármesterei, a vármegyei alispánok, a rendőrkapitányok, a csendőr szárnyparancsnokok és a csendőrnyomozó alosztályok parancsnokai vettek részt. Az értekezleten dr. Meggyesy Lajos, a Belügyminisztérium Államvédelmi Központ (ÁVK) Ügyészi Nyomozó Osztályának vezetője felolvasta a hírhedt 6163/1944. BM. VII. res. sz. rendeletet, amely szabályozta a zsidók gettókba, gyűjtőtáborokba tömörítésével kapcsolatos eljárást.
Többek között megszabva, hogy a sárga csillag viselésére kötelezettek lakásukból a gettóba a rajtuk lévő ruhán kívül legfeljebb 50 kg személyes holmit vihetnek magukkal. A kassai gettó helyét egy városi bizottság – melynek a német megszállás után megszervezett városi Zsidó Tanács vezetője, dr. Kolozs Ákos is tagja volt – jelölte ki, egyheti tárgyalás után. Ennek a bizottságnak dr. Pohl volt a vezetője. Hiába dolgoztak, vitatkoztak a Pohl vezette bizottság tagjai, április 21-én egy tőlük teljesen függetlenül felállt hármas bizottság, melynek Horváth György rendőrfőkapitány-helyettes, Sárváry Jenő csendőrezredes és egy Schmidtsiefen (!?) nevű SS Hauptsturmführer volt a tagja, közölte Pohllal, hogy a zsidókat nem az általa kijelölt területre, hanem a téglagyárba fogják telepíteni.
Nehezen lehet majd egy esetleges bírósági tárgyaláson bizonyítani, hogy Csatáry tudta, hová mennek Kassáról a deportáló vonatok. És még abban az esetben is, ha előkerülne olyan dokumentum vagy szemtanú, amely, illetve aki bizonyítaná, hogy a téglagyári gettó parancsnoka tudta, hogy a vonatok célállomása Auschwitz, nem lehet azt bizonyítani, hogy Csatáry azt is tudta, hogy ott haláltábor működik. Nem Csatáry rendőr segédfogalmazó döntötte el, hogy hol és hogyan szervezzék meg a kassai gettót, vagy azt, hogy mikor induljanak a deportáló vonatok."
 
 
Az ügyben az Egyesült Államok húsz kongresszusi képviselője is véleményt nyilvánított.
 
„Csatáry igazi gyáva bűnös” – Washingtoni képviselők írtak Orbánnak 
 
2012-07-26 
 
20 amerikai kongresszusi képviselő írt levelet Áder Jánosnak és Orbán Viktornak a Csatáry-ügy „teljes körű és gyors” lefolytatását kérve. A levélírók „a lehető legnyomatékosabban” kérik „a hírhedt náci háborús bűnös" haladéktalan felelősségre vonását.
 
 
50. kép
 
51. kép
 
A csoport vezetője Jerrold Nadler new yorki demokrata képviselő és az aláírók között mindkét párthoz tartozó politikusok megtalálhatók. A levélírók „a lehető legnyomatékosabban” azt kérik a magyar vezetőktől, „tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy „a hírhedt náci háborús bűnöst, Ladislaus Csizsik-Csatáryt” haladéktalanul felelősségre vonják Magyarországon, miután „nemrég a nyomára bukkantak Budapesten”.
 
A levél felsorolja a Csatáryval kapcsolatban ismertté vált vádakat, majd emlékeztetnek rá, hogy Csatáry „igazi gyáva emberként a háború után elmenekült a felelősségre vonás elől, és hazugsággal leplezve múltját, Kanadában telepedett le. 1997-ben, miután kiderült a múltja, újra menekülnie kellett, és azóta is szökésben áll” – írják az amerikai kongresszusi képviselők."
 
 
A Szlovák sajtóban is sorban jelentek meg publikációk, állásfoglalások, visszaemlékezések, tanulmányok, elemzések, következtetések.
 
Balassa Zoltán kassai helytörténész a FELVIDÉK.ma internetes portálon a 2012. május 18-án megjelent cikkének szinte folytatásaként, „Vallomások Csatáryról”  című írásában teszi közzé bővebben a Kassai Állami Levéltárban való kutatásainak eredményét és levont következtetéseit.
 
"Vallomások Csatáryról
 
2012. JÚLIUS 27. BALASSA ZOLTÁN
 
A Csatáry Lászlóval kapcsolatos írásaimat, vagy nyilatkozataimat néhányan félreértették és így megalapozatlan vélemények, következtetések láttak napvilágot." Alább Balassa Zoltán írását közöljük a Csatáry-ügy körül kialakult helyzetről.
 
Többen szó szerint átvették cikkem lényegét, azt a látszatot keltve, mintha saját kutatásaik lennének, vagy velem beszéltek volna. Hogy ez tisztességes eljárás-e, döntse el az olvasó. Ezen cikkek listáját mellőzöm. 
Ezért tartom szükségesnek, hogy ismételten rámutassak néhány tényre. Az egyik cikkíró amellett kardoskodik, hogy 1945-ben felszabadulás zajlott. Ez Európa szerencsésebb, nyugati féltekéjén így volt, de ahová a szovjet katona betette csizmáját, ott elősegítette a sztálini típusú diktatúra meghonosítását. Egy pillanatra fellélegezhettünk, megszabadultunk (Márai találó szavával élve) az egyik zsarnoktól, de a másik pillanatban már nyakunkra ült a másik. Ördög harcolt Belzebub ellen. Ezt az akkori kassaiak is így értelmezték és reménykedtek, nem csatolják őket vissza Csehszlovákiához, ahol rájuk a beneši típusú nemzeti-szocialista üldözés várt. Sok kassai zsidót, akit korábban faji alapon üldöztek, a „felszabadúlás" után magyarsága miatt zaklatták vagy bántalmazták, netán becsukták. Ezt csak a tényeket figyelmen kívül hagyó személy állíthatja! Ezért felszabadulásról beszélni káros és hamis legendagyártás.
 
A további megállapítás már konkrétan a Csatáry-ügyet illeti. A Magyar Hírlapnak azt nyilatkoztam, hogy a bíróság tanácskozása 10 percig tartott. Ezt többen úgy értelmezték, hogy maga a bírósági tárgyalás tartott ilyen rövid ideig. Holott a jegyzőkönyv majd 16 oldalnyi, ami azt jelenti, az legalább 2 óra hosszat tartott. Majd a bíróság tíz percig tanácskozott és meghozta halálos ítéletét.
A tízperces tárgyalás legendáját terjesztők egy része így kétségbe vonja az ítélet jogosultságát. Kétségkívül sok kívánnivalót hagy maga után az akkori eljárás. A védő teljesen passzív módon viselkedett. A tanúkhoz egy kérdést sem intézett, hogy tisztázzanak egyes részleteket, vagy az esetleges ellentmondásokat. Több tanútól megkérdezhette volna például, honnan ismerte Csatáryt, honnan tudta, hogy éppen ő intézkedett. Mikor, melyik gettóban látták, melyiknek volt a parancsnoka. Az egyik, Eperjesen élő hölgy, akivel szerencsém volt beszélni – de nyilatkozni nem kíván -, közölte Csatáry naponta a gettó előtt állt. Kérdésemre, hogy honnan ismerte, közölte, őt mindenki ismerte. Igaz, Kassa akkor 60 ezres város volt s így szinte mindenki mindenkit ismert. Legalább látásból.
 
Azokat a tanúvallomásokat, vagy visszaemlékezéseket, melyek arról szólnak, hogy lányok és asszonyok tömegét Csatáry arra kényszerített, hogy puszta kézzel gödröt ássanak a földbe az egyik írás azzal egészítette ki önkényesen, hogy fagyott földbe kellett lyukakat ásniuk. Ezt azzal „cáfolja", hogy májusban már nem lehet fagyos a föld, így nyilvánvalóan hamis vádról van szó.
Egyik cikkíró abból, hogy Lom Ferdinánd bár otthon magyarul beszélt, de fiát szlovák iskolába íratta, azt a „logikus" következtetést vonta le, hogy elfogult lehetett Csatáryval, mint magyarral szemben. (Akkor miért beszélt otthon, családja körében mégis magyarul!?) Az nem jut eszébe, hogy abban a magyarellenes légkörben, bíró aligha lehetett volna, ha magyar iskolába íratja fiát, és azok eleinte nem is léteztek. Azt sem veszi figyelembe, a tanúk és sértettek is magyarok voltak!
 
Ha valaki ellátogat az egykori Kazinczy-, ma Puskin-utcai zsinagógába, láthatja a ceruzával írt följegyzéseket a falon. Az ide összezsúfolt zsidóknak minősített személyek magyarul írták a falra üzeneteiket.
 
Mivel más alkalommal is előfordult, hogy pontatlanul idézték e tanúvallomásokat, nem árt, ha most részletesebben ismertetjük őket. A Kassai Állami Területi Levéltár (ŠOBA) őrzi őket (TK 3688/48 sz. 4-13 sz. lap).
Igaz, a lefolytatott eljárás magán viseli a formalizmus jegyeit és az ügyészség sem tett meg mindent azért, hogy okmányokkal is alá tudja támasztani a vádpontokat, a vallomásokat autentikusnak kell tartanunk. A tanúkat akkor is arra figyelmeztették, hogy csakis az igazat mondják el. A vallomásokban semmi olyasmit nem találtam, ami nem lenne életszerű, vagy dús fantáziára utalna.
 
Az Állambiztonsági Rendőrség kassai kirendeltségén tett vallomásokat 1947. december 1-jén és egy esetben 2-án foglalták írásba. A vallomástevők akkor mindannyian kassai lakosok voltak.
 
Dr. Jónap Sámuel (*1898 Kenyhec), vallotta, a téglagyári átmeneti kórházban dolgozott vezető orvosként. Ebben a minőségében naponta találkozott Csatáryval. Mindig nyers és durva volt. Saját szemével látta, hogy gyermekeket és nőket korbácsolt. A második transzport [1944.V.17.] alkalmával a tanú füle hallatára azt az utasítást adta rendőreinek, hogy a kard élét használják. A negyedik transzport [1944.VI.3.] alkalmával 300 súlyos beteget és idős embert kellett elszállítani 6 vagonban. Engedélyük volt rá, hogy fekvőhelyeket helyezzenek el. Csatáry ezt meggátolta azzal a megjegyzéssel, hogy „mindannyian dögöljenek meg".
Dr. Forgácsnak sikerült egy keresztény családnál elbújnia, de Csatáry két rendőrrel kinyomoztatta és deportáltatta. A lágerben pusztult el.
Jónapot családjával együtt Csatáry deportáltatta. Egyedül ő tért vissza. [Jónap doktor 1950-ben hunyt el.]
 
Starkné Glücksmann Teréz (*1905 Kassa) vallotta, a téglagyári táborba vitték, ahol Csatáry volt a táborparancsnok, aki embertelenül viselkedett velük szemben. A lágerben április 22. és május 15. között tartózkodott. Azután Auschwitzba szállították. Csatáry mindig egyenruhában járt. Pisztoly és korbács volt nála. Saját szemével látta embertelen magatartását. Közöttük nagybátyját, Schwartz Zsigmond mérnököt és Dr. Gádor Ferencet embertelenül megkínozta korbácsával. Felpofozta, közben pisztolyával fenyegetőzött, agyonlövi őket. Mindezt azért, mert szálláshelyüket kényelmesebbé kívánták tenni.
Másik alkalommal ezer nőnek az ő parancsára gödröket kellett ásniuk puszta kézzel. Aki ezt a munkát nem bírta, azt megkorbácsolta és kényszerítette a munka folytatására.
Amikor lajtos kocsival vizet hoztak, a kocsi körül tolongó szomjas embereket megkorbácsolta.
A háború után jutott tudomására, hogy egy leányt saját kezével lőtt le a téglagyárban.
[Starkné a 90-es évek elején egy anonim levelet kapott. A Rokkantak Szövetsége Kassa-városi Bizottságának (Sas u. 6) fejléces papírján a következő nyomtatott betűkkel írt szöveg olvasható: „Cigányok, zsidók és magyarok nélküli Szlovákiát akarunk. Ezért adunk maguknak egy hónapot, hogy elköltözzenek, mert ha nem, agyonverjük magukat. Matica slovenská [Szlovák Matica]"
 
Schmucer Frank Zsófia (*1902 Bártfa) elmondta, Csatáry vőlegényét, Jozef Schmucert folyton zaklatta. A rendőr-igazgatóságra rendelte és azzal vádolta, hogy kommunista és a magyarok ellen politizál. Hat alkalommal hallgatták ki. Minden alkalommal Csatáry saját kezűleg verte és kínozta meg, miközben büdös tótnak és kommunistának nevezte. Közölte vele, az ilyen embereket agyon kell vernie. 1944 novemberében vőlegényét Németországba deportáltatta, ahonnan a mai napig nem tért vissza.
A tanúnak arról is tudomása van, hogy Csatáry 600 férfit küldött munkára Németországba.
 
Dr. Perényi István orvos (*1904 Kassa) vallotta, Dr. Engl, az állami kórház igazgatója közölte vele, hogy a zsidó betegeket (nevezetesen Dr. Földest és feleségét, Wildmannét) Csatáry parancsára szállították a téglagyárba, ahonnan Auschwitzba vitték őket. Feltételezése szerint, összességében néhány tucat emberről lehetett szó. Dr. Jónap erről többet tudhat. (Sajnos, az orvost ezügyben elmulasztották kihallgatni.)
 
Mandler Gyula mérnök (1902 Jóka, galántai járás) tanúsította, hogy Csatáry korbáccsal megverte Schwartz mérnököt és azt is, amit a nők puszta kézzel való gödörásásról már Starkné elmondott. Deportálása alkalmával hallotta, Csatáry megparancsolta, hogy kényszerítő eszközként a rendőrök verést is alkalmazhatnak. Amikor vizet akart inni, egy rendőr puskatussal mellbe vágta.
 
Falkenstein Hugó (*1901 Kassa) hivatali beosztása révén ismerte Csatáryt, mivel nagyjából négy héten keresztül dolgozta föl a csendőrségtől kapott névjegyzékeket. Közvetlen tudomása van róla, hogy 1944 májusában egy rendőrjárőr két számára ismeretlen nőt lőtt le, akik a táborból el akartak szökni. Ez Csatáry lelkén szárad, mert ő adott ki olyan utasítást, hogy a rendőrök figyelmeztetés nélkül lőjenek.
Aki a táborlakók közül valamilyen ügyben Csatáry táborparancsnokot fölkereste, azt először alaposan megkorbácsolta. Dr. Veizer elmondta neki, azért kínozták meg, mert Csatáry szerette volna megtudni, hol rejtegeti vagyonát. Ugyanez történt meg Fried Hugóval, a fűrésztelep tulajdonosával és Farkas Árpáddal, a Zsidó Tanács tagjával.
 
Dr. Hofman Zoltán (*1890 Kelemenfalu, rózsahegyi járás) vallotta, mint orvosnak a belügyminisztérium és a honvédelmi minisztérium kivételezett státuszt biztosított. Így szabad mozgása volt a városban és a gettóban.
Látta, az emberek élelmiszert hoztak a zsidóknak, Csatáry azt elvette tőlük, és ordítva közölte, ha ez még egyszer megismétlődik, akkor bezáratja őket is a zsidók mellé. Saját szemével látta, amint a beteg embereket rugdosta, mivel nem bírtak a vagonokba menni és a német szervek ellenkezése ellenére ezeket bevagonírozta minden ellátás nélkül, sőt nem engedte, hogy vizet igyanak. 
Mivel [Endre László] államtitkárnak volt közvetlenül alárendelve, nagy hatalommal rendelkezett. (Az előkerült iratok szerint, a kassai rendőrkapitányság vezetője Dr. Horváth György volt, mellette szolgált Sárváry Jenő csendőr-ezredes és Schmidtziffen százados (SS-Hauptsturmführer). Csatáry rendőr-segédfogalmazóként ennek a hierarchiának állt az utolsó előtti lépcsőjén.)
 
Zsúrovszky Zoltán (*1912 Kassa) fogtechnikus vallotta, hogy Csatáryval az Imperiál kávéházában ismerkedett meg 1943-ban. 1944-ben szabadságos katonaként volt otthon, amikor édesanyját, Zsurovszky Idát Csatáry letartóztatta. Mivel merényletet akart elkövetni emiatt ellene, november 7-én őt is letartóztatta. Csatáry átadta a Gestaponak, ahol megkínozták, de semmi érdemlegeset nem tudtak meg, így visszaadták a rendőrségnek azzal, hogy másnap jelentkeznie kell katonai alakulatánál. Csatáry azonban ezt ellenezte és megjegyezte, „maga azt akarta hogy én halott legyek, maga lesz halott" - s Németországba deportálták.
 
Alexander Frigyes (*1902 Kassa) kémikus 1944. március 23-án reggel négy órakor ismerkedett meg Csatáryval, amikor a Gestapo elhurcolta. Ő mint összekötő tiszt volt jelen. A kihallgatás után a téglagyárba szállították. Dr. Bíró Sándor kb. 1944. május 2-án lemondott a gettó vezetéséről, mivel nem kívánt az embertelenségekben részt vállalni, s akkor került helyére Csatáry. Ezt onnan tudja, hogy őt választották meg a zsidó ügyek adminisztrációjának vezetőjévé. Amikor követelték, hogy latrinát építsenek a táborban, Csatáry erre a munkára gyerekeket és öreg nőket rendelt ki, akiket megkorbácsolt. Ez ügyben a németekhez fordult, akik közbeléptek. Más esetekben is kegyetlenkedett, amit saját szemével látott. Szüleit és leánytestvéreit Csatáry deportáltatta annak ellenére, hogy a Gestapótól hivatalos okmánnyal rendelkezek, családtagjait hagyják ki a transzportból. Ugyanúgy az utolsó transzportba önkényesen 64 embert sorolt be, akik mind kivételezettek voltak. További tanúkat javasolt kihallgatni, mint Straus Margitot és Kalafoni Erzsébet. (Erre sem került sor!)
 
Volné Erlich Blanka (*1913 Márkusfalva) vallotta, egy számára ismeretlen rendőr egy nagyon gyenge fiatal lányt bántalmazott. Mire megjegyezte: „Ez megbosszulja magát, az Úristen ezt magának nem felejti el!" Majd miután a rendőr lehordta, Csatáry elé vezette a Luzsénszky Pál utcán. Ezt a nő Csatárynak is megismételte. Mire ő megjegyezte: „Fogjátok és adjátok neki, ha már az Úristennek bosszút kell állnia, akkor legyen miért bosszút állnia!" Levetették vele a szoknyáját, le kellett feküdnie a kanapéra és gumibottal kapott 18 vagy 20 rettenetes ütést. Ezután hatvanéves anyját és mindkét leánytestvérét is megverték. Majd le kellett meztelenre vetkőzniük, megmotozták őket és később egy pincébe zárták őket, ahol jobb kezüket a bal lábukhoz kötötték. Ebben a pincében már akkor legalább 30 megkötözött ember tartózkodott. Így tartották őket 13:30-ig, majd a Zrínyi utcai gettóba vittek őket.
A gettóban Csatáry zsidó őrséget tartott s ha valaki megszökött, akkor ezeket verte és kínozta az elviselhetőség határáig.
 
Valaki levelet intézett hozzám, hogy miért nem hagyom szegény Csatáry bácsit békén. Nem látom, hogy ezt az ügyet egyesek kampányszerűen használják Magyarország lejáratására? Vajon az illető úgy gondolja, hogy az ilyenfajta kampány azzal leszerelhető, ha nem nézünk szembe a múlttal? Ez meglehetősen naiv elképzelés.
 
Jobb lett volna, ha a per korrekt módon és a maga idejében zajlik le. Ma egy ilyen eljárás számos nehézségbe ütközik, de mivel most sokkal több dokumentum áll rendelkezésre, alapvető módon tisztázni lehet Csatáry szerepét, mégha a részleteket illetően maradhatnak a kérdőjelek. Mivel Csatáry fölött Csehszlovákiában ítélkeztek, a jogutód Szlovákiának kellene kikérnie, hiszen ugyanazért nem lehet két ítéletet hozni. De ezt a problémát a jogászoknak kell megoldaniuk.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma "
 
Ha Balassa Zoltán tanulmányozta volna az 1945-46-ban dr. Horváth György volt magyar Kassai rendőrkapitány ellen a Budapesten lefolytatott népbírósági eljárás iratait is, akkor meglepő szituáció-azonosságokra és súlyos ellentmondásokra bukkan a dr. Csatárira és dr. Horváthra vonatkozóan elhangzott különböző vallomásokban.
 
A Szlovák ügyészség sem maradt tétlen
 
"Új eljárást indíthat Csatáry László ellen a kassai ügyészség 
 
Pozsony/Kassa, 2012. augusztus 2., csütörtök (MTI) 
 
- Új feljelentés érkezett a kassai járási ügyészséghez Csatáry László ellen, az illetékes ügyésznek 30 napon belül kell döntést hoznia, hogy eljárást indít-e a beadvány alapján - közölte az MTI pozsonyi irodájával Milan Filicko, a kassai járási ügyészség szóvivője csütörtökön.   
 
A Csatáry ellen szerdán benyújtott új beadványban a feljelentő emberiesség elleni bűntett elkövetésével gyanúsítja az egykori állítólagos kassai rendőrparancsnokot. A feljelentést egy kassai férfi tette, nevét az ügyészség nem hozta nyilvánosságra. A beadvány indoklásában a feljelentő arra hivatkozik, hogy a Csatáry elleni 1948-as ítéletében a kassai népbíróság kizárólag a ma 97 éves vádlott 1944 júniusa és novembere között elkövetett tetteivel foglalkozott, és nem tett említést kassai polgárok 1945 januárjában végrehajtott deportálásáról.
 
"A beadványban a feljelentő büntetőeljárás megkezdését indítványozza Csatáry Lászlóval szemben, azzal a céllal, hogy az 1945-ben elkövetett tetteiért is vonják őt felelősségre " - tájékoztatta az MTI-t Milan Filicko. Hozzátette: a beadványt már megkapta az annak kivizsgálásával megbízott ügyész. 
Arról, hogy a feljelentés alapján eljárást indítanak-e, 30 napon belül születik döntés.
 
A feljelentést tévő férfi - neve elhallgatását kérve - a Sme című pozsonyi liberális napilapnak nyilatkozva elmondta: az 1948-as ítélet nyilvánvalóvá teszi, hogy a bíróság akkor nem vizsgálta a volt rendőrtiszt felelősségét azoknak a történéseknek a kapcsán, amelyek "az (1944. október 15-i) nyilas hatalomátvételtől kezdve Kassa (1945. január 19-i) szovjet felszabadításáig zajlottak". A Sme a korabeli népbíróságokon elhangzott tanúvallomásokra hivatkozva azt írta, hogy 1944 novembere és 1945 januárja között Kassán több mint 500 embert gyilkoltak meg a nyilas hatalom képviselői. 
A lapnak nyilatkozó feljelentő szerint, Csatáryt "mint a nyilaskeresztes párt rendkívül aktív tagját" ezekért a tettekért is felelősségre kellene vonni.
 
Közben csütörtökön a kassai járási bíróság megerősítette: már megkapták az igazságügyi tárcától azt - a szaktárca által a szlovák Nemzeti Emlékezet Intézetétől (ÚPN) kikért – perdokumentációt, amely a Csatáry ellen 1948-ban hozott népbírósági ítéletet is tartalmazza.
 
Az iratok és Csatáry ügye kapcsán Tomás Borec szlovák igazságügy-miniszter hétfőn úgy nyilatkozott: szeretné elérni Csatáry kiadatását Szlovákiának. Az ehhez szükséges nemzetközi elfogatóparancs kiadásáról az illetékes kassai járási bíróság dönthet a népbíróság 1948-as halálos ítélete alapján. Ezzel összefüggésben a szlovák tárcavezető azt mondta: minden segítséget megadnak a bíróságnak, de döntésébe nem szólhatnak bele."
 
A cikk elolvasását követően felmerül a kérdés, vajon ki, vagy mi vette rá az ismeretlen feljelentőt arra, hogy olyan személyre tegyen terhelő bejelentést, aki a felrótt cselekmények idején –dokumentumokkal  bizonyítottan- már nem tartózkodott Kassán.
 
2012. augusztus elejéig a média szinte kizárólag Csatáry személye negatív megismertetésnek adott teret, amely elsősorban annak volt köszönhető, hogy a feljelentő Efraim Zuroff az írott és elektronikus sajtót is kihasználva folyamatosan „gyúrta” a közvéleményt sorban megjelenő cikkeivel, nyilatkozataival annak ellenére, hogy időközben már megjelent jó néhány kételkedést és cáfolatot is tartalmazó írás és vélemény.
 
A Budapesti Nyomozó Ügyészség által kirendelt történész-szaktanácsadó időközben szakvéleményt  adott Efraim Zuroff 1941-es Kamenyec-Podolszkij-jal kapcsolatos 2012 júniusában tett újabb feljelentésére, amelyben kizárta, hogy Csatári László az inkriminált időszakban egyáltalán Kassán lehetett.
 
 
Részletek a szaktanácsadó véleményéből:
„A határozat szerint a szaktanácsadó eljárás tárgya: „Dr. Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatója a 2012. július 9. napján tett tanúvallomásában kiegészítette a jelen büntetőügy alapját képező, 2011. szeptember 21. napján tett feljelentését. Ebben – egy jelenleg Sydney-ben, Ausztráliában, azonban a második világháború idején Kassán élő személyre hivatkozással – arról számol be, hogy dr. Csatári László Lajosnak szerepe volt abban is, hogy 1941 nyarán közel háromszáz, a Magyar Királyság területén élő, azonban magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidót deportáltak Kassáról a mai Ukrajna területén lévő Kamenec-Podolsk-ba, ahol őket később szinte kivétel nélkül megölték. A dr, Efraim Zuroff által hivatkozott személy állítása szerint családjának kilenc tagját ölték meg ilyen körülmények között Kamenec-Podolsk-ban, közöttük négy nagybátyját is, akiket – állítása szerint – személyesen dr. csatári László Lajos kifejezetten a deportálás végett hozatott haza a munkaszolgálatról”.
 
./.
 
„….Ekképp a „hontalan zsidók” közül a munkaszolgálatból nem hívhattak vissza senkit sem. Ezért – függetlenül dr. Csatári László Lajos az idő tájt bárhol lévő szolgálati vagy tartózkodási helyétől, hivatali beosztásától, netán az idő tájt létező (előttünk ismeretlen) kapcsolatrendszerétől – eleve megkérdőjelezhetők az Efraim Zuroff által 2012. július 9-én tett tanúvallomásában jelzettek. Az Ausztráliában élő 84 éves hölgy ráadásul nem saját ismeretei, hanem az édesapjától hallottak alapján emlékszik az egykor történtekre. A tőle idézett mondatok, illetve a 2012. július 8-ai időpontot tartalmazó, a SWC fejlécével ellátott és csatolt feljegyzésben foglaltak rendkívül aggályosak:…”
 
./.
 
2./  „A rendelkezésre álló források alapján dr. csatári László Lajos 1941-ben Kassán tartózkodott-e, illetve amennyiben nem, esetlegesen ettől eltérő szolgálati helyén a Kamenec-Podolsk-i deportálásokban lehetett-e bármilyen döntési lehetősége vagy szerepe?”
 
A gyanúsított tényfeltáró vallomásától függetlenül az első számú szaktanácsadói jelentésben rögzített és másolatban csatolt könyvészeti adatok (a Tiszti Név- és Címtár, 1941-1944. évi köteteiből), és ez alkalommal ismételten a korábbiakaban felidézettek, valamint a hivatkozott helyről – nem csatolt, de a Budapesti Nyomozó Ügyészség számára hivatalból – beszerezhető Rendőrségi zsebkönyvek, mint hiteles forrásokban rögzítettek alapján kijelenthető, hogy a Weinberger Marikának az egykori édesapjától származó emlékeire hivatkozó Efraim Zuroff feljelentés kiegészítésébe foglaltak nem állják meg a helyüket. Dr. Csatáry László Lajos rendőrségi fogalmazógyakornok hivatali beosztásban nem tartózkodhatott Kassán 1941 nyarán, mert erről a jelzett könyvészeti anyagok tájékoztatnának. Mi több – sem ekkor, sem később – még 1944-ben sem volt ott érdemi hivatali beosztása – miként az Karsai Lászlónak a Népszabadság 2012. július 29-én közzétett írásából (Táborparancsnok Kassán) ismert -, mert „1944-ben még a kassai városi rendőri hierarchiában is mintegy féltucatnyian voltak felette….”
 
3./ „Bármilyen módon vagy okból 1941 nyarán elérhette-e, illetve kieszközölhette-e dr. Csatári László Lajos, hogy a munkaszolgálatra vezényelt személyek közül többeket visszavezényeljenek a lakhelyükre?”
 
A gyanúsítottnál az Efraim Zuroff-féle tanúvallomás esetében a döntő mozzanat nem az, hogy dr. csatári László Lajos hol szolgált az idő tájt 1941. június 27-e, illetve július 1-eje után, és volt-e netán ún. kapcsolati tőkéje a Weinberger rokonságot utóbb, hetekkel később ért drámában, hanem az, hogy az annak idején hatájos jogszabályok alapján a „hontalan zsidók”-at nem hívhatták be munkaszolgálatra. Ezért dr. csatári – ha ismerte volna is őket, és bárminő előttünk ismeretlen okból fűt-fát meg is mozgatott volna ellenük – nem járhatott el érdemben velük szemben. Kamenyec-Podolszkijba pedig – mint az köztudott – annak idején az 1939. évi II. tc. alapján munkaszolgálatra kötelezetteket, a nem fegyveres alakulatba sorozott magyar állampolgár zsidókat nem, hanem kizárólag a „hontalan zsidók”-at, az előbbiekben jelzett menekülteket hurcolták.
 
Budapest, 2012. augusztus 2.
prof. dr. Zinner Tibor
                                                                                           kirendelt szaktanácsadó”
 
 
"Visszadobták Zuroff vádait 
 
MHO/MTI - 2012. augusztus 7., kedd
 
A Budapesti Nyomozó Főügyészség szerint alaptalan a Csatáryval kapcsolatos állítás
 
Alaptalannak találta a Budapesti Nyomozó Főügyészség a nácivadász Efraim Zuroff állítását, miszerint a háborús bűntettel gyanúsított Csatáry Lászlónak köze lehetett az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálásokhoz - értesült az MTI Hírcentrum.
 
A Kossuth Rádió Esti Krónika című műsorában hétfőn elhangzott: a kirendelt szaktanácsadó szerint Csatáry 1941-ben nem tartózkodott Kassán, és lehetősége sem lett volna beavatkozni a deportálásokba. Csatáry László ellen az 1944-es deportálások miatt tovább folyik a nyomozás.
 
A hírműsorban kitértek arra, hogy Csatáry Lászlót, a kassai internálótábor volt parancsnokát kétszer jelentette fel Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója. Először az 1944-es, majd később az 1941-es deportálások miatt.
 
Az 1944-es kassai eseményekkel kapcsolatban a Budapesti Nyomozó Ügyészség a múlt hónapban háborús bűntett miatt gyanúsítottként hallgatta ki a most 97 éves férfit. Az 1941-es kassai deportálásokkal, vagyis a munkaszolgálatból visszahívott, majd haláltáborokba küldött emberekkel kapcsolatban azonban a kirendelt történész szaktanácsadó tisztázta Csatáryt.
 
Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője a műsorban elmondta: "A nyomozás során eddig beszerzett adatok szerint a feljelentő állításával szemben a gyanúsított a kamenyec-podolszkiji deportálásokkal nem hozható összefüggésbe."
 
A szóvivő rámutatott: a kirendelt szaktanácsadó szerint dokumentumok bizonyítják, hogy Csatáry László az 1941-es deportálások idején nem tartózkodott Kassán, ráadásul akkori beosztása miatt nem is tudta volna befolyásolni a háromszáz hontalan zsidó deportálását. A szaktanácsadó kiderítette azt is, hogy az akkor hatályos jogszabályok alapján hontalan zsidókat nem küldhettek munkaszolgálatra, így őket Csatáry nem is hívhatta vissza. Az 1944-es deportálásokkal kapcsolatban azonban az ügyészség tovább vizsgálja Csatáry szerepét - tette hozzá.
 
Csatáryt - aki a náci bűnösök után nyomozó Simon Wiesenthal Központ szerint 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként kulcsszerepet játszott 15.700 zsidó ember Auschwitzba deportálásában - július 18-án a nyomozó ügyészek háborús bűntettel gyanúsították meg, és őrizetbe vették, néhány órával később a Budai Központi Kerületi Bíróság házi őrizetbe helyezéséről döntött.
A kassai gyűjtőtábor egykori parancsnoka tagadja bűnösségét."
 
 
Augusztus 7-én a MIÉP  internetes portálján  Dr. Szakály Sándor történésszel készült figyelemre méltó riport jelenik meg az alábbi címmel:
 
"Zuroffot nem érdekli sem a tudomány, sem a szakszerűség-
 
Történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy Csatáry Kecskeméten volt rendőrfogalmazó-gyakornok 1941-ben
 
2012. augusztus 07. kedd,
 
A magyar történészek megállapították, a Wiesenthal Központ információi sok esetben nem voltak megalapozottak. Efraim Zuroff a Csatáry László elleni hajsza elindítója kijelentette: őt nem érdeklik a magyar történészek megjegyzései vagy kijelentései, nem érdeklik a történelmi források, nem érdeklik a dokumentumok. Ezzel szemben Zuroff hitelesnek tartja a 71 évvel ezelőtt történt eset állítólagos tanúit, akikről mint kassai túlélőkről beszél.
 
 A kassai túlélőknek, vagy a dokumentumoknak higgyünk? – kérdezem Dr. Szakály Sándor történészprofesszort, egyetemi tanárt.  
 
–Nehezen elképzelhető, hogy 1941-ben egy rendőrfogalmazó gyakornokot áthelyeznek Kecskemétről Kassára, és olyan beosztásba helyeznek, ami akkor nem is létezett.
 
Egyszer azt írják Csatáryról, hogy Kassán rendőr segédfogalmazó volt, máskor pedig arról, hogy Kassa város rendőrparancsnokaként tevékenykedett 1941-ben. Valaki ilyen sebesen vágtathatott a ranglétrán?
 
–Kassának akkor rendőrkapitánya volt, s ez beosztást jelentett. A magyar királyi rendőrség fogalmazói tisztikarába – ahova dr. Csatáry László is tartozott – rendőrfogalmazói gyakornokok, rendőr-segédfogalmazók, rendőrfogalmazók, rendőrkapitányok, rendőrtanácsosok, rendőrfőtanácsosok, rendőrfőkapitány-helyettesek és rendőrfőkapitányok tartoztak. Volt még a felügyelői tisztikar, amelybe a rendőrfelügyelő gyakornokok, rendőr-segédfelügyelők, rendőrfelügyelők, rendőr-főfelügyelők, rendőr-törzsfelügyelők tartoztak. Úgy a fogalmazói, mint a felügyelői szakba tartozók egyenruha viselésére jogosultak s egyenruhát viseltek az őrszemélyzet tagjai is. Egyenruha viselésre nem jogosultak az orvosi szak, a számvivőségi szak, a kezelési szak, a detektívtestület tagjai valamint az altisztek és a szolgák. A magyar királyi rendőrség 1944 júliusa végi átszervezése után jelent meg a katonai rendfokozat a rendőröknél, akkor, mikor is a rendőrséget a csendőrséghez hasonló katonailag szervezett őrtestületté alakították át. Dr. Csatáry László – feltételezem, az úr jogot végzett, mivel a fogalmazói karban szinte csak jogvégzettek lehettek – 1941 –ben még csak rendőrfogalmazó-gyakornok Kecskeméten.
 
Holott Zuroffék szerint Dr. Csatárynak kulcsszerepe volt abban, hogy körülbelül 300 Kassa környéki zsidót az immáron Wehrmacht által megszállt, mai Ukrajna területén található Kamenyec-Podolszkijba deportáltak, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták.
 
–A rendelkezésre álló dokumentumok szerint 1941-ben Csatáry Kecskeméten kezdte rendőri pályafutását. A rendőrfogalmazó gyakornokként általában egy esztendeig működött a „rendőrtisztjelölt” s ha az illetőt megfelelőnek találták, akkor véglegesítették a testületben. Azt követően kapta meg a legalacsonyabb „rendfokozatot”, a segédfogalmazóit, amely a honvédségben és a csendőrségben használt rendfokozatok közül a hadnagyinak felelt meg. 1944. január 10-én dr. Csatáry László még ebben a „rangban” szolgált, de valószínűsíthető, hogy ezt követően rendőrfogalmazó lett.
 
Milyen dokumentumra hivatkozik?
 
–Magyarország tiszti cím- és névtárára. Ebben mindenki megtalálható, aki a két háború között rendőr volt, az igazságszolgáltatásban, vagy a közigazgatásban dolgozott. Ez a hivatalos kiadvány az 1920-as évek közepétől minden esztendőben megjelent. Egyébként ezek az adatok a szintén minden évben kiadott Rendőrségi zsebkönyvben is ellenőrizhetőek. Én az 1941-es kiadásúakra hivatkozom.
 
Tehát akkor senkinek nem állt érdekében az adatok kozmetikázása.
 
–Ez korabeli hivatalos kiadvány. Sem utólag sem „előzetesen” nem kozmetikáztak benne. Természetesen előfordulhat benne egy-egy sajtóhiba, de azok már a kiadványban korrigáltattak. Úgy a Magyarország tiszti cím- és névtárában, mint a Rendőrségi zsebkönyvben név szerint felsorolják a fogalmazói és a felügyelői kar tagjait. Dr. Csatáry László nevét 1941-ben Kecskemét városánál lehet megtalálni. A sajtóban ennek ellenére egymásnak ellentmondó tanúvallomásokat és egymásnak ellentmondó „kutatói” megszólalásokat közölnek. Az egyik ún. visszaemlékező szerint, Csatáry nem engedte, hogy a vagonokra ablakokat vágjanak. Magyar Államvasutak un. „marhavagonjain” oldalanként két-két ablak volt, tehát összesen négy. Amikor erre utaltam egy interjú során, akkor néhány nap után azt olvastam, hogy külföldi vagonokra akartak volna ablakot vágatni. Milyen külföldi vagonokról lenne szó? Ez idáig mindig arról beszéltek, írtak, hogy a Magyar Államvasutak vasúti kocsiin szállították el Magyarországról a magyarországi zsidókat. Lehet, hogy mégis a német vasút vasúti kocsikat kellene megvizsgálni? Azt is el kell mondani, hogy 1941-ben – véleményem szerint -- még nem lehet deportálásról beszélni. Akkor az ún. hontalan, míg egyes kutatók szerint a magyar állampolgársággal rendelkező zsidókat is „áttették” a keleti határon, mondván nem magyar állampolgárok. Amikor ez történt, az én megítélésem szerint, még senki sem tudhatta, hogy ott ukrán milicisták és német rendőri erők mit tesznek velük.
 
Egy rendőrségi segédfogalmazó elméletben lehetett-e 1944-ben gettóparancsnok?
 
–Ez nem a rendfokozattól függött, hanem, attól, hogy kit jelölnek ki gettóparancsnoknak. Kassán 1944 tavaszán a rendőrség vezetője dr. Horváth György volt, főkapitány-helyettesi „rangban”. Helyettese dr. Szerényi Jenő rendőrtanácsos. Rendőrtanácsos még három volt a kassai rendőrségen, további egy kapitány, két fogalmazó és hat segédfogalmazó, köztük dr. Csatáry László. Tehát 1944-ben őt kinevezhették gettóparancsnoknak. Elő is került egy olyan dokumentum, amit ő, mint gettóparancsnok írt alá. Eddig szinte csak arról lehetett hallani, hogy a gettóba akarnak becsempészni valamit az emberek, esetünkben pedig– milyen érdekes- tejet akartak kivinni a gettóból. Ez azt jelenti, hogy volt a gettóban tej. Lényeges: Csatáry azt nem is tagadja, hogy 1944-ben Kassán szolgált, azt már viszont igen, hogy bűncselekményeket követett volna el. Ezt viszont nagyon nehéz igazolni, ahogy a bűnösségét is. Nem kevés magyarországi népbírósági per anyagát olvastam, és azt tapasztaltam, léteznek visszatérő „vándormotívumok”. Idetartoznak a fizikai bántalmazások – melyekre biztos, hogy volt példa – és a kutyakorbácsok. Mindenki azt mondja Csatáryra, hogy gonosz ember volt. Én még nem találkoztam olyan népbírósági tanúvallomással, amiben azt mondta volna valaki, hogy a deportálásokban közreműködő rendőr vagy csendőr rendes ember lett volna. Aztán olyan is előfordult, hogy a „tanú” a szembesítéseknél fel sem ismerte azt, akit minden rossznak elmondott, mert valóban nem is találkozott vele.
 
Olvasni, hogy Csatáryt 1948-ban Csehszlovákiában, távollétében halálra ítélték. Azt lehet tudni, milyen váddal?
 
–Gondolom, háborús és népellenes bűncselekményekkel vádolták, de nem kizárható a hazaárulás vagy a „fasiszta megszállókkal” való együttműködés sem. A szakszerű válaszhoz a vádiratot és az ítéletet kellene ismerni. A népbíróságok gyakorlatában Magyarországon és a szomszédos országokban is „természetes”, hogy valakit távollétében ítéltek el. Dr. Csatáry László 1948-ban – vélem én --magyar állampolgár volt és nem csehszlovák.  Ha viszont korábban az lett volna ,a „benesi dekrétumok” értelmében attól megfosztották volna. A háborús bűnökkel vádolt személyeket kikérhették az 1945-ös fegyverszüneti egyezmény alapján a szomszédos országok is. Így adtak ki Jugoszláviának és Romániának magyar, háborús bűnökkel vádolt személyeket. Volt olyan, akit Romániában távollétében elítéltek, de Magyarország nem adta ki. Erre példa Sólyom László apósa, dr. Papp János csendőrezredes, aki a marosvásárhelyi X. csendőrkerület kerületi parancsnoka volt a deportálások időszakában. Szintén nem adta ki Magyarország Romániának, a később Magyarországon halálra ítélt és kivégzett Kozma István altábornagyot. Kozma akkor a demokratikusnak nevezett honvédségben szolgált, ahogy Papp János is. Arról viszont én nem tudok, hogy csehszlovák hatóságok megkeresték volna Magyarországot 1948-ban azzal, hogy Csatáry László kiadatását kérjék. Nagy kérdés, távollétében egy idegen ország állampolgárát miként lehet elítélni?  Csatáryt halálra ítélték és politikai jogai gyakorlásától 15 évre eltiltották -- ha hinni lehet a mindennap másként szóló híradásoknak. Ismét egy kérdés: ha valaki magyar állampolgár, akkor Csehszlovákiában milyen politikai jogokat gyakorolhatott volna? Kérdéses az is, Szlovákia kikéri-e most Csatáryt? Ha így tesz, akkor milyen alapon folytatnának le ott büntetőeljárást olyan személy ellen, aki a feltételezett bűncselekményeket nem Szlovákia területén, nem szlovák állampolgárokkal szemben követte el, nem szlovák állampolgárként követte el? Ezek a kérdőjelek is azt mutatják, ha esetünkben tisztességes, igazságos ítéletet akarnak hozni, az legalább két esztendős, alapos kutatómunkát igényelne.
 
Zuroffot viszont nem érdeklik magyar történészek kommentárjai. Mi erről a véleménye?
 
–Nem ismerem Zuroff urat, de azt tapasztaltam, hogy az általa említett források, és a felvonultatott tanúk sok esetben teljesen megbízhatatlanok. Ezt nagyon jól például dr. Képíró Sándor perében az a felvetés, amikor nem tudtak megkülönböztetni egy tanúvallomást egy bírósági ítélettől. Zuroffnak, megítélésem szerint, olyan jogászokat, és történész-szakértőket kéne alkalmaznia, aki ismerik a magyar történelmet, járatosak a két világháború közti, illetve a II. világháború ideje alatti magyar rendvédelem történetében, képesek megkülönböztetni a rendfokozatokat, ismerik Magyarország településeit, így nem keverik össze Kassát Kecskeméttel. Ráadásul az ún. tanúk, adatközlők nem véleményeket, hanem tényeket mondanak. Ilyen pl. mikor kijelentik, hogy Csatáry László a rendőrség századosa volt, holott Magyarországon rendőr százados nem volt az adott időszakban. Később azt írták róla rendőr hadnagy volt. Ez abszurdum. Zuroffot viszont nem érdekli a tudomány, a szakszerűség. Pedig nincs olyan, hogy valami mindent felülír, jogot, tudományt és történelmi múltat.
 
Képíró Sándor, majd Csatáry László… Talán a rettegett magyar népbíróság ennyire „csapnivalóan” működött?
 
–Ismereteim szerint a II. világháború után a legtöbb felelősségre vonásra Magyarországon került sor. A győztesek által elkövetett hasonló tetteket nem követte felelősségre vonás. Élt a „vae victis”elve. Az 1944-1945-ös magyarok és németek ellen elkövetett jugoszláviai vérengzések felelőseit még csak meg sem nevezték. A románok 1944 augusztusában átálltak, ennek következtében sok háborús bűnöst maguk között nem igen találtak, de az ismét román fennhatóság alá került észak-erdélyi területen a magyarok között annál többet . Ezen túlmenően vannak olyan akár feltételezett, akár valós bűnesetek, melyeket – megítélésem szerint -- tévesen háborús bűntettnek könyvelnek el. Erre példa, az Ausztráliában élő, és Efraim Zuroff által szintén megvádolt Zentai Károly esete. Zuroff úr állítása szerint Zentai egy fiatal zsidó fiút gyilkolt meg 1944 novemberében. Magam két népbírósági per anyagában is találkoztam az esettel, mely szerint a fiatal zsidó fiút katonák gyilkoltak meg. Ez közönséges, és elítélendő bűncselekmény, gyilkosság, de attól, hogy azt katonák követték el és az áldozat egy zsidó fiú volt a háború időszakában, az még nem nevezhető háborús bűncselekménynek.
 
Mi az oka, hogy most hirtelen magyarokat vádolnak? Az országot akarják lejáratni, hogy közöljék, ez egy antiszemita ország?
 
–Néhány napja amerikai kongresszusi képviselők levelet írtak Magyarország államfőjének és miniszterelnökének a Csatáry-üggyel kapcsolatban. Aki elolvassa ezt a levelet, láthatja, mennyire hasonlít annak a szövegezése és fogalomhasználata a hetekkel korábban a Simon Wiesenthal Központ és a The Sun által megfogalmazott állításokra. Tehát az információk vándorolnak, és ezek az amerikai képviselők mindenféle történelmi ismeret hiányában ismétlik a szokásos szöveget.
Medveczky Attila"
 
 
2012. augusztus 22-én egy Gellért Ádámmal készített riport jelenik meg a Mandíner internetes portálon. 
 
 
"Gellért Ádám: Nincs magyar Zuroffunk" címmel 
 
2012. augusztus 22.  Írta: Baranyi Márton
 
Semmit sem szabad kritikátlanul kezelni, de három különböző országban lefolytatott négy eljárás anyaga áll rendelkezésre – állítja Gellért Ádám a Csatáry-ügyről. A lapunknak interjút adó nemzetközi jogász szerint az ügyészség megalapozott döntést tud majd hozni a vádemelés kérdésében. Gellért Ádámot a Biszku-ügy állásáról és a magyar igazságszolgáltatás hiányosságairól is kérdeztük.
 
„Rendőrségi fogalmazóként dolgoztam 1942 őszétől 1944. november 1-ig. (...) Tipikus közigazgatási munkát végeztem, útleveleket állítottam ki, s más efféléket. (...) Magam a téglagyári és a belvárosi gettónál mindössze kétszer-kétszer jártam. E két helyen bizonyíthatóan a németek parancsoltak, aki ennek az ellenkezőjét állítja, azaz engem mint magyart képzel a vezéri székbe, nem mond igazat”. Az idézet a Csatáry Lászlóval készült egyetlen interjúból való. Ezzel a kijelentéssel szemben azt állítja, Csatáry a városi gettó parancsnoka volt, s a téglagyár egyik részének parancsnokaként részben felelős lehet 12 ezer ember deportálásáért.
 
Igen, valóban ezt állítom, s mindezeket korabeli magyar közigazgatási dokumentumokra, a háború után magyar és szlovák népbírósági eljárásokban felvett vallomásokra, valamint az 1996-1997-es kanadai eljárásban született iratokra alapozom. Átnéztem a kassai területi levéltárban található kassai rendőrkapitányság iratait, a városi levéltárban pedig a kassai polgármesteri hivatal iratait. A magyar népbírósági iratok közül pedig a Csatáry felettesével, valamint Kassa polgármesterével kapcsolatos iratokat. Mindezek alapján tartottunk egy nemzetközi sajtótájékoztatót a Holokauszt Emlékközpontban, aminek az volt a célja, hogy a nagyközönség számára is érthető módon bemutassuk a kassai gettósítást és deportálást. 
 
 
Nem azt állítja, hogy Csatáry László háborús bűnöket követett el?
 
Sosem állítottam, hogy háborús bűnöket követett volna el. Még a csehszlovák népbíróság sem ezért ítélte el. Ahogy az ilyen ügyekkel kapcsolatban már többször kifejtettem, itt is azt vallom, hogy először gyűjtsük össze a korabeli dokumentumokat, tegyük lehetővé, hogy azokat minél többen megismerjék, s majd utána ráérünk a jogi minősítésre. Az volt a célom, hogy elkerüljük azokat az információhiányos helyzeteket, amik például a Képíró- vagy a Biszku-ügyben előálltak. Sem a feljelentés, sem az alapjául szolgáló dokumentumok nem ismertek. Az említett Csatáry-interjún kívül más információ nem nagyon állt rendelkezésre. Ahogy Biszku esetében is, Csatáry esetében is utána kell járni, hogy pontosan mi történt, mi volt a történelmi kontextus, mi történt Kassán 1944. április–júniusában, s végül, hogy mi volt Csatáry szerepe mindebben. Éppen ezért kulcsfontosságúak azok a korabeli iratok, amiket megtaláltam a kassai levéltárban: ezeken Csatáry László sajátkezű aláírása szerepel, mint „gettóparancsnok”.
 
 
Milyen szerepe lehet ezeknek az iratoknak a nyomozati szakaszban?
 
Mivel nem sok információ szivárog ki ezekben az ügyekben, ezek a dokumentumok kontrollszerepet játszhatnak bármilyen ügyészi döntés felett. De olvasva a blogbejegyzéseket, kommenteket és újságcikkeket, elsősorban józanságot visznek a közéleti vitákba. Abban bízom, hogy megismerve a korabeli dokumentumokat, tanúvallomásokat – tehát az elsődleges tényeket –, mindenki egy kicsit elgondolkozik, mielőtt tollat, klaviatúrát ragad. Annak ellenére, hogy korábban rengeteg dokumentumot átnéztem, Biszku Béláról sem jelentettem ki, hogy „bűnös”, vagy „nem bűnös” – csupán annyit, hogy felelősségre vonását a magyar államnak vizsgálnia kell. Csatáry László esetében már megtörtént az első két gyanúsítotti kihallgatás. Az ügyészség feladata lesz, hogy eldöntse, hogy vádat emel-e vagy sem. A dokumentumok ismeretében pedig mindenki eldöntheti majd, hogy miként is döntött az ügyészség. 
 
 
Mikor kezdett el kutatni Csatáry ügyében? A Sun cikke indította el?
 
Nem, jóval előbb. Rögtön azután, hogy áprilisban megjelent a Simon Wiesenthal Központ éves jelentése, amelynek első helyén Csatáry állt. A Képíró- és a Biszku-ügy tanulságaival felvértezve azonnal tudtam, hogy ebben az esetben rögtön be kell költözni a levéltárakba és meg kell nézni az eredeti dokumentumokat. Ezzel párhuzamosan tudtam meg a Sme szlovák napilap cikkéből, hogy három és fél hónapjába került az ügyészségnek és a szlovák hatóságoknak, hogy Csatáry 1948-as, hatvan oldalas népbírósági aktáját Kassáról Budapestre szállítsák, és további két hónapba, hogy azt lefordítsák. Ezt egy kicsit sokalltam: nekem egy e-mailbe, egy 20 eurós Budapest–Kassa vonatjegybe került mindezt beszerezni. A gettóparancsnoki iratok megtalálása ennél kicsit nehezebb volt, kb. tízezer oldalt kellett átnézni, mire rájuk bukkantam.
 
Magánakció volt?
 
Teljesen, ahogy eddig mindig. Magánemberként folytattam a kutatást, de a Holokauszt Emlékközpont finanszírozta a kiutazás és a szállás költségeit. A Csatáry-ügy kiváló példája lehetett volna annak, legalábbis április és július között, hogy a történészszakma feltárja a kassai eseményeket, illetve Csatáry László szerepét. Még 2011 októberében volt egy kirendelt történész szaktanácsadó, Zinner Tibor professzor személyében, aki szakvéleményt adott az ügyészségnek. Ám ez az ügy októbertől júliusig a nagyközönség számára láthatatlan volt, nem igazán lehetett tudni, hogy mi történik. A teljes magyar média hallgatott, senkit sem érdekelt az ügy, én is a szlovák újságokból tájékozódtam. Egy nagyon erős nemzetközi botrány kellett júliusban, hogy beinduljon az ügy. Jelzem, nem egy magyar (oknyomozó) újságíró, hanem egy brit bulvárlap „talált rá” Csatáryra. Zárójelben jegyzem meg, hogy a júliusi, gyors ügyészi gyanúsítás alapját azok a magyar levéltárakban található iratok képezték, amik már hónapok óta megvoltak az ügyészségnek.
 
A gettóparancsnoki titulus használatán, vagy Csatáry tettein megy a vita?
 
A különböző titulusoknak szerintem pusztán formális jelentőségük van. Persze jelzik, hogy ki hol helyezkedett el a ranglétrán, de a betöltött funkció mellett mindig a valós cselekedeteket kell nézni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ország március 19-i német megszállása után rengeteg embert leváltottak, és elhatározás született attól, hogy„m. kir. kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól”. Kassán röpke két és fél hónap alatt zajlott le a zsidók teljes kifosztása, téglagyárba zárása és deportálása. 1944. április második hetében kezdődött meg az Abaúj-Torna megyei zsidók Kassára történő koncentrálása, az utolsó, kassai zsidókat szállító transzport pedig június 2-án hagyta el a várost. A gettósítás április 21-én kezdődött meg. Itt csupán ezer-kétezer embert helyeztek el, köztük azokat, akik maguk is ott laktak, illetve akiket a gettóban dolgoztattak. A gettóparancsnok Csatáry László volt. Körülbelül tízezer embert a Kassa délnyugati részén található Jakab téglagyárban zsúfoltak össze. Miután május 12-én Munkácson döntés született a deportálások megindításáról, május 13-15 között a gettót is bezárták, és a lakóit átterelték a téglagyár területére. Ezzel párhuzamosan nevezték ki Csatáryt a téglagyár egyik szárnyának parancsnokává – ezt gyanúsítotti, későbbi túlélői és úgymond pártatlannak tekinthető, kassai polgárok tanúvallomásai alapján lehet megállapítani. 
 
Mennyire megbízhatók az említett vallomások?
 
Hivatalos eljárásban, közokiratba, illetve bírósági tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomásokról beszélünk. A borzalmakat megjárt túlélők egy-másfél évvel a történtek után tették meg vallomásaikat az akkori nyomozóhatóság előtt, majd mindezt megerősítették a népbírósági tárgyaláson is. A vallomások két magyarországi eljárásban születtek: a Kassa akkori rendőrkapitányával, Horváth Györggyel, illetve az akkori polgármesterrel, Pohl Sándorral szembeni eljárásokban. Valamint ott van az 1948-as csehszlovák eljárás is, léteznek az úgynevezett DEGOB-jegyzőkönyvek, amiket 1945-46-ban vettek fel Magyarországon, és egy kanadai eljárás 1996-97-ből, amikor a kanadai hatóságok megbízásából egy kassai ügyész 29 tanút hallgatott ki – ezek a tanúvallomások is terhelőek Csatáryra nézve. Csatáryval szemben hoztak egy halálos ítéletet Csehszlovákiában. Magyarországon – egyelőre úgy néz ki – nem ítélték el. Kiemelném, hogy nem sok olyan súlyos bűncselekményekkel gyanúsított ember van, akivel szemben van egy halálos ítélet, s akire egymástól függetlenül két másik országban is rendkívül terhelő vallomásokat tettek.
 
A csehszlovák eljárásról mit kell tudni?
 
Ez 1948-ban, távollétében történt. Tizenegy tanút hallgattak ki a nyomozati szakaszban, és még hatot a tárgyaláson. A tanúk között voltak a koncentrációs táborokat megjárt, majd minden családtagjukat elvesztő személyek, illetve olyan kassai polgárok, akik tudtak Csatáry tevékenységéről. Főleg azt rótták fel neki, hogy kegyetlenkedett. Fontos hangsúlyozni, hogy távollétében történt az eljárás, a kirendelt védő nem tett fel kérdéseket a jegyzőkönyv alapján. Igazából az ilyen ügyekben nagyon nem is tud, mert fogalma sincs, hogy védence miként is védekezne. Az ítéletet, hiába volt jogszerű, így fenntartásokkal kell kezelni. Az ott felvett tanúvallomások azonban, illetve a tárgyaláson elhangzottak mindenképp felhasználhatók, akár egy mostani eljárás során is. 
 
Kezelhető kritikátlanul egy népbírósági per anyaga?
 
Semmit sem szabad kritikátlanul kezelni. De mint említettem, három különböző országban lefolytatott négy eljárás anyaga áll rendelkezésre. Úgy gondolom, hogy amennyiben az ügyészség mindezeket beszerzi, megalapozott döntést fog tudni hozni a vádemelés kérdésében. Még csak a nyomozati szakaszban vagyunk, a történet elején járunk.
 
Hogy nézett ki a német és magyar hatóságok munkamegosztása Kassán?
 
A legfelső szinten a Minisztertanács állt, élén Sztójay Dömével. A jogfosztó rendeleteket a Jaross-féle belügyminisztériumban és a miniszterelnökségen készítették. A rendeletek végrehajtásának részleteit különböző értekezleteken közölték a rendőri/csendőri és közigazgatási vezetőkkel. Április 12-én volt egy ilyen értekezlet Munkácson, ahol a kassai rendőrkapitányság képviseletében Horváth György volt jelen. A konkrét végrehajtással kapcsolatban minden városban ún. hármas bizottságok alakultak. Kassán Horváth György rendőrkapitány, Sárváry Jenő csendőr alezredes, és Schmidtziffen SS-százados voltak a tagjai. Ez a bizottság döntött a kassai gettósítással kapcsolatos legfőbb kérdésekben. A belügy és a hármas bizottságok között volt a munkácsi főhadiszállás, ahol Ferenczi László csendőr alezredes, a zsidókérdés magyarországi megoldásáért felelős összekötő tiszt adta ki és továbbította az utasításokat a bizottságoknak. Horváthnak és Sárvárynak tehát Munkáccsal kellett egyeztetnie a főbb kérdésekben. Az utolsó előtti végrehajtási szinten voltak a gettó-, illetve a téglagyári parancsnokok, így Csatáry László rendőr fogalmazó is. Az utolsó szinten pedig azok a rendőrök, csendőrök, akik a gettózást és a bevagonírozást közvetlenül végezték.
 
Ebben a gépezetben Csatáry elég kis fogaskeréknek tűnik.
 
A kisember számára Csatáry volt látható, hozzá kellett fordulni apró-cseprő ügyekben. A hármas bizottsághoz nagyrészt a gettó- vagy téglagyári parancsnokokon keresztül érkeztek be az ügyek. Csatáry volt az, aki alárendeltjeivel a parancsokat végrehajtatta. Az ő nevével jelentek meg a gettóparancsok. A formális titulusnál azonban jóval több lehet Csatáry rovásán. A tanúk egyöntetűen kegyetlen embernek írják le. Gáti Anna, akit az utolsó transzporttal szállítottak el, így emlékszik: „A bevagonírozást Csatáry irányította. Jókorákat rúgott azokba, akik nem bírtak felszállni. Egy orvos, Jónap Sámuel megkérdezte tőle, nem lehetne-e az idős, beteg embereknek priccseket betenni. Azt felelte neki: »Dögöljenek meg mind ahányan vannak!«.” Csatáry felettese mindezt a következőkkel  egészítette ki 1946-os vallomásában: „a táborba szállítást Csatáry, a táborban az átvételt és nyilvántartásba vételt dr. Bíró, a tábor őrzését, rendben tartását és az összes táborral összefüggő ügyeket Vidaházy László, később Szoó Tibor r. felügyelő, az elszállítandók kijelölését s a csendőrségnek átadását, s összes a transzporttal összefüggő munkálatokat Csatáry fogalmazó végezte”. 
 
Szita Szabolcs történész a sajtótájékoztatón megemlítette, a parancsokat nem volt kötelező végrehajtani, lehetett nemet is mondani. Akadt ilyen kivétel Csatáry környezetében?
 
Valóban, sokan nyugdíjaztatták magukat, vagy az áthelyezésüket kérték, vagy egyszerűen lemondtak. Csak egy példa arra, mennyire nem bíztak a kassai rendőrségben: a rendőrök adták a téglagyár első védelmi gyűrűjét. Felsőbb parancsra azonban létrehoztak egy második, csendőrökből álló védelmi gyűrűt, mert attól féltek, hogy az odavalósi rendőrök, ismervén a kassai zsidókat, különböző kedvezményeket fognak nekik biztosítani. Egy dokumentum bizonyítja például, hogy Csatáry azért váltotta le az őrséget ellátó egyik próbarendőrt, mert az nem vizsgálta át megfelelően a zsidótanács két, gettóba visszaérkező tagját. 
 
Ezzel szemben Csatáry azt is állította az interjúban, hogy bizonyos feladatokat elszabotált. 
 
Nem voltunk ott 1944-ben, de a dokumentumokból nem derül ki, hogy szabotált, vagy mentette a zsidókat. Egyébként minden elképzelhető, legtöbbször semmi sem fekete-fehér. Az viszont tény, hogy az összes ellene folyó eljárásban kegyetlen, ostorral járó embernek írták le. 
 
Ügyvédje a legutóbbi kihallgatás után azzal védekezett, Csatáryt a tanúk összetévesztik valakivel.
 
Nagyon fontos, hogy ezt tisztába tegyük: először is, nem tudjuk, milyen vallomásokat tártak elé. Megnéztem, honnan származhat az ügyvéd által említett, fekete ruhára utaló kijelentés. A Felvidék.ma internetes kiadásában jelent meg egy cikk, amiben Salamon Edit, egy 88 éves Kassán élő túlélő hölgy azt nyilatkozta, hogy őt Mengelére emlékeztette Csatáry László. Ebben a Mengele-Csatáry kontextusban említette a fekete egyenruhát. Egyetlen olyan más tanúvallomásban sem tudok, ahol fekete egyenruhásként írták volna le Csatáryt. Ugyan ügyes védői húzásnak tartom, de más tanúvallomásokban nem található ilyen.
 
Jogi értelemben mi szól Csatáry ellen? Mi alapján indulhat eljárás ellene?
 
Két dologgal gyanúsították meg egyelőre: nem engedett szellőzőnyílásokat vágatni a marhavagonokba, illetve, hogy kegyetlenkedett a téglagyári bentlakókkal. A tanúvallomásokból több olyan eset látszik igazolhatónak – a csehszlovák eljárásban például egy ilyen konkrétan eset szerepelt –, amikor parancsot adott kínzásra, illetve amikor ő korbácsol, vagy korbácsoltat meg valakiket. Amit azonban szerintem az ügyészségnek kiemelten kéne vizsgálnia, az az, hogy emberek törvénytelen kínzásának minősülhet-e, hogy Csatáry tevékenyen részt vett emberek ezreinek személyi szabadságtól való megfosztásában, embertelen körülmények között tartásában és bevagonírozásában. A gyanúsítás jogi alapját a Btk. 165. §-a, egyéb háborús bűncselekmény képezi.
 
Visszaérkeztünk az adminisztratív munkához.
 
Kicsit cinikusnak kell lenni, hogy mindezt „adminisztratív munkának” nevezzük. Vannak olyan dokumentumaim, amelyek szerint Csatáry mind a deportálások előtt és végeztével is rendes rendőri munkát végzett. Valóban kihallgatott embereket, vagy részt vett például egy kassai párt irodájának bezáratásában. De olvastam olyan jegyzőkönyveket is, amelyekben nyilas pártszolgálatosnak írták le. Pohl Sándor, Kassa polgármestere azt nyilatkozta, hogy őt személyesen Csatáry László, mint nyilas tartóztatta le 1944. október 15-én. Szlovákiában, ha jól tudom, az 1944. október 15-e utáni időszakban történtek miatt tettek Csatáryval szemben feljelentést. Van egy mára híressé vált történet, amit a Csatáry ellen 1944. novemberben (sikertelen) merényletet elkövető Zsurovsky Zoltán lányától ismerünk. A hölgy az meséli el, hogy Csatáry miként adta át apját a Gestapónak. Ezt a történetet a Csatáryval szemben hozott csehszlovák ítéletben is megemlítik. Gyűlnek azok a visszaemlékezések, amik arra mutatnak, hogy Csatáry nem egy hétköznapi ember volt – és akkor finoman fogalmaztam.
 
Mit csinált később Csatáry?
 
Amikor közeledett a front, kiürítették Kassát, és valószínűleg ő is nyugatra menekült. Ám erről semmi biztosat nem tudunk, senki sem kérdezte meg tőle, mit csinált, hol bujkált. Később a francia megszállási zónából érkezett a kanadai Halifaxbe 1949 elején.
 
A Budapesti Nyomozó Ügyészség eközben viszont alaptalannak találta, hogy Csatárynak köze lett volna a Kamenyec-Podolszkijba történő deportálásokhoz. 
 
Ismét, sem a szaktanácsadó véleménye, sem az ügyészség határozata nem nyilvános. A sajtószóvivő nyilatkozatát ismerjük, ám abból nem tudunk meg sokat. Hátterül: Efraim Zuroff még július elején jelentette be, hogy átadta az ügyészségnek annak az idős ausztrál hölgynek az elérhetőségeit, aki szerint Csatáry deportáltatta munkaszolgálatos hozzátartozóit 1941 nyarán. A sajtóból azt tudjuk, hogy az ügyészség két indokra hivatkozva szüntette meg az eljárást. Az egyik, hogy Csatáry 1941-ben Kecskeméten szolgált, így nem lehetett Kassán. A másik pedig, hogy „rendezetlen állampolgárságú”illetve „hontalan” személyek nem lehettek munkaszolgálatosok. Három éve kutatom az 1941-es deportálások történetét, és egy éve vezetem – társadalmi munkában – a Holokauszt Emlékközpontban a témával foglalkozó kutatócsoportot. Összegyűjtöttem a témában fellelhető majd' minden iratot. A birtokomban vannak olyan parancsok, amelyek feketén-fehéren előírják a „hontalan” munkaszolgálatosok leszerelését és deportálását. A parancs kiadója pedig nem más, mint a kassai VIII. honvéd hadtest parancsnoksága. Több száz nevet tartalmazó listáim vannak, amelyek felsorolják a munkaszolgálatosok már Ukrajnába deportált családtagjait és megnevezik a deportálandó munkaszolgálatosokat is. Azt pedig, hogy Csatáry hol tartózkodott, egy évente (!) frissített Magyarország tiszti névtára alapján állapították meg. 
 
Eléggé bürokratikus megközelítés...
 
Fokozzam? Az ügyészség mindezek miatt még csak meg sem kereste a tanút. A nyomozást lezárták, Zuroffnak pedig nincs panasztételi joga, mert egy Be. módosítás alapján nem élhet panasszal a nem sértett feljelentő. Úgy látom, hogy a nyomozás ebben az ügyben nagyon formálisra sikeredett. 
 
Csatáry azt állítja, mielőtt hazaköltözött volna, érdeklődött, folyik-e vele szemben eljárás.
 
Az egész történet nagyon jól mutatja, hogyan nem működik a magyar államigazgatás. Ha egy ilyen eset megtörténik, átfogó belső vizsgálatnak kellett volna kezdődnie az ügyészségnél, valamint a két érintett minisztériumban, a belügyben és a külügyben, hogy kiderüljön, miként eshetett meg, hogy ez az ember Magyarországra hazatérhetett, és semmi bántódás nem érte.
  
Még 1997-ben, kanadai felkérésre készült egy magyar tanulmány, szakértői vélemény az ügyben. 
 
Ez a tanulmány a magyar csendőrséget, illetve rendőrséget szabályozó akkori jogszabályi hátterét vizsgálta. Csatáry tevékenységére nem tért ki. A dolog rendkívül érdekes: 1996. november 1-jén megindul egy állampolgárságtól való megfosztási eljárás Kanadában. Ezt követően 1997 júliusára tűzik ki az eljárás gerincéül szolgáló tárgyalássorozatot. A kanadai sajtó majd' egy éven keresztül ezzel az üggyel van tele. Az ottani lapok szerint Magyarországra és Szlovákiába is érkeztek volna kanadai ügyészek 1997 júliusában, hogy tanúkat hallgassanak ki. Július közepén azonban Csatáry jogi képviselőjén keresztül jelezte, hogy nem fogja cáfolni az ellene felhozott vádakat, hanem elfogadja a születendő döntést. Augusztusban ezért gyorsított eljárásban megfosztották őt állampolgárságától. 
 
Mit hoztak fel vele szemben Kanadában? 
 
A kanadai iratokat nem láttam, nem tudom, hogy az ügyészség beszerezte-e ezeket. Sajtóhírek szerint azt, hogy két bevagonírozásban aktívan részt vett, illetve hogy kegyetlenkedett. Az akkori őt képviselő ügyvéd annyit elismert egy hivatalos iratban, hogy Csatáry „korlátozott mértékben” részt vett a zsidók a gettóból téglagyárba történő beszállításában. A kanadai sajtó 1996-ban és 1997-ben tele volt Csatáry ügyével. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen esetben az ottawai nagykövetség ne küldött volna rendszeres sajtófigyelőt az ügyről, vagy hogy ne foglalkozott volna-e ezzel a Külügyminisztérium. Nem is beszélve a magyar és kanadai ügyészi szervek közötti együttműködésről.
 
Kanada nem szeretett volna megszabadulni Csatárytól?
 
Egy magyar állampolgár által az akkor visszafoglalt magyar területen, magyar állampolgárokkal szemben elkövetett bűncselekményeiről van szó. Mi még ott sem tartunk, hogy a saját állampolgárainkkal szemben, Magyarországon történt bűncselekményekkel kapcsolatban eljárjunk. Kanadában legalább megtörtént egy feltáró vizsgálat. Semmi közük nem volt az ügyhöz azon kívül, hogy Csatáry hazudott, amikor kanadai állampolgárságért folyamodott. Azt se felejtsük el, hogy Kanada egyszer már végigvitt egy hosszadalmas és végül felmentéssel végződő büntetőeljárást az ún. Finta-ügyben. Ez az 1944-es Szegedről történő deportálásokat érintette. Abban az esetben hét évig, 1987-től 1994-ig zajlottak az események. 
 
A magyar sajtó nem verte nagy dobra Csatáry ügyét?
 
Eddig a belügy nyilatkozott a Népszabadságban megjelent kérdéseimre. Állításuk szerint„a Belügyminisztérium és az irányítása alá tartozó szervek nagy valószínűséggel nem kaptak kanadai sajtófigyelőt”. Igazából nem is kellett volna, mert az MTI-ből is értesülhettek volna, több hír is megjelent a kanadai eljárásról 1996-1997-ben. De milyen információkkal rendelkezett a külügy? Milyen jelentéseket kapott az ottawai nagykövetségről? Még egy érdekes adalék: a Finta-ügyben a '90-es években kanadai ügyészek jöttek kihallgatni magyar tanúkat magyar bírók és ügyészek jelenlétében. Ezt akarták megismételni 1997-ben. A magyar ügyészség ne tudott volna Csatáryról? Az eddigi információk alapján nem tűnik valószínűnek. A belügy szerint egyébként Csatáry konzuli jogsegélyszolgálat keretében jött Magyarországra. Rengeteg a kérdés, s semmi, vagy nagyon kevés a válasz eddig. Jó volna, ha a hivatalos szervek színt vallanának és bemutatnák, hogy mit tettek vagy nem tettek? Az ügyészségnek például hivatalból büntetőeljárást kellett volna indítania Csatáryval szemben.  
 
Lát párhuzamot a Mansfeld Péterre halált kérő Mátsik ügyével?
 
Ezeket az eseteket teljesen felesleges és értelmetlen egymás mellé helyezni. Annyi bennük a közös, hogy államilag szervezett, vagy államilag tolerált bűncselekmény-sorozat keretében követték el őket. Ezeket az ügyeket a későbbi demokratikus államnak mindentől függetlenül kötelessége felgöngyölíteni.
 
Jó másfél éve beszélgettünk Biszku Béla ügyéről. Vele időközben annyi történt, hogy megünnepelhette 90. születésnapját. Nyilván követi a vele kapcsolatos fejleményeket.
 
Igen, persze. Már amennyi történik. Két éve forog Biszku neve, de még egyetlen (!) komoly összefoglaló tanulmány, feltáró mű sem jelent meg vele kapcsolatban. Az ügyészség február vége óta nyomoz a Jobbik feljelentése nyomán, a nyomozás határidejét augusztus 28-ig hosszabbították meg. Jelenleg a történész szaktanácsadó véleményére várnak. Ezen kívül semmit sem tudunk az ügyről. Kicsit erősnek fog hangzani, de nincs„magyar Zuroffunk”. Gondoljunk bármit is Zuroff eljárásáról, vagy szerepéről – jogosan lehet kritika tárgya –, de jól rámutat arra, hogy nincs olyan állami vagy civil szerv Magyarországon, amelyik szisztematikusan felgöngyölítené és képviselné a hasonló ügyeket. Ez rengeteg munkát igényel. Én magánemberként, „szerelemből” foglalkozom ezekkel az ügyekkel: nincs megfelelő anyagi vagy szervezeti hátterem. Erre lenne jó például a Nemzeti Emlékezet Intézete, ami egyébként az összes környező országban létezik. Összekötő kapocs lehetne az ügyészség és a társadalom között.
 
Igény van rá? Kevesen bombázzák rendszeresen kérdésekkel az ügyészséget.
 
Én tettem fel nekik kérdést még a Biszku-ügyben: akkor azt válaszolták, hogy a nyomozás érdekei miatt, és a büntetőeljárás szabályai szerint nem adhatnak ki információt. Verni kell a tamtamot. Minden ügyben verni kell a tamtamot, ez nem újdonság számomra. Ha fenntartod az érdeklődést, lesz érdeklődés. Mindez nem újdonság: ez volt a helyzet a sortűzpereknél is, ott a Deport ʽ56 vitte a lángot. Szégyenletes, hogy még ma is ez a helyzet.
 
A forgatókönyv most már a sokadik esetben ugyanaz: az ügyészség folyamatosan meghosszabbítja az eljárásokat, arra számítva, hogy ezek az emberek kidőlnek a sorból.
 
Nézzük meg a többi büntetőeljárást. Geréb Ágnes ügye is közönybe fulladt volna, ha valaki(k) nem menedzseli(k) külföldről (is). Nálunk nincs meg a megfelelő kultúra, az egészséges állampolgári érdeklődés, és hiányzik a média részéről a megfelelő tájékoztatás. Hol vannak ma már a bírósági tudósítók, tudósítások! Ezek az ügyek tüneti szinten mutatják, hogy milyen súlyos hiányosságaink vannak. 
 
Említette a Nemzeti Emlékezet Intézetet. Nemzeti Emlékezet Bizottság viszont állítólag alakul.
 
Állítólag, a tervek szerint… Az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben esik róla szó, de ezen túl semmit nem tudunk róla. Korábban a lex Biszkuval kapcsolatban szorgalmaztam, hogy pl. már 1938-tól, összefoglalóan vizsgáljuk ezeket a történelmi eseményeket. Így csinálták a lengyelek meg a románok is. Nem lehet cezúrákat húzogatni. Nem nagy szavak, hanem cselekedetek kellenek.
 
Ha vannak cselekedetek, az sem mindig jó. Tamás Gáspár Miklós azt nyilatkozta, hogy nem aggastyánokkal kéne foglalkozni, hanem a neofasisztákkal.
 
Nem értek egyet az effajta érveléssel. Ha nem foglalkozunk a régmúlt bűnök elkövetőivel, milyen alapon foglalkozunk a mostaniakkal? Akkor most vegyük ki a Btk.-ból az elévülhetetlen bűncselekmények kategóriáját? Fordítsuk vissza az idő kerekét, s ne vegyünk tudomást az elmúlt 70 év jogfejlődéséről, az ENSZ alapokmányáról? S arról, amit úgy gondolom közmegegyezés övez, hogy a legsúlyosabb bűnök elkövetőit minden körülmények között üldözze a magyar állam? Ha következetesek vagyunk, mindenkivel szemben el kell járni. Ez az érvelési mód különben nem ismeretlen előttem: hallani lehetett már az igazságtételnél, a sortűzperekkel és az ʽ56-os megtorlásokkal kapcsolatban is – ugyanazok az érvek jönnek elő már húsz éve. Emberek évtizedekig bujkálnak, megtévesztik a hatóságokat, menekülnek az igazságszolgáltatás elől, illetve maga az állam biztosít nekik büntetőjogi mentességet. Egy demokratikus jogállam pedig karba tett kézzel figyelje mindezt? Vagy ha nem, akkor mi az alternatíva? Jöjjön elő mindenki az ötleteivel! Az, hogy „ne csináljunk semmit”, szerintem édeskevés."
 
 
Gellért Ádám a vele készült interjú során a kanadai eljárással kapcsolatban csúsztatott. Ha valóban ismeri az eljárás iratait, akkor tisztában kellett volna lennie azzal, hogy a több országra is kiterjedő vizsgálatot 1993-1997 között folytatták le és amelynek során a kihallgatott szemtanúk egyike sem azonosította Csatári Lászlót a velük kegyetlenkedő személlyel, valamint azzal is, hogy Kanadából nem lett kiutasítva.
Sajtóértesülésekre való hivatkozás nem alapozza meg a jogsértés gyanúját sem.
 
 
A sajtó lassan kifullad
 
2012 augusztusára kezdett alábbhagyni az élénk érdeklődési hullám, miután a média, amely addig a Csatári üggyel foglalkozott, már szinte mindent publikált. Aki csak tehette, legyen az politikai párt, történész, vagy magánszemély, hazai vagy külföldi újságíró, addigra jórészben már kifejtette véleményét.
 
Csatári László a Budapesti Nyomozó Ügyészég által tervezett kihallgatásokon megjelent, a feltett kérdések mindegyikére válaszolt, kifejtette véleményét és bizonyítási indítványokat terjesztett elő.
Többek között indítványozta, hogy a nyomozó hatóság szerezze be a Kanadában 1993 és 1997 között lefolytatott nyomozás anyagát, amely az ő 1944-es kassai tevékenységét vizsgálta. 
 
Csatári László türelmesen várta az ügyészség nyomozásának eredményét, bízva abban, hogy az alátámasztja igazát, mint ahogyan az 1941-es Kamenyec-Podolszkij-i vád esetében ez megtörtént. Időközben ugyanis megkapta azt a szakértői véleményt, amely többek között az általa addig elmondottak valódiságát visszamenőlegesen is alátámasztotta.
 
 
2012.szeptember 26-án az MTI-re hivatkozva egy hír jelenik az Origo internetes hírportálon
 
"Büntetőeljárást indítottak Szlovákiában Csatáry László ellen 
 
MTI
 
Szlovákiában büntetőeljárást indítottak a háborús bűnökkel gyanúsított Csatáry László ellen. A kassai rendőrség egy 1945-ben deportált fiatalember miatt indított nyomozást, az ügy most az ügyészséghez kerül.
 
Háborús bűntettben elkövetett bűnrészesség gyanúja miatt büntetőeljárást indított a kassai járási rendőrkapitányság szerdán Csatáry László ellen - közölte Jana Mesárová, kassai rendőrségi szóvivő. A férfit egyetlen ember deportálása miatt gyanúsították meg, aki túlélte a német kényszermunkatábort, és a világháború végén visszatért Kassára.
 
"A bűncselekményt az elkövetők Kassán 1945. január 10-én, az államhatalom képviselőiként követték el" - közölte a szóvivő. A szlovák rendőrség gyanúja szerint Csatáry és társai ok nélkül letartóztattak, majd a kassai rendőrkapitányság Moyzes utcai épületében fogva tartottak egy 17 éves kassai férfit. Az érintettet később kényszermunkára egy pontosabban nem meghatározott németországi helyszínre deportálták, ahonnan csak 1945. augusztus 14-én tért vissza Kassára - ismertette a gyanút Jana Mesárová.
 
Milan Filicko, a kassai járási ügyészség szóvivője szerint az ügyészség az ügy következő lépéseként vizsgálat alá veti a büntetőeljárás megindításáról szóló rendőrségi határozatot. Amennyiben az ügyészség azt hatályosítja, a vizsgálat vádemelési javaslattal vagy egyéb, az eljárás során hozott döntéssel folytatódhat.
 
Csatáry László a náci bűnösök után nyomozó Simon Wiesenthal Központ szerint 1944 tavaszán, az akkor Magyarországhoz tartozó Kassán rendőrparancsnokként kulcsszerepet játszott több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba deportálásában. Efraim Zuroff, a szervezet jeruzsálemi irodájának vezetője jelentette fel Csatáry Lászlót 1944-es, majd később 1941-es deportálások miatt.
A Budapesti Nyomozó Főügyészség alaptalannak minősítette Zuroffnak azt az állítását, miszerint Csatáry Lászlónak köze lehetett az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálásokhoz; az 1944-es deportálások ügyében tovább folyik a nyomozás.  Csatáry kezdettől fogva tagadja bűnösségét."
 
 
A Szlovákiában felmerült újabb üggyel kapcsolatban több írás is napvilágot látott mind a hazai, mind a nemzetközi sajtóban. 
Erőteljesen hangoztatták, hogy a korabeli 1948-as Kassai Népbírósági eljárás során nem foglalkoztak Csatáry László volt magyar kassai rendőrkapitány 1944. október 15-től 1945. január 18-ig tartó Nyilas uralom alatt elkövetett tetteivel.
A Szlovák sajtóban megjelent cikkek szerint, Csatári László a kassai Nyilas Párt aktív tagjaként 1945 januárjáig több száz baloldali gondolkodású személyt fogott el és deportált a náci Németország különböző koncentrációs táboraiba.
 
Az ügyben megszólaló hazai és külföldi jogászok annak a véleményüknek adtak hangot, hogy amennyiben a felvetődött gyanú megalapozódik, az egy újabb büntetőeljárás megindítását vonhatja maga után, amely alapján a Szlovák igazságügyi szervek kezdeményezhetik a Csatári László elleni kiadatási eljárást.
 
A sajtó munkatársai folyamatosan keresték Csatárival a kapcsolatot, ő azonban az eredeti álláspontjához ragaszkodva egyik sajtóorgánumnak sem adott nyilatkozatot.
 
Sem a házi őrizetét ellenőrző rendőrségről, sem a kihallgatásokat végrehajtó Budapesti Nyomozó Ügyészségről nem szivárgott ki információ a soron következő kihallgatások időpontjáról, így a sajtó munkatársai nem tudták feltenni kérdéseiket.
 
2012. november 8-án azonban napvilágra került, hogy Csatári Lászlót ismét kihallgatják és a házi őrizetbe vételét követő hetedik kihallgatására való érkezésekor a BNYÜ Belgrád rakparti épületénél a sajtó munkatársai már várták az őt szállító ügyészségi gépkocsit.
A fényképezőgépek és videó kamerák folyamatosan működtek, azonban érdemleges képanyagot, vagy riportot készíteni nem tudtak.
 
A kihallgatás végéig az újságírók egy csoportja türelmesen várt és Csatári kirendelt védőjét sikerült kameravégre kapni.
A védő nyilatkozata szerint, a kihallgatáson felmerült egy másik, abban az időszakban szintén Kassán tartózkodó Csatáry nevű férfi és megemlítette azt is, hogy eljárás alá vont védence korabeli személyleírása sem egyezik azzal, aki a tanúk vallomásaiban leírt kegyetlenkedéseket a kassai téglagyári gettóban Csatáry néven ismert személyként elkövette .
 
"Névrokonsággal hárít Csatáry 
 
Azt állítja, a kassai gettóban egy másik Csatáry nevű férfi is szolgált, ő lehetett a bűnöző.
 
(MTI)
 
A kihallgatások mellett a Budapesti Nyomozó Ügyészség munkatársai ellenőrzik azokat a dokumentumokat és adatokat, melyeket Csatáry védekezésképp adott át. Az ügyészség ellenben azokat az iratokat tárja Csatáry elé, melyek a gyanút erősítik.
Bagoly Bettina ügyészségi szóvivő a Hír24-et úgy tájékoztatta, hogy „a kihallgatások a korábbi gyanúsítás közlése óta folyamatosan zajlanak, ezek alkalmával újabb megalapozott gyanú közlésére nem került sor. A gyanúsított házi őrizetének határideje november 18-án jár le.” Hogy az ügyészség indítványozza-e Csatáry házi őrizetének meghosszabbítását, jövő héten derül majd ki. Mivel a nyomozás még javában tart, az ügyészség minden bizonnyal élni fog ezzel a lehetőséggel.
A házi őrizet meghosszabbítását a Budapesti Nyomozó Ügyészség augusztusban arra hivatkozva indítványozta, hogy Csatáry László jó eséllyel elszökne vagy elrejtőzne az igazságszolgáltatás elől.
Az ügyészség indítványát a bíróság el is fogadta, véleménye szerint is megalapozott a veszélye annak, hogy az idős, de még mindig jó egészségi állapotban lévő gyanúsított szabadlábra kerülése esetén külföldre távozna, illetve a hatóságok számára elérhetetlenné válna. A bíróság szerint ezért az eljárási cselekményeken való jelenléte csak a házi őrizet meghosszabbításával biztosítható.
A 97 éves férfit július 18-án helyezte 30 napos házi őrizetbe a Budai Központi Kerületi Bíróság. Az ügyészség Csatáry Lászlót emberek kínzásával megvalósított háborús bűntettel gyanúsítja, amiért akár életfogytiglani szabadságvesztés is kiszabható. A gyanú szerint Csatáry László a második világháború idején Kassán volt gettóparancsnok, és 1944 tavaszán kulcsszerepet játszott 15 700 zsidó Auschwitzba deportálásában. Az ügyészség eddig kétszer hallgatta meg a 97 éves férfit, aki tagadta a terhére rótt bűncselekményeket, valamint azt is, hogy a kassai gettó parancsnoka lett volna. Csatáry Lászlót 1948-ban a kassai járási népbíróság háborús bűnösnek minősítette, ezért kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A férfi akkor megszökött, és csak 1997-ben tért haza Kanadából.
Horváth B. Gábor, Csatáry László kirendelt ügyvédje azt mondta, hogy védence gyanúsítotti kihallgatásán újabb körülményekről kellett nyilatkoznia. Felmerült ugyanis, hogy 1944-ben volt egy másik Csatáry nevű férfi is Kassán, így tisztázni kellett, hogy a két embert nem keverték-e össze a tanúk. Egyes információk szerint a másik Csatáry a fiatalkorúak börtönének volt a parancsnoka.
A gyanúsított tagadja, hogy fekete egyenruhát hordott volna Kassán, ám előfordulhat, hogy a másik férfi egy ilyen egyenruhában bűncselekményeket követett el, és így rá vonatkoznak a vallomások. Ennyi idő elteltével azonban ezt már nehéz tisztázni.
Az ügyészség továbbra is vizsgálja azon dokumentumok hitelességét, amelyeken Csatáry László aláírása mint gettóparancsnoké szerepel. Elképzelhető, hogy írásszakértőt is bevonnak a nyomozásba, hogy megvizsgálják, kitől származnak ezek az aláírások. A szakértő a korabeli aláírásokat már nem biztos, hogy kellő hitelességgel tudja vizsgálni, és így vélhetően csak valószínűsíteni tudja az aláíró személyét.
Csatáry László az ügyészségen úgy nyilatkozott, hogy ezeket a dokumentumokat nem ő írta alá. Az ügyvéd szerint ha alá is írt néhány nyilatkozatot, azt csak helyettesként, valakinek a nevében eljárva tehette. Csatáry Lászlónak ugyanis nem volt önállóan parancskiadási jogköre - mondta Horváth B. Gábor.
A gyanúsított és ügyvédje most azokat a levéltári dokumentumokat várja, amelyek igazolják, hogy Csatáry Lászlót 1944 októberében átvezényelték Budapestre. Ez bizonyíthatná, hogy a neki felrótt események jelentős részének idején már nem tartózkodott Kassán. Horváth B. Gábor arról nem tudott nyilatkozni, hogy az ügy vádemelési javaslattal zárul-e, illetve lesz-e, és ha igen, mikor bírósági tárgyalás. Decemberben további kihallgatások várhatók - tette hozzá."
 
 
December 19-én egy hír látott napvilágot, amely szerint a Csatáry ügyben van egy koronatanú. A szlovák ügyészség ez azonnal cáfolta .
 
"Csatáry-ügy: Álhírt kürtölt világgá a Kossuth Rádió
2012. december 19. 
 
Sem a kassai járási ügyészségnek, sem a kassai kerületi rendőrkapitányságnak nincs információja arról, hogy a háborús bűntettel gyanúsított Csatáry László ügye kapcsán koronatanút találtak volna.
 
Az ügy kapcsán a Kossuth Rádió kedd esti Krónikájában azt közölték, hogy a szlovák rendőrség egy olyan koronatanút talált Csatáry László ügyében, aki túlélte az 1944-es kassai deportálásokat, és pontos információi lehetnek az akkori rendőrparancsnok tevékenységéről.
Milan Filicko, a kassai járási ügyészség szóvivője az MTI-nek az üggyel kapcsolatban azt mondta: az illetékes magyar ügyészség kérésére szeptemberben jogsegélyt nyújtottak egy Csatáry Lászlóval szemben folytatott eljárás kapcsán. "Szeptemberben elküldtük, amit kértek. Ám semmilyen koronatanú létezéséről nincs tudomásom" - szögezte le Milan Filicko.
Közben Csatáry László ügyével összefüggésben a kassai járási rendőrkapitányság tovább folytatja a nyomozást a háborús bűntettben való bűnrészesség gyanúja miatt szeptemberben indított eljárás keretén belül, erősítette meg az MTI-nek Jana Mesárová, a kassai kerületi rendőrkapitányság szóvivője szerdán. Az ügyben egy augusztusban kézbesített feljelentés alapján indított eljárást a rendőrség. "Az ügyben nem indult büntetőeljárás egy személy ellen sem" - közölte a szóvivő. Hozzátette: ők sem rendelkeznek olyan információkkal, hogy az ügyben koronatanút találtak volna.
mti/para"
 
A kassai járási ügyészség szóvivője állításának ellentmond az a tény, hogy a helyi rendőrségen 2013 februárjában, a Magyarországon folyó Csatári ügyben tanúként hallgatták ki Salamon Editet a deportálások egyik túlélőjét. 
Ellentmond továbbá annak is, hogy ebben az időszakban már a vizsgálat tartott az 1945 januárjában Kassáról deportáltatott –az akkor- 17 éves fiú ügyében.
 
 
Dr. Csatári László neve a holokauszt-túlélők kontra MÁV perben
 
2013 januárjáig további cikkek nem jelentek meg. Ekkor azonban Csatári László neve ismét az újságok címoldalára került.
 
"Csatáry neve is fölmerült a holokausztper kapcsán 
 
Forrás: HírTV
2013. január 16., szerda 
 
Csatáry Lászlót is meghallgathatják a MÁV ellen indult holokausztperben – tudta meg a Magyar Nemzet.
 
Az idős férfi vallomásához csak feltételekkel járul hozzá az állam: ezek között szerepel az is, hogy előre megkapják a kérdések listáját. Az ügyet tárgyaló bíró jogosnak találta Csatáry meghallgatását, akinek idős korára való tekintettel gyorsított eljárásban Magyarországon vehetik fel a vallomását. Háromszáz holokauszttúlélő vádolja a vasúttársaságot azzal, hogy a második világháború idején együttműködött a nácikkal a zsidók kiirtásában, emiatt több tízmillió dolláros kártérítést követelnek. A 97 éves Csatáry Lászlót tavaly júniusban azzal vádolták meg, hogy embereket kínzott 1944-ben a kassai gettó parancsnokaként. A férfi azóta házi őrizetben van."
 
A meglepő hír alapján kérdésként merült fel, miképpen hozhatták kapcsolatba dr. Csatári László nevét a magyarországi zsidók 1944-ben történt deportálásával.
 
Ismét felmerül a Menora  című újságban 1984. június 1-én megjelenő dr. Gaskó Miklós „HALÁLVONATOK” című írása, amely számszerű adatokat közöl a deportáltakat szállító szerelvényekről.
 
A cikkben egyedül a Csatáry név bukkan fel. Bár a szerző nem köti nevét közvetlenül a szállítmányokhoz, ennek ellenére úgy tűnik, hogy a chicagoi bíróság ezt az újságban megjelent „bizonyítékot” elégségesnek fogadta el arra vonatkozóan, hogy a per bizonyításfelvételi eljárása során dr. Csatári Lászlót tanúként hallgassák ki.
 
Közbevetőleg érdemes néhány adatot feleleveníteni az Efraim Zuroff által háborús bűncselekmény miatt feljelentett magyarokkal kapcsolatos eljárásokban elszenvedett kudarcairól:
 
• Finta Imrét 1994-ben a bíróság Kanadában felmentette.
• Képíró Sándort 2011-ben a bíróság Magyarországon felmentette.
• Zentai Károlyt 2012-ben az Ausztrál kormány nem adta ki.
• 2012-ben Csatári László személyét az 1941-es Kamenyec-Podolszkij-ba történő deportálások elkövetőjeként a Budapesti Nyomozó Ügyészség a történész szakértő véleménye alapján kizárta.
 
Nyilvánvalóan megállja a helyét az a következtetés, hogy a Csatári Lászlót 2011-ben feljelentő Efraim Zuroff folyamatos kudarcainak következménye volt - hogy az általa meghirdetett „utolsó esély akció” során magyar háborús bűnösöket állítson valamilyen módon bíróság elé - ennek a manipulációnak egyik ilyen kétes eredménye, amelyet az tesz megalapozottá, hogy a 2010-ben a Chicago-ban indult holokauszt túlélők kontra MÁV  per előkészítése során Csatári László neve 2013-ig fel sem merült.
 
 
 
 
 
A „HALÁLVONATOK” című cikk szövege:
 
Az angol nyelvű cikkbevezető fordítása: 
 
"Mr. Tarján András 
Kiadó és Szerkesztő 
MENORA
 1378 Bathurst Str. 
Toronto. Ont. M5R 311. 
                                                                     1984. május 7. 
Tisztelt Tarján Úr:
 
Az 1984. április 30-i, telefonon elhangzott kérésének megfelelően mellékelem az alábbi dokumentumokat.
 
1. Háromoldalas szemtanú-vallomás, szerzője Dr. Gaskó Miklós, „Halálvonatok” címmel.
 
2. Kivonatok az eredeti, kassai katonai parancsnokság napi jelentéseiből. A 173.697 (-es számú) oldal foglalkozik a vonatokkal (137 db), 401.439 fő zsidó személy Kassán keresztül történő deportálásával.
 
3. Dr. Gaskó Miklós életrajza és gyászjelentése.
 
4. Alulírott, Mrs. Edith Alexander felhatalmazom Önt, hogy egy alkalommal publikálja (felhasználja) néhai férjem, Dr. Ladislav Alexander barátja és kollégája, Dr. Gaskó Miklós (Kosice / Kassa, Csehszlovákia, Magyarország) dokumentumait.
 
Ezen írott anyagok utalnak 1944 során, a zsidó emberek megmentésére irányuló hősies erőfeszítéseire, amikor az Auschwitz-ba történő deportálások folytak.
 
Tisztelettel: Mrs. Edith Alexander
*
„Hetenként egyszer volt egy három házaspárból álló kártyapartink, amelyeken persze a kártyázáson kívül megbeszéltük a világ politikai eseményeit is. Az egyik partnerünk Hochstadter Gottfried a kassai Felvidéki Bank igazgatója volt.
Egy alkalommal, amikor említett partnerünk egy nappal előzőleg érkezett haza hivatalos útjáról Budapestről, tele volt hírekkel. Többek között azzal, hogy a németek győzelme már a küszöbön áll, hogy az ország teljes zsidótlanítása rövidesen megkezdődik és pedig úgy, hogy előbb városonként-megyénként gettóba fogják őket koncentrálni. Onnan majd Németországba viszik őket munkára, ahol lehetőleg mindenki szakképzettsége szerint lesz beosztva, mint hadimunkás a közönséges munkásnál nagyobb fizetést, sőt pótélelmiszerjegyeket is fog kapni. A család egységét respektálva együtt hagyják őket. Lehetőleg mindegyik család külön lakást fog kapni és hogy a nőket is bekapcsolhassák a munkába az idős emberek fognak majd részben gondoskodni a háztartásról, a gyerekek felügyeletéről és a betegek gondozásáról.
De ezt nem csak Hochstadter mondta, hanem a nagytömeg is elhitte, s hogy őszinte legyek, én a feleségemmel és baráti körömmel, ha nem is hittük el ezeket a szép szólamokat, utolsó percig sem gondoltunk arra, hogy az „elhurcoltakat” megsemmisíteni viszik ki az országból. A gázkamrákról először a koncentrációs táborokból visszatérőktől hallottunk. De a történelem legkönyörtelenebb szadista gazemberei a likvidálás legördögibb formáit választották: éhhalál, főbelövés, akasztás, az áldozatoknak kiéhezett vérebekkel való szétszaggattatása. Volt olyan, akit forró fürdő után minden ruházat nélkül kitettek a nagy hidegbe, hogy ottfagyjon. Életveszélyes u.n. álorvosi kísérletezéseknek tömegét végezték a hírhedt dr. Mengele orvos vezetése alatt.
A zsidóüldözés egyik megszállottja volt egy dr. Csatáry nevű rendőrtiszt – fogalmazó, aki Kassán és környékén végezte a zsidótlanítást. Előbb a megye területéről hozták be Kassára a gettóvá alakított utcák házaiban az üldözötteket, majd Kassa város egész területéről zsúfolták be őket ezekbe a lakásokba, s végül a téglagyári szárítóépületek váltak egyedüli gettóvá. Ez a gyűlölettől tajtékzó szájjal intézkedő gazember állandóan fehér kesztyűben, kutyakorbáccsal, a kezében oldalkocsis motorbiciklin száguldotta végig a várost. Fő útvonala pedig a téglagyári gettó és a vasútállomás között volt. Itt-ott megállított őrizet alatt masírozó üldözötteket, korbácsával egyiknek-másiknak minden ok nélkül az arcába sújtott. Egy fiatal zsidó kislánynak a nyakáról – aki nyilván elfelejtette levenni -  egy aranyláncocskán függő keresztet tépett le és tette nyugodtan zsebre. De nem volt kicsinyes, mert zsidó vagyont képező bútordarabokat, de főleg nagyértékű perzsaszőnyegeket sem vetett meg és egy ismert kassai keresztény család lakására szállította, ahol napi vendég volt és a rossz nyelvek szerint udvarolt is a ház szép fiatal asszonyának.
A deportálás kizárólag ú.n. marhavagonokban történt, amelyeket betóltak egészen a téglagyár udvarára és ott kellett azokba beszállni. Az embereket, mint a heringeket bezsúfolták (egy vagonban 70-en felül) a csupán a vagon felső sarkában elhelyezett vasrácsos ablakokon keresztül gyengén beszivárgó kevés levegőjű vagonokba. Egy vagonba két üres vödröt adtak fel, de vizet egy cseppet sem. Persze semmiféle ülőhely sem volt. Ezután a vagon ajtaját leplombálták és a városon keresztül elindult a vonat az állomásra. Az emberek közömbösen bámészkodtak és csak kevésnek az arcáról olvasható le a részvét még kevésbé a felháborodás, amikor a kis rácsos ablakokhoz felkapaszkodnak a gyerekek és kis kezeikkel naivul búcsút integetve folyton inni kérnek. Az állomáson a vagonokat mellékvágányra tólják ki és azt a magyar csendőrség állja körül és senki nem enged a közelükbe.
További sorsuk erősen érdekelt és ezért kerestem valamilyen megbízható informátort. A szerencse a kezemre játszott, mert megtudtam, hogy a kassai katonai vasúti állomásparancsnokságon többek között egy jó ismerősöm, Vrancsik István Kossuth Lajos utcai egyik csemegeüzlet tulajdonosa teljesített szolgálatot. Ő mondta aztán el, hogy a kassai vasútállomásra melyik napon, hány vonat, Magyarország melyik területéről, vonatonként hány zsidó személlyel érkezik meg a magyar csendőrök kíséretében. Itt azután a vagonokat kinyitják, a személyeket megszámlálva német csendőröknek, katonáknak, valamint szlovákiai vasútasoknak adják át a transzportot. A vasúti kocsik ajtajait újólag leplombálják. Azután az egész vonatot útnak indítják a szlovákiai határ felé Hernádtihany-Krásné n H-Margecany irányába.
Sok olyan eset is volt, hogy a szállítmány kassai átadásakor a vagonokban több halottat is találtak, akiket útközben ért utól a megváltásnak mondható halál. Ezeket kitették a vagonokból, de kilétüket sem pedig azt, hogy hol temették el, nem tudtam megállapítani.
Arról, hogy ezeknek a vonatoknak mi a végállomása, azt senki sem tudta vagy nem merte megmondani, még az ismerős vasutasok sem, még kevésbé a csendőri kísérő őrizet tagjai.
Kassán keresztül (mert hiszen Magyarország egyéb határállomásain át is mentek transzportok) az első deportáló vonat 1944.V.14-dikén Nyíregyházáról ment át és az utolsó VII.20-ikán Rákoscsabáról összesen 137 vonat 401.439 deportálttal. Ebben benne vannak a kassai zsidók is és pedig összesen 5 vonattal és pedig:
1944.V.16…..3055
         V.16…..3629
          V.17….3352
          V.24….3172   
          VI.3….2499
összesen:15707 személlyel. Ezt tanúsítja a Vrancsiktól kapott és ide másolatban csatolt kassai katonai állomásparancsnokság 1944 évi katonai naplójának másolata. Hogy ezek körül hányan tértek vissza, arról vajon ki tud?
Nem egy olyan eset volt az utolsó VI.3-iki vonat utáni időben, hogy rejtőzködő üldözötteket fogtak el. Ezeket a később más városból érkező vonatokba tették be. 1944.VII.20. után pedig, amikor már több deportáló vonat Kassán át nem ment, a kassai vasútállomás egyik egészen kieső vágányán egy vagont állítottak fel gázkamraként és itt gázosították halálra az itt-ott elfogott „üldözötteket”. Erről a vagonról Kassán is csak utólag és csak pár ember értesült, - olyan nagy titokban volt ez tartva és a hely szigorúan őrizve. Ezt az említett feljegyzést annak idején folytatólagosan kaptam meg Vrancsiktól, majd a felszabadulás után teljes egészében. Egyik példányt rögtön átadtam a megmenekült Krausz Menyhért nagykereskedőnek, az akkor zsidó hitközség elnökének, aki azzal vette át, hogy a jegyzéket beküldi a genfi Vöröskereszthez. Megtörtént-e ez vagy sem, nem tudom. 
A pribék dr. Csatáry persze nemcsak Kassáról, de Európából is megszökött és állítólag álnév alatt egy délamerikai államban rejtőzött el. Felelősségre vonni őt sajnos nem sikerült, pedig nevét, személyét és a zsidóüldözés terén kifejtett rendkívüli kegyetlenségét a kassai zsidók sohasem felejthetik el.
 
Kass, 1983. IV.9.
   Aláírás”
*
Dr. Gaskó Miklós ügyvéd életrajza:
 
Információjára közlöm, hogy 1906.8.19-ikén születtem Kassahámoron (Kosicé Hámry) amely község ma már nem létezik, mert víztároló van a lebontott házak helyén és ma Ruzinská priehradának hívják. 3 éves koromban elvesztettem édesapámat és mint egyedüli gyereket özvegy tanítónő édesanyám nevelt fel. Magyar középiskolák elvégzése után a bratislavai szlovák egyetemen lettem jogi doktorrá avatva, majd 1935-től ügyvédi társasirodám volt sógorom Dr. Rajna Sándorral. 1951-ben az itteni törvények szerint megszűnt a privát ügyvédeskedés és ettől kezdve 1975-ig az egyetlen Kassán működő Advokáska Poradna (Ügyvédi Tanácsadó) kollektívájában dolgoztam. – Kassán 1918-tól élek állandóan. – Irodalmi tevékenységet soha nem folytattam.
Vrancsik már nem él, de neve ugyancsak, mint a többi név közölhető.
*
Az 1944 évben – a kassai katonai állomásparancsnokság feljegyzése szerint Kassán – a volt ú.n. Slovensky stát irányában átment és zsidókat Magyarország területéről deportáló vonatok jegyzéke a napi átmenő vonatok indulóhelyének és a deportált személyek számának feltüntetésével:
 
V. 14. Nyíregyháza 3200
                „ Munkács 3169
V. 16. Kassa 3055
           „ Beregszász 3818
  „ Máramarossziget 3007
               „ Munkács 3629
                   „ Kassa 3629
V. 17           . Kassa 3352
                 „ Ungvár 3455
            „ Ökörmező 3052
              „ Munkács 3306
V. 18. Máramarossziget 3248
         „ Beregszász 3569
               „ Sauhely 3439
              „ Munkács 3025
V. 19. Felsővissó 3032
          „ Mátészalka 3299
„ Szatmárnémeti 3000
„ Munkács 3222
V. 20. Máramarossziget 3104
„ Nagyszöllős 3458
„ Munkács 3026
V. 21. Felsővissó 3013
„ Nyíregyháza 3274
„ Sauhely 3290
„ Munkács 2861
V. 22. Máramarossziget 3490
„ Ungvár 3335
„ Szatmárnémeti 3300
„ Mátészalka 3298
V. 23. Felsővissó 3023
„ Nyíregyháza 3272
„ Munkács 3269
„ Nagyvárad 3110
V. 24. Beregszász 2602
„ Kassa 3172
„ Huszt 3328
„ Munkács 3080
V. 25. Ungvár 3334
„ Nagyvárad 3148
„ Kolozsvár 3130
„ Aknasztátina 3317
„ Felsővissó 3006
V. 26. Huszt 3249
„ Szatmárnémeti 3336
V. 27. Sauhely 3325
„ Nagyszöllős 3415
„ Nyíregyháza 2708
„ Ungvár 2988
„ Marosvásárhely 3183
V. 28. Técső 2208
„ Dés 3150
„ Nagyvárad 3227
V. 29. Beregszász 860
„ Mátészalka 3299
V. 29. Klozsvár 3417
„ Szatmárnémeti 3306
„ Nagyvárad 3166
V. 30. Kisvárda 3475
„ Marosvásárhely 3203
„ Nagyvárad 3187
„ Szatmárnémeti 3300
V. 31. Ungvár 3056
„ Kolozsvár 3270
„ Nagybánya 3073
„ Szilágysomló 3106
VI. 1. Mátészalka 3299
„ Kisvárda 3421
„ Nagyvárad 3059
„ Szatmárnémeti 2615
VI. 2. Huszt 2396
„ Beszterce 3106
„ Kolozsvár 3100
VI. 3. Nagyszöllős 2967
„ Kassa 2499
„ Nagyvárad 2972
„ Szilágysomló 3161
VI. 4. Szászrégen 3149
„ Sauhely 2567
VI. 5. Nagyvárad 2527
„ Mátészalka 3100
„ Nyíregyháza 2253
„ Nagybánya 2844
VI. 6. Huszt 1852
„ Dés 3160
„ Beszterce 2875
„ Szilágysomló 1584
VI. 8. Dés 1364
„ Kolozsvár 1784
„ Marosvásárhely 1163
VI. 9. Kolozsvár 1447
VI. 11. Maklár 2794
VI. 12. Diósgyőr 2675
„ Balassagyarmat 2810
„ Diósgyőr 2941
„ Érsekújvár 2899
„ Diósgyőr 3051
VI. 13. Hatvan 2961
„ Komárom 2790
„ Salgótarján 2310
14. Miskolc-Diósgyőr 3968
„ Balassagyarmat 1867
VI. 15. Léva 2678
„ Miskolc 2829
„ Érsekújvár 1980
VI. 16. Győr 2985
„ Komárom 2673
„ Dunaszerdahely 2969
VI. 25. Debrecen 2286
VI. 26. Szeged 3199
VI. 27. Debrecen 3842
„ Kecskemét 2642
„ Nagyvárad 2819
„ Békéscsaba 3118
VI. 28. Bácsalmás 2737
VI. 29. Kecskemét 2790
„ Szolnok 2038
„ Debrecen 3026
VII. 5. Sárvár 3105
„ Szombathely 3103
VII. 6. Kaposvár 3050
„ Pécs 3100
„ Kaposvár 2066
VII. 7. Sopron 3077
„ Pápa 2793
„ Paks 1072
„ Monor 3549
„ Óbuda 3151
„ Sárvár 2204
VII. 8. Pécs 2523
„ Óbuda 2997
VII. 9. Monor 3065
„ Óbuda 3072
„ Budakalász 3072
„ Monor 3079
„ Békésmegyer 1924
VII. 20. Rákoscsaba 1230
 
                                   137 vonat             összesen:              401439
 
Megjegyzés: A kassai állomásig a vonatokat a magyar csendőrség kísérte, majd átadta a német katonai hatóságnak, amely tovább kísérte a vonatokat ismeretlen helyre Hernádtihany-Kosiolanyi n Horn. u.n. Slovensky stát irányában."
 
A holokauszt túlélők kontra MÁV per előkészítő tárgyalására tanúként történő idézést a sajtó és a közvélemény élénk érdeklődéssel fogadta. 
 
Több amerikai ügyvéd is jelezte érkezését kihallgatásra, azonban a körülmények ismeretében érezhető volt, hogy a valódi cél Csatári László bíróság előtti megszólaltatása annak ellenére, hogy történelmi tények és dokumentumok bizonyítják, hogy a magyarországi zsidóság koncentrációs táborokba történő deportálásáért felelős személyeket  már 1945-48-ban felelősségre vonták és az ítéleteket végrehajtották.
 
Az előkészítő tárgyalás helyét és időpontját  a Budai Központi Kerületi Bíróság Budakeszi úti épületében tűzték ki 2013. június 4-re.
 
Az idézést Csatári László 2013. április elején kapta meg.
 
 
 
 
Csatári László a bíróság előtt történő tanúkihallgatástól nem zárkózott el, azonban a bizonyítási eljárás kitűzött időpontjára egészsége meggyengült és ügyvédjén keresztül a jogszabályok adta lehetőséggel élve, írásbeli tanúnyilatkozatot  juttatott el a BKKB-nak.
 
 
 
 
 
 
2013. június 4-én a BKKB épületébe a korábbiakban megszokottól eltérően, csak emeltszintű biztonsági ellenőrzést követően lehetett belépni. 
A sajtó munkatársai a tanúkihallgatás kijelölt helyiségétől távolabb, egy másik teremből zárt láncú TV adásban követhették figyelemmel a tárgyaló teremben történő eseményeket.
 
A tárgyalás kezdetén Csatári László ügyvédje a tanúnyilatkozatot és annak mellékleteit a bíróságnak átadta.
A média csalódott hangú cikkekben adta hírül Csatári László bíróság előtti elmaradt kihallgatását.
 
A Fővárosi Törvényszék Sajtó-és Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya az alábbi közleményt adta ki:
 
"A Budai Központi Kerületi Bíróság 2013. június 4-re tűzte ki Cs. László tanúkénti  meghallgatását abban a kártérítési perben, amelyet 14 holokauszt túlélő, illetve leszármazott indított a Magyar Állam, a MÁV, valamint a Rail Cargo Hungária alperesek ellen az Amerikai Egyesült Államok Columbiai Kerületi Bíróságán az 1941-1944 között elhurcolt személyek és értékek kapcsán.
 
A Columbiai Kerületi Bíróság a Hágai Egyezmény keretében nyújtott jogsegély útján kérte meghallgatni - a felperesek indítványára - Cs. Lászlót, aki nem jelent meg a keddi meghallgatáson.
Ügyvédje a tárgyalás megnyitását követően nyújtotta át a Cs. László távolmaradását alátámasztó orvosi igazolást, valamint az írásbeli tanúvallomását.
 
A bíróság felvetette, hogy Cs. Lászlót otthonában hallgassák meg, azonban a jogi képviselő tájékoztatása szerint Cs. László egészségi állapota ezt sem teszi lehetővé. Rövid tanácskozást követően a felperesek és az alperesek egyaránt arra az állpontra helyezkedtek, hogy az eljárás jelen szakaszában eltekintenek Cs. László személyes meghallgatástól, ehelyett inkább egy újabb jogsegély keretében indítványozzák majd a Cs. László ellen indult büntetőeljárás nyomozati iratainak beszerzését.
Budapest, 2013. június 4."
 
Az igyekezet arra vonatkozóan, hogy dr. Csatári László legalább egyszer valamilyen okból bírósági tárgyaláson jelenjen meg, kudarcba fulladt.
 
 
2013.   Szlovákiában előveszik a 0Tk 358/1948-as Csatáry ügyet
 
Kassa ismét köszön 
 
2013. február elején a Magyar Posta egy borítékot  kézbesített Csatári Lászlónak, aki a tértivevénnyel érkezett küldeményt átvette.
 
 
 
A borítékban, négyoldalnyi összetűzött lapokon, idegen nyelven írott szöveg volt:
 
 
A szöveg 2. és 3. oldala a későbbiekben lesz magyar nyelven is olvasható.
 
 
 
A 4. oldalon látható bélyegzőlenyomaton a Košice szöveg olvasható.
 
Az idegen nyelvű szöveg megfejthetetlen, a lapok összekapcsolása nem szabványos és mert az Európai Uniós tagországok alkotmányai a hivatalos eljárásokban minden polgár számára garantálják az anyanyelv használatát, azonnal kérdésként merült fel, hogy a Szlovák joghatóság miért nem a Magyar igazságügyi szervek bevonásával küld Csatári Lászlónak bármilyen hivatalos iratot, mivel korábbi, sajtónak tett nyilatkozataikból is kiderül, tisztában vannak azzal, hogy a megkeresett személy Magyarországon büntetőeljárás alatt áll.
 
Ezek alapján az a következtetés lett levonva, hogy ez is egy valamilyen külföldről érkező, de a tértivevénnyel és a papíron lévő bélyegző  lenyomattal hivatalos jellegűnek feltüntetett zaklató tartalmú levél lehet. A boríték és tartalma, egy fiók mélyére került.
 
Eltelt néhány hét és a posta március 25.-én ismét egy tértivevényes  vastag borítékot kézbesített, amelyben egyszerre kettő szlovák, de magyar nyelvre is lefordított irat érkezett.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A levélben írt magyar nyelvre lefordított szöveg szerint, dr. Ladislav Csatáry–t a Kassai Kerületi Bíróság a 0Tk/358/1948 számú határozatában 2013. január 31-én az ellene 1948. június 8.-án hozott halálos ítéletet életfogytig tartóra változtatta, és mert a 2013. március 12-én kézbesített határozat ellen nem nyújtott be jogorvoslati kérelmet, ezért az ítélet jogerőssé vált.
Az első, a 26/2013 számon lefordított levélben leírtak értelmetlennek tűntek és csak a borítékban érkező második, a 27/2013 számon lefordított irat elolvasását követően vált világossá, hogy a Kassai Kerületi Bíróság dr. Csatári László polgári jogait milyen módon sértette meg és vette semmibe.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Csatári László ekkor szembesült életében először azzal, hogy őt 1948. június 8-án a Kassai Népbíróság a 0Tk 385/1948. számú eljárása során távollétében halálra ítélte, és amely ítéletet a Kassai Kerületi Bíróság 2013. január 31-én életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta.
A két irat magyar nyelven történő elolvasása során vált világossá, hogy a 2013 februárjában kézbesített idegen nyelven írt levél a Kassai Központi Kerületi Bíróság kizárólag szlovák nyelven megküldött ítéletét tartalmazta.
Feltűnő volt azonban, hogy a panasz elutasításáról szóló Végzés, amely fordításának sorszáma 26/2013, míg az Ítélet - melynek esetleges megpanaszolását a Szlovák joghatóság eleve kizárta -, a 27/2013. fordítási sorszámon készült el. A Végzés és az Ítélet, azonos napon 2013. március 20-án lett magyar nyelvre lefordítva. A két irat a következő napon március 21.-én egy és azonos borítékban került Csatári László részére postára adva Kassán. 
Elgondolkodtató tény, hogy az Ítélet elleni esetleges panaszt elutasító Végzés szövege előbb lett lefordítva, mint maga az Ítélet. 
Kérdésként merült fel, hogy miképpen lehet már 2013. március 12-én kézbesíteni egy olyan iratot, amelyet még csak 8 nappal később, március 20-án fordítanak le magyar nyelvre és azt csak a következő napon adnak postára.
A március 25-én érkezett magyar nyelvre is lefordított és a formai szabályoknak is megfelelő összefűzéssel érkező iratok hivatalosnak tűntek, ezért egyértelművé vált, hogy reagálni kell rá annak ellenére, hogy ezek sem a Magyar igazságügyi szervek megkeresésével lettek dr. Csatári László számára kézbesítve.
A kézbesítés módja annál is inkább meglepő volt, mivel Csatári személyének beazonosítását a Kassai Kerületi Bíróság – az ítélet indokolásában is leírt módon - a Budai Központi Kerületi Bíróság korábbi megkeresésével végezte el.
 
Csatári László az ellene felhozott vádak, az egész eljárás, az 1948-ban hozott és az azt 2013-ban megváltozató ítélet ellen is panasszal élt.
 
Panaszlevele a két irat kézhezvételét követően két nappal, 2013. március 27-én lett postai úton megküldve a Kassai Kerületi Bíróság útján a Szlovák Legfelsőbb bíróság részére.
 
 
 
 
 
 
A Szlovák joghatóságok közül egyik sem reagált Csatári László hozzájuk eljuttatott jogorvoslati kérelmére, azonban néhány héttel, majd egy hónappal később is, Szlovákiában és Magyarországon újságcikkek, TV híradások jelentek meg panaszának elutasításával kapcsolatban.
 
"Felszólítást kapott Csatáry László 
 
Népszabadság-Online
 
Szilvássy József – Pozsony| NOL| 2013. április 2.
 
A kassai megyei bíróság felszólította a budapesti házi őrizetben élő elítélt háborús bűnöst, hogy harminc napon belül nevezze meg a védőügyvédjét. Ha ezt nem teszi meg, akkor az illetékes testület jelöli ki ezt a személyt. 
A felszólítást március 20-án küldtük el – tájékoztatta lapunkat Marcela Gálová. A bíróság szóvivője elmondta azt is, hogy a határidő lejárta után tűzik ki a nyilvános tárgyalás napját, amikor arról döntenek, hogy a hatályos ítéletet a vádlott miként tölti le.
Csatáry Lászlót 1948-ban a csehszlovák népbíróság háborús és emberiség elleni bűncselekmények miatt távollétében halálra ítélte. A vád szerint 1944 tavaszán Kassán rendőrparancsnokként kulcsszerepet játszott több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba való deportálásában és sokuk megkínzásában. A vádlott a második világháború végén megszökött, Kanadában tűnt fel, majd 1997-ben Magyarországon telepedett le. Tartózkodási helyét a náci bűnösök után nyomozó Simon Wiesenthal Központ fedezte fel, majd pedig a jeruzsálemi irodájuk jelentette fel őt. Csatáry tagadja az ellene felhozott vádakat, Kassán viszont több túlélő hajlandó ismét tanúsítani embertelen cselekedeteit.
A kassai bíróság az eredeti ítéletet idén január 30-án életfogytiglanra változtatta, s ezt a döntést is kézbesítették Csatárynak. Marcela Gálová közölte: mivel a vádlott a megadott határideig nem élt jogorvoslati kérelemmel, a verdikt jogerős."
 
 
A kassai bíróság szóvivője az ítélet jogerőre emelkedését azzal indokolta, hogy „a vádlott a megadott határidőig nem élt jogorvoslati kérelemmel”. Nyilatkozta ezt annak ellenére, hogy a kézbesítést igazoló postai tértivevényen a Kassai Kerületi Bíróság a rendelkezésre álló határidőn belül történő átvételt igazoló bélyegzője ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja.
 
A szóvivő téves adatokat kapott, mivel az általa említett felszólítás alapját képező két bírósági irat magyar nyelvre történő lefordítása a rajtuk lévő dátumok szerint, március 20-án készült el és kijelentésével ellentétben nem azon a napon, hanem március 21-én került postai feladásra.
 
 
Április 24-én a panaszelutasítás tényét a média ismételten megerősíti és egyúttal Csatári László magyarországi, valamint szlovákiai bíróság elé állításának lehetőségét adja hírül.
 
 
"Elutasította Csatáry panaszát a szlovák legfelsőbb bíróság 
 
Index/MTI
2013. április 24., szerda 20:14 | 
 
A szlovák legfelsőbb bíróság elutasította Csatáry László panaszát, amelyet az ellene 1948-ban elfogadott népbírósági ítélet átminősítése miatt nyújott be – közölte szerdán az MTI-vel a testület elnökének irodája.
Az ítélőszék a zárt ülésen meghozott döntést azzal indokolta, hogy Kassa egykori csendőrparancsnoka késve adta le a panaszt.  A kassai kerületi bíróság márciusban változtatta életfogytiglan tartó szabadságvesztésre a helyi népbíróság által még 1948-ban kimondott halálos ítéletet. A jelenlegi szlovák jogrend szerint az ítélet ezzel végrehajthatóvá vált, annak kézbesítését követően pedig nemzetközi elfogatóparancsot lehet kiadni ellene. Csatáry László ezen döntés ellen emelt panaszt.
 
A panasz elutasítása után a kassai kerületi bíróság jogosult arra, hogy döntsön az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásának módjáról, de erről a testület nem nyilatkozott.
 
Csatáry Lászlót egy mindössze egy nap alatt lezajlott per során a csehszlovák kassai Népbíróság"fasiszta megszálló és kollaboráció" bűntettében bűnösnek találta és halálra ítélte . A náci bűnösök után nyomozó Simon Wiesenthal Központ (SWC) szerint az 1944 tavaszán még Magyarországhoz tartozó Kassa csendőrparancsnokaként Csatáry kulcsszerepet játszott több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba való deportálásában. Az intézet adatai alapján háborús- és emberiesség elleni bűncselekmények miatt Magyarországon meg is indult ellene az eljárás.
Az SWC jeruzsálemi irodájának vezetője, Efraim Zuroff az 1941-es kamenyec-podolszkiji  deportálások miatt is feljelentette Csatáryt, ezt a vádat viszont a Budapesti Nyomozó Főügyészség alaptalannak minősítette, és ejtette.
 
Csatáry László jelenleg 97 éves. Kezdettől fogva tagadja bűnösségét, mert szerinte egy fekete egyenruhás névrokonával keverik össze."
 
 
A Budapesti Nyomozó Ügyészség által indított nyomozás továbbra is a nyilvánosság tájékoztatása nélkül folyt és a kihallgatások időpontjai sem kerültek napvilágra.
 
Csatári László időközben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Budai Központi Kerületi Bírósághoz azzal, hogy házi őrizetét legalább lakhelyelhagyási tilalomra mérsékeljék.
 
A kérelmet 2013. április 24-én a Főváros Törvényszék megalapozottnak találta és a házi őrizetet jogerősen lakhelyelhagyási tilalomra változtatta.
 
 
Vádemelések Budapesten és Kassán
 
2013. június 18-án a Budapesti Nyomozó Ügyészség a nyomozást befejezte és vádemelési javaslattal az ügyet megküldte a Budai Központi Kerületi Bíróságnak.
 
A hír a sajtóban még aznap megjelent kiegészítve azzal, hogy dr. Csatári Lászlót mind Budapesten, mind Kassán bírósági eljárás alá kívánják vonni.
 
"Kassán és Budapesten is bíróság előtt Csatáry 
Index/MTI
2013. június 18., kedd  
 
Nyilvános ülésen, július 19-én dönt a kassai kerületi bíróság, Csatáry László büntetése, az életfogytig tartó szabadságvesztés letöltésének módjáról – közölte az MTI pozsonyi irodájával Marcela Gálová, a kassai kerületi bíróság szóvivője kedden. A 97 éves Csatáry ellen az a vád, hogy a második világháború idején tevékenyen részt vett zsidók deportálásában.
A büntetés letöltésének módjával kapcsolatos döntéssel a bíróság többek között arról határozhat, hogy Csatáry Lászlónak melyik büntetés-végrehajtási intézetben kellene letöltenie a kiszabott büntetést.
 
A júliusban várható bírósági döntés előzménye, hogy a kassai kerületi bíróság idén márciusban életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta a népbíróság 1948-ban Csatáry László ellen "fasiszta megszállás és kollaboráció" miatt hozott halálos ítéletét. A népbíróság eredeti ítéletének átminősítésére azért kerített sort a kassai ítélőtábla, mivel a hatályos szlovák jogrend nem számol halálbüntetéssel, és így az egykori ítélet csak így vált "végrehajthatóvá."
A kassai kerületi bíróság által márciusban megváltoztatott ítélet eredetijét a főként "politikai bűncselekményekkel" foglalkozó kassai népbíróság hozta. Az 1948. június 8-án, egynapos per során meghozott ítélet "fasiszta megszállás és kollaboráció" bűntettében találta bűnösnek és ítélte halálra Csatáry Lászlót. A férfi Kanadába menekült, ahol csak 1997-ben fosztották meg állampolgárságától. Ezután 15 éven keresztül háborítatlanul élt Budapesten, csak 97 éves korában vették őrizetbe.
 
Az 1948-ban hozott népbírósági ítélet átminősítése ellen Csatáry László panasszal élt a szlovák legfelső bíróságnál, ám a testület áprilisban elutasította a keresetet, arra hivatkozva, hogy azt késve adták be.
 
Márciusban a kassai kerületi bíróság felszólította Csatáry Lászlót: közölje kíván-e védőügyvédet választani. "Mivel erre nem került sor, a bíróság jelölt ki számára védőt, és egyidejűleg július 19-re tűzte ki a nyilvános ülés időpontját" - mondta az MTI-nek Marcela Gálová, hozzátéve: az üggyel kapcsolatos esetleges további lépésekről, így Csatáry László kiadatásának esetleges kérelmezéséről is a kassai bíróság hozhat majd döntést.
Kedden a Budapesti Nyomozó Ügyészség háborús bűntett miatt nyújtott be vádiratot a Csatáry László ellen indított bűnügyben a Fővárosi Törvényszékhez. A vádirat szerint Csatáry László 1944 májusától kezdve tevékenyen közreműködött a kassai téglagyári internáló-, illetve gyűjtőtáborban fogva tartott csaknem 12 ezer ember deportálásában. Csatáry volt a tábor vezetője.
 
A Fővárosi Főügyészség szerint, mivel háborús bűntett a vád, így az ügy kiemelt jelentőségűnek minősül, és a bíróságnak három hónapon belül kell megtartania az első tárgyalást.
 
Csatáry László, a náci bűnösök után nyomozó Simon Wiesenthal Központ (SWC) állítása szerint, 1944 tavaszán, az akkor Magyarországhoz tartozó Kassán rendőrparancsnokként kulcsszerepet játszott több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba történt deportálásában. Csatáry Lászlót Efraim Zuroff, az SWC jeruzsálemi irodájának vezetője jelentette fel 1944-es, majd később 1941-es deportálások miatt. A Budapesti Nyomozó Főügyészség alaptalannak minősítette Zuroffnak azt az állítását, miszerint Csatáry Lászlónak köze lehetett az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálásokhoz.
 
Csatáry László ellentmondó nyilatkozatokat adott ki saját szerepéről, egyszer azt állította, hogy egy névrokonával keverik össze, máskor viszont elismerte a deportálásokban való részvételét, de azt állította, hogy csak "közigazgatási feladatokat" látott el."
 
 
 
Efraim Zuroff vádjai és a médiákban publikált kassai események
 
Csatári László nagy várakozással tekintett a várhatóan 2013 szeptemberében kezdődő bírósági szakaszra, hiszen az Budapesti Nyomozó Ügyészség a nyomozás végére már több olyan gyanúsítási pontot szüntetett meg, amelyek Efraim Zuroff 2011 őszén tett feljelentésében szerepeltek, illetve azokat a későbbiekben kiegészítette, vagy újabbakkal bővítette ki.
 
2011 szeptembere és 2013 augusztusa között megjelent magyar és külföldi sajtócikkek, videó riportok, túlélők visszaemlékezései, a különböző interjúk, tanulmányok nyilvánosan megtörtént publikálása, valamint a BNYÜ által közölt gyanúsítások alapján állt össze az a felsorolás, amely Csatári László 1941 júliusa és 1945 januárja között Kassán elkövetett cselekményeit foglalja össze.
 
Dr. Csatári László Magyar Királyi rendőrségi segédfogalmazó „bűnlajstroma”:
 
• 1941. július-augusztusban Kassán tevékenykedve és befolyását latba vetve, munkaszolgálatból is visszarendelve 300 zsidó személyt –többek között Weinberger Marika kilenc rokonát- deportált Ukrajnába Kamenyec-Podolszkij-ba, ahol őket szinte kivétel nélkül meggyilkolták.
 
• 1944. április-május-június hónapokban a Kassán létrehozott téglagyári internálótábor elöljárójaként, vagy többek szerint gettó-parancsnokként puszta kézzel, és kutyakorbáccsal rendszeresen, minden különösebb indok nélkül, verte bántalmazta az internáltakat nemre, korra és egészségi állapotra tekintet nélkül így például Kováč Emilt és feleségét, Schwartz Žigmund-ot és dr. Gádor František-et. 
 
• Kassai rendőrkapitányként Csatári László adta ki azt a parancsot, amely alapján a téglagyári internáló táborból szökést megkísérlőkre felszólítás nélkül kell lőni.
 
• A téglagyári internáló táborban fogva tartott közel 12.000 zsidó személyt 1944. május közepe és június eleje közötti időben, összesen 4-5 transzporttal, vasúti úton, tehervagonokba zsúfolva különböző, a németek által megszállt területeken lévő koncentrációs táborokba deportáltatta és tudomása volt arról is, hogy a deportálandók olyan körülmények közé kerülnek, ahol életük és testi épségük veszélybe kerül.
 
• A zsidóság előbb gettóba, majd a téglagyári internáló táborba szállításánál, később az elszállítandók kijelölésénél és a csendőrségnek átadásnál tevékenyen közreműködött, és az egyes transzportok elindításánál jelen volt.
 
• A negyedik transzport elindítását megelőzően, 1944. június 2-án, a deportálandók közé tartozó Balkányi Sándor arra vonatkozó kifejezett kérése ellenére megtiltotta, hogy a kb. 80 fővel telezsúfolt, ablaktalan tehervagonokon az abban tartózkodók amúgy is embertelen körülményeinek megkönnyítése érdekében ablakokat vágjanak.
 
• 1944 novemberében a Kassai Rendőrkapitányság politikai rendőrségi részlegének elöljárójaként - a Szlovák Népbírósági eljárásban, mint volt magyar kassai rendőrkapitány -, több száz demokratikus gondolkodású, illetve általa kommunistának bélyegzett személyt vetetett őrizetbe, akiket később a német, illetve magyar hatóságok által foganatosított formális - a bántalmazásokat, illetve a kényszervallatást sem nélkülöző – kihallgatásokat követően, vagy több esetben kihallgatás nélkül előbb Komáromba, majd különböző koncentrációs táborokba deportáltatott. Egyes ilyen módon őrizetbe vett személyek –Schmutzer József – bántalmazásában személyesen is részt vett, míg más személyek –Semetkay Mikuláš – bántalmazásánál csak jelen volt, de azt semmilyen módon nem akadályozta meg, és erre kísérletet sem tett.
 
• 1944. november 7-én letartóztattatja Zsurovszky Zoltán kassai lakost, aki ellene november 4.-én fegyveres merényletet kísérelt meg és a letartóztatott személy bántalmazásánál jelen volt.
 
• 1944 novemberében, mint a Darabos László által vezetett kassai Nyilas párt tagja, részese volt mintegy 200 fő tehervagonokban deportált zsidó személy gázzal való kivégzésének.
 
• 1944 novembere és 1945 januárja között Kassán több mint 500 embert gyilkoltak meg a Nyilas hatalom képviselői, és amely tettekért Csatári László is felelős.
 
• 1945. január 5-én Kassa Fő utcáján 12 katonaszökevény és partizángyanús személyt akasztatott fel.
 
• 1945. január 10-én Csatáry és társai ok nélkül letartóztattak, majd a kassai rendőrkapitányság Moyzes utcai épületében fogva tartottak egy 17 éves kassai férfit. Az érintettet később kényszermunkára egy pontosabban nem meghatározott németországi helyszínre deportálták, ahonnan csak 1945. augusztus 14-én tért vissza Kassára. A bűncselekményt az elkövetők az államhatalom képviselőiként követték el.
 
• Kassa felszabadulása előtt két nappal, 1945. január 17-én, a Ťahanovsky alagút mellett tizenhét embert lőttek agyon bestiális módon. A tettekért Csatáry Lászlónak is viselni kell a felelősséget, aki abban az időben magasrangú rendőri tisztviselőként, a transzportok megbízott szervezője és a Nyilaskeresztes Párt rendkívül aktív tagja volt.
 
 
 
 

Második rész

A valóság

 
A Csatáry ügy feltárása
 
Dr. Csatári László büntetőeljárás alá vonását követő időszakban a mindennapos beszélgetések alkalmával sorra elevenedtek fel olyan események, időpontok, történések emlékei, amelyeket józan ésszel végiggondolva a felrótt bűncselekmények fizikai megvalósulásának lehetetlenségét vetette fel.
 
Visszaemlékezései mind helyszínekre, mind időpontokra, mind történésekre vonatkozóan olyan részletesek és pontosak voltak, melyet csak olyan valaki tud többször is ugyanúgy felidézni és azokra később visszatérve részleteiben is tovább pontosítani, aki azokat át és megélte.
Csatári László gyanúsítottként történő kihallgatásai során és a BNYÜ-nek beadott indítványaiban tételesen és összefüggéseiben is cáfolta mind Efraim Zuroff feljelentésben, mind a médiában megjelenő terhére rótt cselekményeket. 
 
A védelem és a védekezés lehetőségei
 
Dr. Csatári László védelmét megbízásos alapon egyetlen ügyvéd sem vállalta, köszönhetően annak a közhangulat alapján kialakult véleménynek, amely szerint „hogyan lehet egy ilyen embert védeni!?”
 
Az a körülmény, hogy házi őrizete során napi két óra időtartamban hagyhatta el lakását, valamint az, hogy mindössze kirendelt védő állt rendelkezésére, az érdemi és cáfoló bizonyítékok felkutatásán alapuló védekezésre való lehetőségét kizárta.
 
A bizonyítékok felkutatása és tények feltárása
 
Csatári László 2012. július 18-án történő házi őrizetbe helyezését követő hónapok során többször felmerült annak gondolata, hogy a kihallgatásokon az általa elmondottakat alátámaszthatják olyan levéltári dokumentumok, amelyek bizonyítékul szolgálhatnak a minduntalan felmerülő vétlenségére vonatkozóan.
 
2012 őszén kezdődött meg az munka, amely a számba vehető levéltárak és közkönyvtárak archívumaiban lévő több ezer oldalnyi dokumentum elolvasása és tanulmányozása során tárta fel azokat a bizonyítékokat, amelyek a „Csatáry ügyben” végül a valóságot hozták felszínre.
 
A nyomozó-kutató munkával kapcsolatban sok esetben elhangzik a meggyőződés szó és az, hogy hinni kell az ügyben.
Ez így nem teljesen valós, mert a nyomozás sikere nem hit, illetve meggyőződés kérdése.
A nyomozás eredményessége az ügy alapos megismerésén, megtanulásán, a cáfolhatatlan bizonyítékok felkutatásán, azok helyes értékelésén, elemzésén és megfelelő logikai sorrendbe való illesztésén múlik.
 
Efraim Zuroff a 2011. szeptember 21-én tett feljelentéséhez, két országban lefolytatott Népbírósági eljárás anyagait vette alapul.
 
Az egyik, a Magyarországon az 1945-46-ban zajló 197/1946. számon a Budapesti Népbíróság által lefolytatott büntetőeljárás, amely dr. Horváth György volt Kassai Rendőrfőkapitány-helyettes ellen indult többet között az 1944-es kassai deportálások során elkövetett háborús bűncselekmények miatt és amely során dr. Csatári László rendőrségi segédfogalmazó neve is felmerült.
 
A másik, Szlovákiában 1947-48-ban a Tk 358/1948. számon, a Kassai Népbíróság által dr. Csatáry László „volt magyar Kassai rendőrkapitány” ellen indult fasiszta megszállás és kollaboráció, - benne az 1944-es kassai deportálások során elkövetett háborús bűncselekmények miatt.
 
Mind a magyarországi, mind a szlovákiai ügyekben jogerős bírói ítéletek születtek. A kihallgatott tanúk vallomásaikat eskü alatt tették meg. 
 
Efraim Zuroff 2011 szeptemberében Budapesten tett feljelentését 2012. június elején kiegészítette azzal, hogy az Ausztráliában élő Weinberger Marika 9 családtagjának 1941 augusztusában Kamenyec-Podolszkij-ba történt deportáltatása és haláluk, kifejezetten Csatári László közreműködésével történt.
 
Efraim Zuroff a feljelentésében leírtakat és az általa a későbbiek során beterjesztett újabb „bizonyítékokat” elégségesnek vélte annak bizonyítására, hogy dr. Csatári László a hatályban lévő magyar Büntető törvénykönyv 165.§ szerinti egyéb háborús bűntettnek minősülő bűncselekményeket elkövette.
 
2012 augusztusában, egy a kassai ügyészséghez érkezett feljelentés szerint, Csatári László volt magyar kassai Rendőrkapitány felelőssége egy 17 éves kassai illetőségű fiú 1945. január 10-én történő elfogása és deportálása. Ez a feljelentés egy újabb, háborús bűncselekmények elkövetése miatti ügy Szlovákiában induló bírósági eljárás lehetőségét vetette fel.
 
Efraim Zuroff reményei szerint, a 2011 szeptemberében tett feljelentése alapján indult büntetőeljárás olyan bírósági ítélettel zárulhat, amelyhez időközben egyesíthetik a 2012 őszén Kassán indult újabb büntető ügyet.
 
 
A Magyar Büntetőtörvénykönyv 165. § szerint;
 
Az egyéb háborús bűntettekről külön jogszabály (az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt, az 1440/1945. (V. 1.) ME rendelettel módosított és kiegészített 81/1945. (II. 5.) ME rendelet) rendelkezik.
 
I. számú melléklet az 1945. évi VII. törvényhez
81/1945. (II. 5.) ME rendelet a népbíráskodásról
 
Az ideiglenes Nemzetgyűlés által 1944. évi december hó 21. és 22. napjain a Debrecenben adott felhatalmazás alapján az ideiglenes nemzeti kormány attól a szükségtől vezettetve, hogy mindazok, akik a magyar népet ért történelmi katasztrófa okozói, illetve részesei voltak, mielőbb elnyerjék büntetésüket, - az esküdtbíróságnak törvényhozás útján való visszaállításáig a népbíráskodás megvalósítása tárgyában a következőket rendeli:
 
Általános rendelkezések
1. § A jelen rendeletben körülírt bűncselekmények az esetben is büntethetők, ha a cselekmény a rendelet életbeléptekor már befejeztetett s a cselekmény befejezésének időpontjában fennállott törvényes rendelkezések alapján az büntethető nem volt.
 
Különös rész
11. § Háborús bűnös az:
5. aki a megszállott területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi jogszabályokat súlyosan megsértette, vagy a visszacsatolt területek lakosságával a reábízott hatalommal visszaélve, kegyetlenkedett, vagy aki általában akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának,
 
A felrótt események és cselekmények a büntető feljelentés megtétele előtt 66-70 évvel, 1941 júliusa és 1945 januárja között történtek. A korszakra jellemző népbírósági eljárások lefolytatásának ismeretében, valamint a sajtó jóvoltából az internetre felkerülő publikációk tanulmányozása alapján erősen felvetődött a koncepciós eljárások lehetősége is. 
 
A tények és ezzel együtt a valóság feltárása ezért egy széles palettán kezdődő, de egyre szűkülő körben végződő kutatásnak ígérkezett.
Az előkészítés során kutatási terv készült, amely meghatározta az elvégzendő feladatokat. A kutatásra kerülő időszakot, a kutatás módját, irányát és azok helyszíneit, de egyben lehetőséget hagyva az esetleges újabb felmerülő események, momentumok megismerésének is.
 
A kutatómunka a magyar és külföldi levéltárakban, közkönyvtárakban fellelt több ezer oldalt kitevő archivált irat, könyv, több száz méter mikrofilm elolvasása, tanulmányozása, az ügyhöz kapcsolódó bizonyítékok, iratok dokumentálása, valamint a dr. Csatári László birtokában lévő dokumentumok, okmányok megismerése, tanulmányozása során és alapján zajlott.
 
Tanulmányozásra kerültek:
 
• A Budapesti Népbíróság 197/948. számú eljárásának Budapest Főváros Levéltárában (BFL) archivált peranyaga, amely dr. Horváth György volt Kassai rendőrfőkapitány-helyettes háborús főbűnös ellen folyt, és amelynek tanúvallomásaiban több alkalommal is felmerült dr. Csatári László rendőrségi segédfogalmazó neve.
 
• A Kassai Népbíróság Tk 358/48. számon dr. Csatári László volt Magyar Kassai Rendőrkapitány ellen lefolytatott eljárás Kassai Állami Levéltárban kutatható peranyaga.
 
• Azok a dokumentumok, amelyek 1993 és 1997 között a Kanadai Szövetségi Bíróság által kezdeményezett és a T-2399-96. ügyirat számon Szlovákiára, Szlovéniára, Magyarországra, Izraelre, Kanadára és az Egyesült Államokra is kiterjesztett, „Ladislaus Csizsik-Csatary” 1944-es kassai tevékenységének nemzetközi vizsgálata során keletkeztek.
 
 
 
A dr. Csatári Lászlónak felrótt cselekmények, események és azok dokumentumokkal bizonyított cáfolatai
 
Az időrendiség és a logika kívánja meg, hogy a felhozott események és az ezeket megcáfoló bizonyítékok, dokumentumok is ennek megfelelően kerüljenek bemutatásra.
 
A Kamenyec-Podolszkij-ba történő deportálások
 
Efraim Zuroff feljelentése az Ausztráliában élő Weinberger Marika elmondásán alapul, amely szerint rokonainak deportálására 1941 nyarán került sor, és amely esemény végrehajtójának neve dr. Csatári László rendőrségi segédfogalmazó volt. 
Dr. Csatári László nevéről az adatokat szolgáltató személynek az édesapja elmondásából volt tudomása.
 
Ehhez Efraim Zuroff a 2012. július 9-én tett tanúvallomásában a továbbiakat teszi hozzá:
„Szintén saját tudomásom, hogy mintegy 300 zsidót deportáltak így csak Kassáról.”
 
A tények és bizonyítékok azonban cáfolják mind a feljelentő, mind az információt adó személy állításait.
 
A Budapesti Nyomozó Ügyészség által kirendelt történész szakértő a Magyarország Tiszti Név- és Címtár és a Rendőrségi Zsebkönyv 1941. évre vonatkozó adatai alapján megállapította, hogy dr. Csatári László 1941-ben fogalmazó gyakornokként Kecskeméten, majd 1942-ben Kecskeméten és Zomborban segédfogalmazóként teljesített szolgálatot és csak 1943-tól szolgált a Kassai Rendőrkapitányságon.
A kutatások során Csatári László magándokumentumaiból és a Magyar Országos Levéltárból erre az időszakra vonatkozóan további bizonyítékok kerültek elő. 
 
A kinevezési okmány  tanúsága szerint, dr. Csatári Lászlót 1940 januárjában a Magyar Királyi Belügyminiszter rendőrségi fogalmazó gyakornoknak nevezi ki Kecskemétre. 
 
 
 
 
Közel két év után 1941 decemberében Kecskeméten minősítik át segédfogalmazóvá .
 
 
 
1942 márciusában Kecskemétről Zomborba helyezik  át.
 
 
 
A Kamenyec-Podolszkij-jal kapcsolatos feljelentés ügyében kirendelt történész szaktanácsadó megállapításait tehát alaposan megtámogatják azok az előkerült magán- és levéltári dokumentumok, amelyek azt bizonyítják, hogy dr. Csatári László fogalmazógyakornok 1941. július-augusztusban nem tartózkodott Kassán. 
 
Nem életszerű az, hogy dr. Csatári László rendőrségi fogalmazógyakornok Magyarország hadba lépésének idején a Kecskeméttől közel 350 km-re lévő Kassa városába pár hétre csak úgy „átugrott” volna néhány száz személyt deportálni.
 
 
 
 
 
 
Csatári László, mint gettó-parancsnok?
 
Csatári Lászlót a feljelenő és néhány megszólaló történész kutatásaik alapján, valamint a népbírósági eljárásokban a túlélő tanúk vallomásaiban gettóparancsnokként említik.
A gettóparancsnoki pozíció betöltés vádjának szolgál alapjául egy 1944. május 1-én kiadásra került és az Országos Széchényi Könyvtárban (OSzK) fellelhető HIRDETMÉNY, 
 
 
illetve annak lábrészében olvasható felsorolás szövege:
 
 
„F. k.: Dr. Csatáry László rendőrfogalmazó, Gettó-parancsnok.”, valamint a Hirdetmény alsó részének jobb oldalán a kiadás dátumával egyvonalban olvasható „Gettó-parancsnok.” szöveg.
 
Dr. Csatári László nem rendelkezett felhívás, vagy hirdetmény kiadási joggal, továbbá önmagát sem léptethette volna elő rendőrségi segédfogalmazóból, rendőrfogalmazóvá, nem beszélve a Gettó-parancsnoki kinevezésről.
 
A felhívási, vagy hirdetménykiadási jogokról az interneten is megtalálható Rendvédelem-történeti Füzetek  - 21. évf. (2011.) 24. sz. ad bővebben magyarázatot.
A Rendőrség, Csendőrség Szolgálati Utasítása jelzi:
„A Szervezeti és Szolgálati Utasítás tételesen határozta meg továbbá azokat a hatósági személyeket, akik csendőr őrsöket, vagy járőröket a „megengedett szolgálatokra” igénybe vehették: az illetékes kormánybiztos, a vármegye alispánja és helyettese, a bíróságok, az ügyészségek elnökei és helyetteseik, a vizsgálóbírák, kiküldött bírák és ügyészek; az illetékes járás főszolgabírája és helyettese; a Magyar Királyi Rendőrség vidéki főkapitánya, az illetékes rendőrkapitányságok és kirendeltségek vezetői, továbbá az illetékes megyei és törvényhatósági jogú városokban a bűntető bíráskodással megbízott tisztviselők valamint a közigazgatási hatóságok és ezek esetenként megnevezett önálló intézkedésre jogosult tagjai.
A hatóságok felhívásainak tartalmáért a kiadó hatósági személy felelt.
A felhívásnak alaki tekintetben meg kellett egyeznie a hatósági kiadványok követelményeivel.
A felhívással kapcsolatban lényeges volt még hogy:
- felhívási jogukat a hatóságok az ilyen joggal fel nem ruházott más hatóságokra nem ruházhatták át;
- csak olyan tisztviselő írhatta alá a felhívást, aki akár hatóság, akár pedig a saját nevében felhívás kibocsátására egyénileg jogosult volt;…”
 
Csatári László rendőrségi segédfogalmazói beosztásánál fogva sem „Felhívás” kiadására, sem önálló intézkedésre nem volt jogosult.
Kassán erre és az ehhez hasonló intézkedésre kizárólag csak egy személynek volt jogosultsága; Dr. Horváth György Kassa város rendőrfőkapitány-helyettesének.
 
A „Hirdetmény” lábrészének szövege alapján dr. Csatári László gettó-parancsnokként való értelmezése arra utal, hogy az erre hivatkozó nem ismeri a felelős kiadó hatáskörére, illetékességére vonatkozó meghatározást és nincs tisztában a magyar nyelv helyesírási, valamint a tulajdonnevekre és névmásokra vonatkozó szabályaival sem. 
Ezért fordulhat elő, hogy a „Hirdetmény”-re vonatkozó cikkekben, valamint holokauszt témájú PhD értekezésben  is hivatkoznak „Csatáry László rendőrfogalmazó parancsára”.
 
A Gettó-parancsnok az akkori kassai rendőrkapitányhelyettes dr. Horváth György személyét takarta, mint ahogy például a Kormányzó: vitéz nagybányai Horthy Miklóst, vagy a Nemzetvezető: Szálasi Ferencet.
Ha a beosztás viselőjének személye időközben változik is, emiatt nem kell újból a Hirdetményt, vagy utasítást kiadni.
 
Csatári László beosztásainak több helyen is tévesen történő meghatározására kérdésében egyértelmű és pontos választ ad a Magyar Országos Levéltárban kutatható Magyarország Tiszti Cím- és Névtára 1944 júliusában kiadott Pótfüzete , amely a „nagymérvű változások” miatt csak ekkor jelenhetett meg. 
 
 
 
A Pótfüzet előszavában a szerzők azt is megindokolják, hogy mi volt az oka az 1944 júliusában történő kiadásnak.
 
A kötet kiadása időpontjában Magyarország már 1944. március 19. óta német megszállás alatt állt, ezért az erre való utalással - „A szerkesztés alatt beállott és a szerkesztőség tudomására jutott nagymérvű változások figyelembevétele, a nyomdai munkák előrehaladott volta mellett csak a megjelenés időpontjának lényeges kitolásával lett volna lehetséges” – erősen árnyalt megfogalmazásban került nyomdába.
 
 
 
1944. június első napjaiban befejeződtek a Kassa környéki zsidóságot érintő tömeges deportálások, azonban Csatári beosztása ezt követően sem változott, továbbra is a kassai rendőrkapitányság segédfogalmazójaként van említve.
 
 
Dr. Csatári László Gettó-parancsnoki kinevezésére, megbízására vonatkozóan a levéltárakban nem lelhető fel semmilyen irat, dokumentum, adat, feljegyzés, vagy bármilyen más erre utaló bizonyíték.
Gettóparancsnoki mivoltával és tevékenységével a sajtóban és a Csatári László tetteivel kapcsolatos, 2012 nyarán Budapesten megrendezett „konferencián”, Gellért Ádám által bemutatásra kerültek különféle feljegyzések, jelentések, és az azokon látható aláírások véleménye szerint, mindegyik dr. Csatári Lászlóé. 
A korabeli és mindössze négy nap eltéréssel keletkezett jelentéseken látható aláírások között azonban a laikus számára is jól érzékelhető a nagymértékű különbözőség.
 
 
 
Mindezek alapján felmerül a gyanú, hogy mind az 1944. május 1-én kiadásra kerülő Hirdetményen, mind a felkutatott és publikussá tett jelentéseken, feljegyzéseken dr. Csatári László nevével és aláírásával valaki, vagy valakik gátlástalanul visszaéltek.
 
Történelmi tények, bírósági ítéletek  és történész-kutatók művei, többek között a sokak által meghivatkozott Randolph L. Braham „A népirtás politikája”  című könyve is bizonyítják, hogy a kassai gettó létrehozásának egyik felelőse dr. Horváth György rendőrfőkapitány-helyettes volt. Braham maga is bizonytalan a gettóparancsnok valós személyének kérdésében, mert hol Csatáry Lászlót, hol Szoó Tibor felügyelőgyakornokot nevezi meg.
 
Braham, Csatári László „bűnös tevékenységének”  és gettóparancsnoki voltának kritika nélkül elfogadott hiteles bizonyítékaként az Észak-Amerikában megjelenő MENORA-EGYENLŐSÉG című újság 1984.június 1-i számában közzé tett dr. Gaskó Miklós írását  jelöli meg, amely cikk már az elején közli, hogy az abban leírtak másoktól kapott információkon, elmondásokon, hallomásokon alapulnak. Dr. Gaskó a cikket a dr. Csatáry László ellen lefolytatott nyilvános kassai népbírósági eljárást követően 35 évvel később írta meg.
 
Jogosan merül fel a kérdés, hogy miképpen lehet történelmi forrásalapként kezelni egy mások visszaemlékezésein alapuló újságcikket?
 
R.L. Braham „A népirtás politikája” című könyvének 592. oldalán található 90. pontban ugyan jelzi, hogy tulajdonában van a dr. Horváth György elleni eljárás tárgyalási anyaga, azonban elemző értékelésének és a dr. Csatári elleni kassai népbírósági anyaggal történő összevetésének hiányában a dr. Csatári Lászlóra vonatkozó kutatási eredmény objektivitása, valóság tartalma teljes mértékben megkérdőjeleződik.
 
A 2003-ban Jeruzsálemben Yad Vashem által került kiadásra és az internetre is felkerült, „A szlovákiai zsidó közösségek enciklopédiája, Kassa”  című fejezete. A publikáció is azt bizonyítja, hogy a kassai téglagyári gettó elöljárója nem Csatári László, hanem Szoó Tibor felügyelőgyakornok volt. 
 
Az angol nyelvű részlet:
 
Kosice”  – Encyclopaedia  of Jewish communities, Slovakia
Published by Yad Vashem
Expulsions
…On April 20, 1944 a ghetto was established in the brick factory, which was directed by Hungarian police officer Tibor So.
 
A részlet magyar nyelvű fordítása:
 
Kosice  –Zsidó közösségek encyclopaediája, Szlovákia 
Kiadó  Yad Vashem
Kiutasítás
… 1944. április 20-án egy gettó jött létre a téglagyárban, amelynek felelőse egy magyar rendőr  So Tibor volt.
 
Szoó Tiborra vonatkozó kiemelés a Magyarország Tiszti Cím- és Névtár 1944. júliusi Pótfüzetéből
 
Szoó Tibor téglagyári gettó-parancsnok voltát több tanúvallomás erősíti meg, így például: a dr. Horváth György kassai rendőrfőkapitány-helyettes ellen lefolytatott Budapesti Népbírósági eljárásban dr. Szász Elemér, özv. dr. Földes Jenőné, Balkányi Sándor, a dr. Csatári László „volt magyar kassai rendőrkapitány” ellen indított Kassai Népbírósági eljárásban pedig dr. Fridrich Alexander és mások.
 
Részlet dr. Szász Elemér tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből :
„ Így családommal együtt a kassai téglagyárban internáltak, ahol 1944.évi junius hó 2.-áig, Németországba való deportálásomig családommal együtt őrizetben voltam.
Ezen idő alatt az internálótábor tábori őrségénél teljesítettem szolgálatot, amely lehetővé tette a tábor egész területén való szabad mozgásomat. / Ez az őrség az internáltakból alakult./ A tábor parancsnoka először Vidaházy rendőrfogalmazó volt, később Szó Tibor fogalmazó gyakornok. Vidaházyt, aki állítólag tul enyhén bánt az internáltakkal, Dr. Horváth főkapitányhelyettes leváltotta.”
 
 
Mind a magyar, mind a szlovák népbírósági eljárások során téglagyári táborparancsnokként említi
 
Csatári Lászlót          Glücksmannová -szlovák eljárás,
                        Dr. Jónap Sámuel -szlovák eljárás,
 
Szoó Tibort pedig     Balkányi Sándor -magyar eljárás,
Dr. Földes Jenőné -magyar eljárás,
Dr. Fridrich Alexander -szlovák eljárás,
Dr. Szász Elemér -magyar eljárás, valamint a
„Szlovák Zsidóközösségek enciklopédiája Kassa”. 
 
Szoó Tibort és Csatári Lászlót egyaránt téglagyári gettó-parancsnokként jelöli meg: 
Dr. Bernáth Árpád, Glück Ernőné, Leiner Miklósné, Schwartz Jenő és Weiszer Rózsa 
 
Ezek a bizonytalansági tényezők erősen megkérdőjelezik a tanúk szavahihetőségét, vallomásaik megbízhatóságát és egyúttal nagyban megerősítik a népbírósági eljárások koncepciós jellegét is. 
 
Efraim Zuroff Csatári ellen tett feljelentéséhez  ugyan csatolta az említett enciklopédia egy részletét, azonban a téglagyári gettó vezetőjére Szoó Tiborra vonatkozó részt nem tette hozzá. Ez utóbbi ugyanis feljelentése céljának már nem felelt volna meg. 
 
A jelzett fejezet egy másik részében Csatári László csendőrtiszt(?!),a privilegizált városi gettó felelőseként van említve.
 
A Csatáry névvel mindössze egy alkalommal lehet találkozni a városi gettó működésével kapcsolatban.
 
 
 
 
A kézzel írt jelentés szövege:
 
M. kir. rendőrség kassai kapitányság                                                               Gettóőrszoba
Jelentés
Kassa, 1944. évi május hó 9. én
 
Tisztelettel jelentem, hogy 1944. évi május hó 8.-án 20 óra 20 perckor Dr. Csatáry László m.kir.r.fogalmazó úrtól azt a parancsot kaptam, hogy a Zrínyi utcai kapuban szolgálatot teljesítő Mihályi István m.kir. prb. rendőrt azonnal váltsam le és küldjem be a r.kapitányságra és a jelentést pedig tegyem meg ellene, amiért a Gettó területére belépett két zsidó férfit kiknek engedélyük ugyan van, de rajtuk személy motozást nem eszközölt, úgy engedte be a Gettó területére.
 
Nevezett két zsidót a fogalmazó úr meg motozta és náluk két drb fehérszínű lapos üres üvegeket talált, melyről feltehető, hogy az üvegekben valami italfélét vittek ki a Gettó területéről.
 
Egyben jelentem, hogy a rendőrök minden őrség eligazítás alkalmával ki vannak oktatva, hogy mi a kötelességük.
                                                                                                                                                                 Sánta Miklós
m.kir. r.főtörzsőrmester
  őrszoba parancsnok h.
 
Több, a médiában megjelenő publikációban is kegyetlenkedésnek rótták fel, hogy Csatári gettóparancsnokként a városi gettó bejáratánál őrként szolgáló próbarendőrt leváltotta, mert a területre belépni szándékozó személyeket nem kellő alapossággal ellenőrizte.
 
A dokumentumban az áll, hogy a tejet a gettóból vitték ki korábban, a visszaérkező zsidó személyeknél lévő üres üvegek voltak és ezt nem fedezte fel a kapuban szolgálatot teljesítő próbarendőr, akinek leváltására a hanyag feladatellátás miatt került sor. E cselekmény, függetlenül az intézkedő személyétől, nagyon távol áll a háborús bűncselekményként megjelölt kegyetlenkedéstől.
 
Az őrszobaparancsnoki jelentés szerint Csatáry László, mint „m. királyi rendőrfogalmazó” intézkedett a próbarendőr leváltására. A jelentés azt támasztja alá, hogy a Csatáry László néven említett magyar királyi rendőrfogalmazó intézkedett és nem a Gettó parancsnoka. 
1944. május 9-én Sánta Miklósnak a Gettóiroda őrszobaparancsnokának már közel egy hónapja tudnia kellett volna, ha Csatári László valóban a városi gettó parancsnoka, vagy elöljárója.
A géppel írt jelentés másik szembeötlő ellentmondása, hogy az azon olvasható és Csatári Lászlónak tulajdonított aláírás teljesen eltér Csatári László valódi aláírásától. A jelentést nem dr. Csatári László írta alá.
Egy rendőrségi segédfogalmazó nem ír jelentést saját magának, mint a gettó parancsnokának.
 
Sánta Miklós vajon kinek címezte jelentését, ha nem Csatáry László volt a gettó parancsnoka?
 
Az 1945-46-os budapesti és az 1947-48-as kassai népbírósági eljárásokban kizárólag a kassai téglagyárban elkövetett jogsértések képezték a tanúvallomások tartalmát, illetve a vád tárgyát.
 
A városi gettóban történt esetleges jogsértésekről sem a szlovák, sem a magyar peranyagban nem esik szó és egyetlen levéltári-, illetve magándokumentum sem bizonyítja, illetve nem támasztja alá azt, hogy dr. Csatári László parancsnoka, vagy felelőse lett volna a kassai gettónak, vagy a téglagyári gyűjtőtábornak. 
     
 
A Magyarországon és Szlovákiában lefolytatott korabeli népbírósági eljárások vallomásaiban felmerülő ellentmondások
 
Kováč Emil és felesége megkínzására, verésére, majd szökési kísérletük során történt lelövésükre vonatkozó vádak ellentmondásai
 
Dr. Jónap Sámuel Kováč Emil és feleségére vonatkozó vallomásának részlete az 1948-ban dr. Csatári László ellen lefolytatott Kassai Népbírósági eljárás Tk 358/1948. sz. tárgyalási jegyzőkönyv magyar nyelvű fordításából: 
”Személyesen láttam a vádlottat, amint verte Kováč Emilt és feleségét.” 
Kováč Emil és felesége megveréséről mindössze ez a 10 szóból álló mondat hangzik el. 
 
A tárgyalási jegyzőkönyv nem tartalmaz kérdést a bíró részéről, hogy a tanú honnan látta, hol, 
mely helyszínen, hogyan történt, milyen eszközzel, puszta kézzel, mikor, melyik napszakban, voltak-e ott mások is, hangzott-e el valamilyen kínzással összefüggésbe hozható kijelentés.
 
A vallomás értéke ennél fogva gyenge, tényhiányos és bizonytalan.
 
Dr. Jónap Sámuel tanúvallomásának folytatásában a következőkről beszél:
„A vádlott kiadta a parancsot az őröknek, hogy abban az esetben, ha valaki szökést kísérel meg, azt helyszíni vizsgálat nélkül a helyszínen azonnal lőjék le. Így történt, hogy Kováč Emil felesége, ő maga a gyermekük és még egy nő a szökés közben elfogásra kerültek, és ugyan felszólításra megálltak, az előbbi parancs alapján a tett helyszínén azonnal lelőtték őket.”
 
Dr. Szász Elemér ugyanerről az eseményről ezt vallja a Budapesti Népbírósági eljárás során a PRO-n történt tanúkihallgatásán : 
„Egy este Dr. Horváth főkapitányhelyettes a jelenlétemben és fülem hallatára a következő utasítást adta ki: Az őrszemeket figyelmeztetni, hogy mindenkire, aki a kerítéshez közeledik, még ha azt nem is lépi át, azonnal rá kell lőni. Ennek az utasításnak következménye képpen éjjel is lövöldözést lehetett hallani és másnap reggelre a táborban három halott volt, egy férfi és két nő, akiknek nevét nem tudom. Az egyik női halott egy kassai orvostanhallgatónő volt, akik a kerítéshez közel mentek és ezért a csendőrlegénység lelőtte őket.”
 
Dr. Horváth György erről az esetről tett vallomása :
„A deportálások, május 15-én kezdődtek s én ez alkalommal nem adtam ki rendelkezést szigorúbb őrzésre. Volt olyan rendelkezés, hogy aki szökik azt agyon kell lőni, de ez a parancs ugy lett tovább adva, hogy ne lőjjenek, mert ugyis kettős kordon őrizte a tábort. Nem történt egyetlen fegyverhasználat sem, kivéve, amikor egy szadista csendőr kb. 3-4 embert agyonlőtt. Én az ügyet kivizsgáltam, mikor azt jelentették nekem, hogy a már elfogott szökevényeket egy csendőr a rendőrök mellett önkényesen agyonlőtte. A rendőrség nem parancsolt a csendőrségnek…”
 
A dr. Horváth György Kassai rendőrfőkapitány-helyettes, a kerítés megközelítése esetére kiadott fegyverhasználatra vonatkozó parancsát több tanúvallomás erősíti meg, többek között özv. Dr. Földes Jenőné  is. 
„ Amikor köztudomású volt a deportálás, de nem tudtuk hová és ennek következtében a tábor lakói szökni próbáltak. Erre Dr. Horváth kiadta az utasítást az őrségnek, hogy aki szökni próbál és ha a kerítéshez közeledik, azonnal le kell lőni. Ilyen lövések több alkalommal is előfordultak.”
 
Dr. Jónap Sámuel tanúvallomásában lévő jelentős ellentmondás, hogy a fegyverhasználatra vonatkozó parancsot nem dr. Csatári László rendőrségi segédfogalmazó, „Kassai rendőrkapitány” adta ki, hanem dr. Horváth György Kassa rendőrfőkapitány-helyettese.
 
Tanúvallomásának megalapozatlan voltát bizonyítja dr. Horváth György vallomása is, aki a gyanúsítotti kihallgatásán készült jegyzőkönyvben  kijelenti, hogy „A táborban egy ilyen fegyverhasználatról tudok, azt is a csendőrök követték el és erről jegyzőkönyv is fel lett véve, ez az eset a tábor területén kívül történt.”
 
Dr. Jónap dr. Szász Elemérrel ellentétben nem ad tényszerű felvilágosítást arról, hogy a parancsot, mikor, hol, milyen körülmények között, milyen esetre vonatkozóan kell végrehajtani és arra sem, hogy azt milyen egység (rendőrök, csendőrök) a tábor területén, vagy azon kívül hol hajtotta végre.
Tanúvallomását cáfolja az a több hiteles dokumentummal bizonyított tény is, hogy a tábor külső fegyveres őrzését a csendőrök végezték
 
Dr. Szász Elemér e vonatkozásban autentikus személy, mivel a kassai téglagyári gyűjtőtábor belső zsidó őrségének volt a parancsnoka  1944. április 16-tól 1944. június 2-ig az utolsó transzport elindításának napjáig.
 
Történelmi tények és dokumentumok bizonyítják, hogy az utolsó transzport 1944. június 2-án indult Kassáról, amikor egyúttal a téglagyári gyűjtőtábor is felszámolásra került.
 
Schwartz Žigmund, Dr. Gádor František megverése, bántalmazása
 
A két név és az esemény, Štraková Terézia –Glücksmannová (Glücksmann Teréz) vallomása az 1948-as Kassai Népbírósági eljárás során a 735/47. számon készült rendőrségi jegyzőkönyvben így került rögzítésre:
 
„Elmesélek egy konkrét esetet:
Körülbelül négy nappal azután, hogy a gyűjtőtáborba kerültem, a délutáni órákban a tábor udvarán Csatáry ok nélkül elkezdte kínozni az én néhai nagybátyámat Ing. Schvartz Žigmundot és a néhai Dr. Gádor Františeket; embertelenül kínozta őket korbáccsal, pofozta őket és végül elővette és rájuk fogta pisztolyát és azt ismételgette fenyegetőzve, hogy lelövi őket.”
A vallomás egy rokon elmondásán, elmesélésén alapul, aki hozzátartozóként elfogultnak mondható. 
A verés nem egyenlő a kínzással. Ha jogsértés valósult is meg, az legfeljebb hivatali hatalommal való visszaélés, vagy bántalmazás hivatalos eljárásban lehetne. 
 
Štraková Terézia Tl’ud735/47  Tk358/48. számon készült tanúkihallgatási jegyzőkönyvének részlete: 
„1947. november 29.- napján a „Slovan” kávézóban találkoztam egy hölggyel, akinek a nevére már nem emlékszem, ő mesélte nekem, hogy látta, amikor Csatáry a téglagyári táborban lelőtt egy lányt.”
 
Vallomásának hitelességét a fentieken túl erősen megkérdőjelezi az is, hogy más tanúk; dr. Szász Elemér, dr. Jónap Sámuel és dr. Horváth György is például egészen másképpen vallanak Štraková Terézia e tárgyban tett tanúvallomásával.
 
Štraková Terézia tanúvallomását a bíróság az ítélet indokolásában is figyelembe vette.
 
Dr. Perény Štefan a kassai eljárás során eskü alatt tett tanúvallomásának részlete:
 
„Fenntartom az 1.17. szám alatt tett vallomásomat, és kiegészítem azzal, hogy csak Dr. Šimayová szájából hallottam, hogy nála volt elszállásolva egy SS kapitány, a vádlott és egy csendőr őrnagy, és egyszer ez az őrnagy elmondta, hogy egy SS kapitány zsidóbarát a vádlotthoz képest.”
 
Vajon mi szükség lehetett Csatári László Dr. Šimayovánál történő elszállásolására, ha neki Kassán az Erdő utca 16 szám alatt volt az állandó lakása?
 
Ez a vallomás is nyomós érv volt a Szlovák Népbírósági ítélet indokolásában, de egyúttal felveti azt a lényeges kérdést, hogy a kihallgatott tanúk tulajdonképpen kire vonatkozóan tették terhelő vallomásaikat?
 
A vagonablak kivágásának megtiltásán alapuló háborús bűncselekmény vádja
 
A háborús bűncselekmény vádjának egyik meghatározó pontja volt Balkányi Sándor budapesti PRO -n jegyzőkönyvezett tanúvallomása, amely szerint Csatári László 1944. június 2-án az utolsó, 4. transzport indulásakor megtiltotta a vagonokon történő szellőzést biztosító ablakok kivágását.
 
Balkányi Sándor tanúvallomása:
„Amikor a bevagonírozások megkezdődtek 4 transzporttal történt, ezt onnan tudom, hogy én és a családom a 4. transzporttal kerültem bevagonírozva.”
„Én személyesen odamentem Dr. Csatárihoz és kértem, hogy miután ezek külföldi vagonok és nincsenek ablakkal ellátva, így kértem őt arra engedje meg azok megnyitását. Ezt ő azzal utasította el, hogy amennyiben ezt mégis megtesszük rögtönítélő bíróság elé állít, állami vagyon rongálása címén.”
 
Balkányi a Budapesti Népbírósági eljárás tárgyalásán tett tanúvallomásában  ez már így hangzik:
„Ablakokat is kezdtünk vágni a kocsikon, de Csatári megakadályozta.”
 
Balkányi a Budapesti Népbírósági eljárás során az e tárgyban korábban a PRO-n tett vallomásának a bírósági tárgyaláson önmaga mond ellent :
„Balkányi Sándor tanú: Nekem is volt kivételezettségem Mihalovicstól és mégis az első transzporttal vittek el.”
 
Az első transzport indítására 1944. május 15-én került sor. Balkányi Sándor tehát 1944. június 2-án nem volt résztvevője a 4. transzport indulásának. 
 
Ha Balkányi Sándor nem volt jelen, akkor mire alapozta vallomását?
 
E súlyos háborús bűntettként felmerülő cselekményt Balkányi Sándor önmagával, valamint több túlélő tanú egymással is ellentmondó vallomásai teszik meg nem történt eseménnyé.  
 
Dr. Jónap Sámuel a kassai rendőrségen 1947-ben felvett 735/47. számú tanúkihallgatási jegyzőkönyvben a 4. utolsó transzport indulásának körülményeiről így vall: 
„ A negyedik transzportnál, amely Košicéből körülbelül 1944. június 20-án indult, 6 vagont jelöltek ki részünkre, ahol 300 súlyosan beteg és idős embert kellett elhelyeznünk, és a felsőbb magyar parancsnoktól engedélyünk volt a vagonokban jobb körülmények közt elhelyezni őket, priccseket beállítani.”
 
Dr. Jónap Sámuel a dátum meghatározásakor tévedett de, az 1944. június 2-ai utolsó, 4. transzport orvosaként a vagonablakok kivágásával kapcsolatos eseményről nem tesz említést.
 
Balkányi Sándor háborús bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanújára vonatkozó tanúvallomása tehát hamis és egy meg nem történt esemény elmondásán alapul.
 
Konferencia Csatári Lászlóról a Holokauszt Emlékközpontban
 
Gellért Ádám   nemzetközi jogász, történész 2012. július 25-én a budapesti Holokauszt Emlékközpontban Csatári Lászlóval kapcsolatos kutatásairól megtartott konferencia  prezentációjában megemlíti Weiszer Rózsi Budapesti PRO-n tett tanúvallomását: 
„A gettó területén a legnagyobb szigorúság és tettleges bántalmazások voltak. Ezeket a tettleges bántalmazásokat korbáccsal a tábor parancsnoka végezte, ennek a tábornak dr. Csatáry László r.s. fogalmazó volt. A táborparancsnok elrendelte a gettó területén különböző munkálatok elvégzését szerszám nélkül, például földásás, amit a kezünkkel kellett elvégezni, téglahordás stb. A gettó területén nem hallgattak meg senkit, és ha valakinek panasza volt, akkor a zsidótanácshoz kellett fordulni, és ez a tanács közvetített a hármas bizottság tagjaival. Amikor Csatáry a gettó területén megjelent, pánikszerűen menekültek előle és az egész gettó lakósai előtt köztudomású volt annak szadista természete”
Nb.I. 197/1946 Weiszer Rózsi tanúkihallgatási jegyzőkönyv 1945.dec 5. 12.o.”
 
Gellért Ádám Weiszer Rózsi vallomásának többi részletét  azonban már nem tette közzé, amelyek ugyanabban a PRO jegyzőkönyvben így kerültek rögzítésre: 
„Én a gettóban 1944-április 29.én kerültem és onnant elkerültem, még mielőtt a deportálások megkezdődtek volna.” 
 
Vallomása második részében:
„Velem az történt 1944 junius 15. hogy én beteg lettem és már nem tartózkodtam a gettóban és az utcán elfogtak a rendőrök és bevittek a rendőrség épületébe…”
 
Majd néhány sorral lejjebb:
„Megjegyezni kívánom, hogy engemet teljesen egyedül deportáltak annak idelyén(sic) a Kassai r.kapitányságról…”
 
Weiszer Rózsi a Budapesti Népbírósági tárgyaláson 1946. március 30-án már így vall Csatáriról :
„Úgy hallottam a többiektől, hogy Csatári az emberekkel szerszám nélkül végeztetett földmunkát…”
„Hallomásból tudom azt is, hogy Csatári akit csak talált, vert, úgyhogy menekültek előle.”
 
Weiszer Rózsi dr. Csatári Lászlóval soha nem találkozott, azonban ennek ellenére mégis pontosan határozta meg rendőr-segédfogalmazói titulusát valamint azt is, hogy a tábor területén milyen események történtek és hogy Csatárinak milyen szerepe volt a kegyetlenkedésekben. 
Meghatározta továbbá, hogy a deportálásokkor 60-80 személyt zsúfoltak a vagonokba, akik között öreg, csecsemő, beteg, elmebajos, stb. személyek is voltak és azt is, hogy Kassáról 11000 személyt deportáltak.
 
Weiszer Rózsi kimaradt a téglagyárban elhelyezett személyek teljes deportálásából. Tanúvallomása hamis és teljes egészében a másoktól hallottakon alapul.
 
Egy új túlélő szemtanú a Csatáry ügyben
 
Sem az 1945-46-os budapesti, sem az 1947-48-as kassai népbírósági eljárás során nem került sor Salamon Edit kihallgatására, aki Balassa Zoltán cikkében  jelenik meg, mint a téglagyári deportálások egyik túlélő szemtanúja.
 
A Csatári ügyben tanúként történő kihallgatására a 2012-ben megjelent cikket követően közel háromnegyed évvel később 2013. február 12-én a Kassai Rendőrkapitányságon került sor. 
 
Részletek Salamon Edit 2013. február 12-i a KRPZ-KE-KPI-288/2013. ügyszámon készült tanúkihallgatási jegyzőkönyve magyar nyelvű fordításából :
 
"Nyomozó kérdése: Ki volt a gettó, vagy a téglagyári gyűjtőtábor parancsnoka?
Válasz: Nem emlékszem, de ez fölött az ember fölött még, mint főparancsnok ott volt a CSATÁRI.
 
Nyomozó kérdése: Honnan lehetett tudni, hogy ki a parancsnok?
Válasz: Nem tudom.
 
Nyomozó kérdése: Követtek el Ön ellen, vagy az Ön rokonai ellen, vagy az Ön ismerősei ellen bármilyen atrocitásokat a városi gettóban, illetve a téglagyári gyűjtőtáborban?
Válasz: Nem, nem követtek.
 
Nyomozó kérdése: Személyesen ismerte dr. CSATÁRI László Lajost?
Válasz: Nem ismertem, csak távolról láttam őt.
 
Nyomozó kérdése: Hányszor találkozott vele?
Válasz: Soha nem találkoztunk, mint ahogy azt már mondtam, távolról láttam őt.
 
Nyomozó kérdése: Tud róla részletes személyleírást adni? Volt neki valamilyen jellemzője, szokásai, vagy szava?
Válasz: Mint ahogy már mondtam, csak távolról láttam őt. Emlékszem, hogy magas volt, jóképű, kemény szívvel. Pontosabb leírást nem tudok adni róla.
 
Nyomozó kérdése: Milyen öltözéket, milyen egyenruhát viselt dr. CSATÁRI László Lajos?
Válasz: Akkor, amikor messziről láttam, emlékszem, hogy olyan uniformist viselt, mint a magyar rendőrök, olyan szürkéskék színűt, és csizmája is volt, úgy emlékszem.
 
Nyomozó kérdése: Kitől hallott dr. CSATÁRI László Lajosról, és mit hallott róla?
Válasz: CSATÁRIRÓL a többiektől halottam, hogy ő az a vezető rendőr, akinek a téglagyár a gondjaira van bízva.
 
Nyomozó kérdése: Az Ön tudomása szerint mi volt dr. CSATÁRI László Lajos foglalkozása?
Válasz: Valami nagyon magas funkcionáriusnak kellett lennie, ha azért küldték Magyarországról, hogy itt kiirtsa a zsidókat.
 
Nyomozó kérdése: Az Ön tudomása szerint milyen szerepet játszott dr. CSATÁRI László Lajos a gettóban és/vagy a téglagyári gyűjtőtáborban?
Válasz: Úgy, ahogy azt már mondtam, valószínűleg a legfőbb parancsnok volt, és a gyűjtőtábor az ő gondjaira volt bízva. Motorral járt, beszélgetett az őrökkel, akik a tábort őrizték a szögesdrót mögött, és utána elment.
 
Nyomozó kérdése: Hallott Ön arról, hogy dr. CSATÁRI László Lajos bármilyen módon kegyetlenségeket követett el a város gettóban és/vagy a téglagyári gyűjtőtáborban fogvatartott személyekkel szemben?
Válasz: Nem tudom, de itt el szeretném mondani, esténként lövéseket hallottunk, de nem tudom kik és mire lőttek. Az egyik nap reggel megtudtuk, hogy az osztálytársnőmet SEILER Gizellát lelőtték, ő volt az első áldozat, akiről én tudok. Később a többiektől hallottam, hogy fennakadt a szögesdróton, és három napig ott hagyták, és csak utána temették el. Én már akkor nem voltam a gyűjtőtáborban."
 
 
Az összesen nyolc oldal terjedelmű tanúvallomásból világosan kiderül, hogy Salamon Edit, Balassa Zoltán és mások, a sajtóban megjelent újságcikk formájában közzétett saját visszaemlékezésével ellentétben nem emlékezett arra, hogy ki volt a téglagyári gettó parancsnoka, személyesen soha nem találkozott Csatárival és csak messziről látott valakit, akiről másoktól azt hallotta, hogy ő dr. Csatáry László a magas magyar funkcionárius, akit a „zsidók kiirtására” küldtek Kassára.
Salamon Edit Csatárit, mint „főparancsnok”-ot egyértelműen összekeveri dr. Horváth György kassai rendőrfőkapitányhelyettes személyével.
 
Vallomások és ellentmondások az 1947-48-as Kassai Népbírósági eljárásban
 
A Kassai Népbírósági eljárás jegyzőkönyve szerint Csatári László, mint volt magyar kassai rendőrkapitány, Schmutzer József – 1944 őszén történő bántalmazásában személyesen is részt vett, míg más személyek, Žurovsky Zoltán és Semetkay Mikuláš bántalmazásánál csak jelen volt, de azt semmilyen módon nem akadályozta meg, erre kísérletet sem tett.
 
Schmutzer József neve Franková Žofia tanúvallomásában a Kassai Népbírósági eljárás tárgyalási jegyzőkönyvében hangzik el:
 „Fenntartom az 1.6 szám alatt tett vallomásomat, és kiegészítem azzal, hogy minden alkalommal, amikor a vőlegényem megverve és sérülten hazajött, arra panaszkodott, hogy a vádlott nyersen és durván bánt vele, hogy a földre teperte és rugdosta és kínozta. Egy reggel jött egy nyomozó, aki azt mondta, hogy a vádlott parancsára le kell tartóztatnia a vőlegényemet, mert kommunista, és le is tartóztatta. Ahogy megtudtam a vádlott a legsúlyosabb börtönbe „toloncházba” záratta Magyarországon, ahonnan levelet is kaptam a vőlegényemtől, melyben a vádlott nyersességére és durvaságára panaszkodott vele szemben. Arról, hogy a vádlott férfiakat vitetett el Košicéből onnan tudok, hogy amikor a vőlegényemet elszállították és kikísértem, láttam. A vőlegényem, amikor lefizette a vádlottat 2, vagy 3 esetben, akkor elengedte őt, de amikor nem tudott fizetni, elvitette őt.”
 
A kapcsolat; vőlegény-menyasszony. Franková elfogult lehetett. Vallomásában általános dolgokat említ. Összefüggéstelen és sok esetben ellentmondásos. Nincs időpont megjelölve, hogy Schmutzer József mikor, mennyi alkalommal, mi alapján lett előállítva, politikai ügy, vagy kocsmai verekedés okán?  Csatáry hogyan kínozta? 
 
Az elmondottakból mindössze következtetni lehet arra, hogy ezek az események 1944. november  hónapban, vagy azt követően történtek. 
 
Háborús bűncselekményre utaló cselekményt felfedezni nem lehet. Ha bűncselekmény valaki részéről meg is valósult, legfeljebb visszaélés hivatali hatalommal, vagy bántalmazás hivatalos eljárásban jogsértés történhetett. 
 
Teljesen életszerűtlen, hogy Schmutzer József Magyarországon történő fogva tartása során, ha erre egyáltalán lehetősége volt, levelezésében arra szenteljen időt és azzal foglakozzon, hogy dr. Csatári László milyen nyersen és durván bánt vele. Franková Žofia vallomása Schmutzer József elmondásai, a tanúnak való panaszkodásain és levelezéseken alapul, amelyek a több alkalommal is megtörténő előállításait és „deportálásait” követően hangzanak el. 
 
A szlovák népbírósági anyagban utalás sincs arra, hogy a tanú a birtokában lévő leveleket a hatóság számára bizonyítékként átadta volna.
 
Žurovsky Zoltán 1947-ben tett feljelentésében elhangzik, hogy 1944. november 4-én le akarta lőni Csatáryt, de nem sikerült, majd három nappal később Csatáry emberei elfogták és a Gestapónál megkínozták. 
 
 
 
A Tk 358/48. számú alatt lefolytatott Kassai Népbírósági eljárás jegyzőkönyvében Žurovsky Zoltán tanú vallomása így olvasható:
„Csatáry Ladislavot 1943. évtől ismerem, akivel az „Imperial” kávéházban ismerkedtem meg, ahol akkor dolgoztam, mint titkár. Nevezett hivatalból járt a kávéházba legalább hetente egyszer. 1944. évben, amikor a magyar hadseregtől szabadságra jöttem, őrizetbe vette az édesanyámat  Žurovská Idát, mert zsidó származású volt, és a mai napig nem jött haza a koncentrációs táborból. Abban az időben, vagyis 1944. november 07. napján engem is őrizetbe vetetett Csatáry, mivel merényletet akartam ellene elkövetni, hogy így álljak bosszút édesanyámért. A merénylet nem sikerült, mivel ezt nyilvános helyen akartam elkövetni Košicén a  Štefániková utcán egy este, amiben a helyi lakosok megakadályoztak. A helyi lakosok feljelentése alapján, mint ahogy már említettem 1944. november 07. napján elfogatott és más zsidó származásúakkal együtt Németországba vitetett. Az elfogás után Csatáry a német „Gestapóra” vitetett, ahol nagyon megkínoztak. A német gestapósok kínoztak és Csatáry mindezek után eljött megnézni. Mivel a nyomozás során a „Gestapó” ellenem semmit nem talált, visszaadtak a magyar rendőrségre azzal, hogy másnap térjek vissza az alakulatomhoz, ami ellen Csatáry tiltakozott, hogy ne térjek vissza az alakulatomhoz, hanem szállítsanak Németországba, ami így is történt.
Ehhez megjegyzem, hogy mikor őrizetben voltam a Varkolý nyomozói irodájában, Csatáry a következő megjegyzést tette: Maga azt akarta, hogy meghaljak, de nagyon tévedett, mert ez fordítva fog megtörténni és maga lesz halott.”
 
Žurovsky Zoltán a Kassai Népbírósági eljárás tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített tanúvallomásban nem említi Csatári előtt történő bántalmazását.
 
A vallomás hiteltelenségét támasztja alá, hogy dr. Csatári László, mint rendőrségi segédfogalmazó a Magyar Királyi Rendőrség beosztottjaként egyáltalán nem rendelkezett parancskiadásai és utasítási joggal a német S.D., vagy a Gestapó felett, valamint azok a tények és dokumentumok, amelyek azt bizonyítják, hogy Csatári 1944 novemberében már nem tartózkodott Kassán.
 
Semetkay Mikulaš tanú vallomása a Tk 358/48. szám alatt lefolytatott Kassai Népbírósági eljárás tárgyalási jegyzőkönyvében:
„Ez így ismétlődött mindig és 1944. 11. 2.-n eljött a hivatalomba egy bizonyos Lipták nyomozó, aki azokkal a szavakkal, hogy Csatáry parancsára letartóztat”.…. „És ez után a Florianska utcába kerültem ahol már Csatári fogadott azokkal a szavakkal, hogy még nincs előkészítve az akta. Aztán elrendelte, hogy elvezessenek a mellettünk lévő helyiségbe, ahol engem minden ok nélkül kínoztak és vertek, hogy eszméletemet vesztettem. Utána sem hallgattak ki, de a szóban történő vallatások során annak ellenére, hogy többször kijelentettem a vádlottnak, hogy nincsenek nálam fegyverek és szórólapok, és ha megtalálja azokat nálam, elkobozhatja, semmi nem segített, mert két nap multán parancsot adott, hogy az írásbeli parancs alapján deportáljanak Komáromba és onnan Németországba.”
 
A tanú vallomása szerint mindez nem Csatáry jelenlétében, hanem egy másik helyiségben történt. Arról a tanú egy szót sem szól, hogy dr. Csatári László bármire is utasította volna azokat, akik Semetkay Mikulašt elvezették a másik helyiségbe. Honnan tudhatjuk, hogy ha egyáltalán megtörtént Semetkay Mikulaš bántalmazása, hogy azt kik, milyen indíttatásból követték el? 
A tanúvallomás, csak egy dolgot bizonyít kétséget kizáróan azt, hogy dr. Csatári László Semetkay Mikulaš bántalmazásánál nem volt jelen, ha egyáltalán történt bárminemű bántalmazás.
 
Eugen Bidovszki tanúvallomásának részlete a Kassai Népbírósági eljárás tárgyalási jegyzőkönyvéből:
„El voltam fogva a Flórán utcában. Azért fogtak el, mert németellenes voltam 1944. november 2.-től november 5.-ig tartottak itt. Hallottam, vagy mástól tudom, hogy két német tiszt társaságában azt nyilatkozta, hogy ezek itt mind kommunisták.
Ezután mindenféle vizsgálat nélkül elszállítottak Komáromba.”
 
A tanú más személytől hallott Csatárira utaló vallomása bizonyított tényként a szlovák ítélet indokolásában is megjelenik.
 
Dr. Karol Nemeny tanú Kassai Népbírósági eljárás Tk 358/48 tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített vallomásának részlete:
 
105. kép
 
Karol Nemeny vallomásrészletének magyar nyelvű fordítása:
„Még a magyar megszállás alatt 1939.-ben az útlevélosztály főnöke volt, de politikai ügyeket is intézett és konfliktusba kerültem vele, mert a Kassai Kerületi Bíróságon képviseltem politikailag üldözött személyeket. Mikor ezt Csatáry megtudta, szóvá tette miért csinálom ezt, tudomás volt róla, hogy erős befolyása van, mert Dr. Horváth, ha valamit akart, abba a vádlott bármikor beleszólhatott. Biztos állhatott valaki mögötte, mert mikor Kassát megszállták a németek, megmutatkozott a teljhatalma.”…. „A feleségemtől megtudtam, hogy a vádlott minden esetben a kihallgatás alatt álló személyeket kínzásnak vetette alá és néha korbáccsal is ütött.”
Karol Nemeny eskü alatt tett vallomásában kijelenti, hogy Csatári Lászlót már 1939-ben is ismerte, amikor a kassai rendőrségen az útlevélosztály főnöke volt.
 
Csatári László 1939-ben még diplomás munkanélküliként élt Szolnokon. A Magyar királyi Belügyminisztérium állományába rendőrségi fogalmazó-gyakornokká való kinevezése még csak 1940-ben történt meg Kecskemétre és 1942 őszén került áthelyezésre Zomborból Kassára. 
 
Fizikai lehetetlenség, hogy Csatári 1939-ben a Kassai rendőrkapitányság útlevélosztályának főnöke lett volna vagy, hogy egyáltalán a felvidéki városban tartózkodott. 
 
A vallomás tele van képtelenségekkel, feltételezésekkel, hamis állításokkal és dr. Nemeny feleségtől hallott fikciókkal.
Felmerül a kérdés, a feleség honnan tudta azokat, amiket állít? 
 
Lényeges kérdésként merül fel Karol Nemeny tanúvallomása alapján, hogy ki lehetett az általa már 1939-től Csatáry nevű rendőrtisztként ismert személy, aki még dr. Horváth György Kassai rendőrfőkapitány-helyettes felett is utasítási joggal rendelkezett?
 
Dr. Stefan Kaifer tanúvallomása Csatáriról a Kassai Népbírósági eljárás Tk 358/48 tárgyalási jegyzőkönyvében:
„Mivel ügyvédként működtem, azt a meggyőződést alakítottam ki magamnak, hogy a vádlott a legvéreskezűbb nyilas és mindenható úr volt, amennyiben a legmagasabb szinten teljhatalommal rendelkezett minden transzport fölött és segítségére voltak német szervek, melyek egyenruhája számomra azonosíthatatlan volt. Valamikor 1944 novemberében váratlanul letartóztattak és elszállítottak a Florianska utcába, ahol az ottani parancsnok Várkoly, kemény módszerekkel bánt a fogvatartottakkal, és amikor 45-en voltunk egy helyiségben megjelent a vádlott egy gestapós kíséretében és kijelentette, hogy közülünk mindenki kommunista.”
 
Kérdés, hogy a kialakult saját meggyőződés alapján hogyan lehet valaki véreskezű nyilas. Ahogy a korbácsolás, úgy a „legmagasabb szinten teljhatalommal” való rendelkezés is olyan toposz, mint a „korbácsos gettóparancsnok” és ami több vallomásnál is felmerül. Ez is azt bizonyítja, hogy ezek a vallomások előre megírtak és hogy az eljárás koncepciós volt, amely nem a tényeken, hanem a „politika-csinálók” célkitűzésein alapult. 
 
Okiratokkal bizonyítható, hogy dr. Csatári László 1944 novemberében már nem tartózkodott Kassán, azonban ha mégis valami csoda folytán ez úgy is történt volna, ahogyan azt dr. Stefan Kaifer állítja, annak kijelentése, hogy mások kommunisták még nem háborús bűntett.
 
 
Dr. Csatári László, mint volt magyar kassai rendőrkapitány?
 
2012 és 2013-ban a médiákban megjelenő írásokban több alkalommal is azt vetették fel, hogy Csatáry László „volt magyar kassai rendőrkapitányának” szerepe és felelőssége volt az 1944 novemberétől 1945. január 18-ig tartó Nyilas hatalom alatti időszakban történő különböző háborús és köztörvényes bűncselekmények elkövetésében.
 
Csatári László az 1948-as Kassai Népbírósági eljárásban „volt magyar kassai rendőrkapitány”ként van megnevezve és a feljelentési, valamint tanúkihallgatási jegyzőkönyvekben is minden alkalommal ilyen minőségében van rögzítve.
 
 
Az 1944 novemberét követő időszakból négy jelentős esemény került a média által nyilvánosság elé.
 
• Darabos László Kassa volt Nyilas Párvezetőjének 1958-ban az ellene indult kassai bírósági eljárása során elhangzott vallomásai szerint, Csatárinak tudomása és köze volt 1944 novemberében a Kassán 200-220 deportálásra váró zsidó személy gázzal történő elpusztításához.
 
• 1945. január 5.-én 12 katonaszökevény és partizángyanús személy felakasztása Kassa Fő utcáján.
 
• Egy kassai illetőségű 17 éves fiú 1945. január 10-én történő jogtalan elfogása és koncentrációs táborba történő deportálása. Ez utóbbi eset kapcsán, 2012 nyarán a kassai rendőrségen feljelentést is tettek Csatári László ellen.
 
• Kassa felszabadulása előtt két nappal, 1945. január 17-én, a Ťahanovsky alagút mellett tizenhét embert lőttek agyon, és a tettekért Csatári Lászlónak is viselni kell a felelősséget.
 
 
Darabos László kassai volt Nyilas Pártvezető Csatárira vonatkozó vallomása valóság tartalmával kapcsolatban a BNYÜ által feltett kérdésekre  Dr. Zinner Tibor történész professzor 2013. május 22-én adott szakvéleményében a következőket fejtette ki.
 
Részletek a szakvéleményből:
„
2. Konkrétan a jelenlegi Magyarország területéről tehervagonokkal deportált, 200-220 zsidó személy 1944 novemberében történt gázzal történő kivégzéséről Darabos László által előadottak mennyiben illeszthetőek az érintett korszak történészi eszközökkel feldolgozott forrásai közé?
 
„E kérdés megválaszolásához előzetesen konzultáltam a téma más szakértőivel, Dr. Salamon Pállal és Dr. Karsai Lászlóval, akik megerősítettek abban, hogy az általam ismert hazai, s a nemzetközi szakirodalmon kívüli források, okmánygyűjtemények nem tartalmaznak adatot arra vonatkozóan, hogy akár Kassán vagy Kassa környékén, akár a történelmi Magyarország területén – az egyetlen szombathelyi esetet leszámítva – zsidók gázosítására került volna sor.
Ezen túlmenően a rendelkezésre álló forrásokkal – így a második világháború menetével és a Holokauszt kronológiájával is – egyértelműen összeegyeztethetetlen, hogy 1944 novemberében négyvagonnyi Miskolcról érkezett zsidó deportálására egyáltalán sor kerülhetett.”
 
„E kérdés kapcsán is határozott álláspontom, hogy a Darabos László által előadottak ahistórikusak, mind kronológiai, mind ténybeli, mind analógiai vizsgálati szempontból ellentétesek a rendelkezésre álló forrásokkal.”
 
 
A Kassai Rendőrkapitányság vezetője 1943 őszétől 1945. január 18-ig dr. Horváth György volt 
 
Részlet a Budapesti Főkapitányság PRO-n 1945. december 8-án készült dr. Horváth György gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvéből :
 
„1943. jan. 1-én kineveztek főkapitányhelyettesnek Nagyváradon.
A bevonulás idején kerültem 1940 szeptember 6-án Nagyváradra és itt szolgáltam 1943. augusztus 31-ig. Innen kerültem Kassára, ahol a város kiürítéséig tartózkodtam, vagyis 1945 január 18-ig.”
 
A MOL-ból került elő annak a 12 katonaszökevénynek nyilvánított személy felakasztásával kapcsolatban lefolytatott nyomozásnak az iratanyaga , amelyet a Magyar Királyi Rendőrség Kassai rendőrkapitányságának vezetője dr. Horváth György személyesen folytatott le és készítette el erről szóló 1/1945.biz. számú nyomozati jelentését 1945. január 9-én.
 
A nyomozást a Magyar Királyi Főügyészség rendelte el a Honvédelmi Miniszter felhívására, mivel a bírósági ítélet nélkül kivégzett személyek mindegyike a honvédség állományába tartozott.
A kivégzéseket Gyarmathy Gábor Kassa szabad királyi város főispánja hadműveleti kormánybiztos, a Nemzetvezető Szálasi Ferenc szóbeli utasítására hivatkozva a 9/H. 1945. számon hozott Ítélettel rendelte el. Az akasztásokat a kassai német S.D. alakulattól e célra kért és kapott német katona hajtotta végre 1945. január 5-én.
 
 
Az a tény, hogy az 1945. január 5-én történt kivégzések nyomozását dr. Horváth György Kassai rendőrfőkapitányhelyettes január 9-én személyesen teljesítette, valamit a MOL-ban lévő 28 oldal terjedelmű ezzel foglakozó iratanyag egyértelműen kizárja azt, hogy dr. Csatári László Kassa rendőrkapitánya lett volna akár 1944. november hónapját megelőzően, vagy azt követően bármikor.
 
A dr. Horváth György elleni Budapesti Népbírósági eljárás irataiban, Csatári László neve az 1944 októberét követő időszakra vonatkozó vallomásokban egyáltalán nem merül fel.
 
Ezek a bizonyítékok zárják ki továbbá egyértelműen azt is, hogy Csatári Lászlónak bármilyen köze lett volna a Darabos László volt kassai Nyilas Pártvezető vallomásaiban említett, gázzal elpusztított 200-220 zsidó személyek, a 17 éves fiú 1945. január 10-én Kassán történt elfogásához és deportálásához, valamint az 1945. január 17-én, a Ťahanovsky alagút mellett elkövetett gyilkosságokhoz.
 
Dr. Csatári László soha nem volt kassai rendőrkapitány és az 1944. október hónapot követő időszakban Kassa városában bármilyen minőségben való jelenlétét is egyértelműen cáfolják a levéltári kutatások során előkerült dokumentumok, valamint történészi szakvélemények.
 
A Kassai Népbírósági eljárásban lévő pontatlanságok és hibák jellegét mutatva, de további részletezését mellőzve néhány ellentmondás:
 
Részlet a Kassai ügyészség vádindítványának magyar nyelvű fordításából:
„Ol’ud.663/47
Tl’ud 735/74
Tk 358/48
A Košicei Járási Népbíróság részére
 
Bélyegző lenyomaton: Járási Népbíróság, Érkezett:1947.december 23., 2 példányban
Vádat emelek:
Dr. CSATÁRY Ladislav ellen
Születési ideje: 1915.03.04. Mány (Magyarország), ismeretlen állampolgárságú, utolsó lakhelye: Košice, Moyzesova 19. szám, jelenleg ismeretlen helyen, rendőri tisztviselő, nőtlen, római katolikus, magyar nemzetiségű, vagyontalan, állítólag sértetlen, szabadlábon,”
 
A vádemelés bevezetőjében Csatári László születési dátumaként 1915. március 4-et  jelölik meg annak ellenére, hogy március 5-én született.
Lakáscímeként Kassa, Moyzesova 19. számot adják meg, holott ő az Erdő utca 16. szám alatt lakott. Nőtlen férfiként említik annak ellenére, hogy már házas emberként költözött 1942 őszén Kassára, ahol két gyermeke is született.
 
A szlovák eljárásban készült jegyzőkönyvek mindegyike, mint volt magyar kassai rendőrkapitányt említi, holott legmagasabb beosztása rendőrségi segédfogalmazó volt.
 
Az 1948-as kassai Népbírósági eljárás koncepciós jellegét támasztja alá a korabeli Tk358/1948. számon hozott halálos ítélet és annak indokolása is.
 
Az Ítélet szövegének magyar nyelvű fordítása:
 
 
 
 
 
 
 
A Kassán lefolytatott Népbírósági eljárásban maguk a hatóságok sem tudták meghatározni dr. Csatári László rendőrségi segédfogalmazó beosztását és mind a magyar, mind a szlovák eljárásban kihallgatott tanúk is egészen elképesztő és eltérő pozíciókba emelik. 
 
Megemlítik, mint: csendőr százados, csendőrtiszt, Endre László közvetlen alárendeltje, gettóparancsnok, hadnagy a titkosrendőrségtől, kassai rendőrkapitány, Nyilas pártszolgálatos , rendőr hadnagy, rendőrfelügyelő és táborparancsnok.
 
Korbácsos személyét, azonban mindegyikük precíz módon írta le és rendkívül kegyetlennek vallották még azok a szemtanúk is, akik soha nem találkoztak vele.
 
Az eljárás és az ítélet koncepciós voltát bizonyítja, hogy abban dr. Csatári Lászlóra vonatkozóan olyan megállapítások hangzanak el, amely cselekményeket az 1945-46-ban Budapesten lefolytatott népbírósági eljárásban bizonyítottan dr. Horváth György volt Kassai rendőrfőkapitányhelyettes követett el.
Továbbá olyan cselekményeket róttak Csatári terhére, melyek megtörténtekor vagy még, vagy már nem tartózkodott Kassán.
 
 
Három Csatári 
 
Balassa Zoltán „Vallomások Csatáryról”  című írásában Csatári Lászlót Endre László államtitkárral hozza kapcsolati összefüggésbe úgy, mint akinek befolyásos alárendeltje volt. 
Endre Lászlót Csatári nem ismerte. Vele sem levelezésben, sem személyesen, kapcsolatba soha nem állt. 
 
Endre Lászlóról a magyarországi deportálásokkal összefüggésben a következőket kell tudni:
 
Antiszemita jellegű jogfosztó rendeletei gyorsították a fasiszta terror kibontakozását az egész országban. 
1944 áprilisától a Sztójay-kormányban a belügyminiszter adminisztratív államtitkára. 
A német megszállókkal, többek között Adolf Eichmann-nal szorosan együttműködött.
Jelentős szerepet játszott a magyarországi zsidóság deportálásában. 1944. október 29-én Szálasi Ferenc a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává nevezte ki, egyik irányítója volt az ország kiürítésének. 
A Népbíróság, mint háborús főbűnöst kötél általi halálra ítélte, melyet 1946. március 28-án hajtottak végre.
 
Az Endre Lászlóval kapcsolatos levéltári kutatások során két Csatári név is felmerült. 
 
Az egyik, vitéz Csatáry ezredes, aki a Magyar királyi „Zrínyi Miklós” Reáliskolai Nevelőintézet parancsnoka volt és 1937-1938 között állt levelezésben  Endre László belügyi államtitkárral fia, Endre Zsigmond katonai pályafutásának tárgyában.
 
A másik személy egy esztergomi illetőségű Csatári nevű férfi, aki szintén Endre László 1944-es levelezésében bukkan fel .
 
Egy harmadik Csatári név Kassával szoros összefüggésben a MOL-ban, valamint az OSzK-ban történő kutatás során merült fel.
 
Az 1939 és 1944 között kiadott Igazságügyi Közlönyök , valamint az 1944 júliusában kiadott Magyarország Tiszti Név- és Címtára bizonyítják, hogy ez a Csatári nevű személy már 1938-tól, Kassa Magyarországhoz történő csatolásától 1944. év végéig folyamatosan a kassai magyar közigazgatás alkalmazottjaként dolgozott és amely időszak magában foglalja az Efraim Zuroff által feljelentett 1941-es Kassáról Kamenyec-Podolszkij-ba történő 300 zsidó személy deportálását is.
 
A felmerült személyek egyike sem azonos az Efraim Zuroff által feljelentett Csatári Lászlóval Ezek a Csatárik egymást nem ismerték és rokonságban sem álltak.
 
Balassa Zoltán kassai helytörténész „Csatáry bácsi nyomában”  című Garai Édler Eszter által készített videó-riportban említi meg, hogy az 1940-es években a Kassától 30-35 km-re lévő Eperjesen (ma Prešov, Szlovákia) is éltek Csatárik.
 
Jól látható tehát, hogy a Kassával összefüggésben legkevesebb 4-5 Csatári név is felmerül.
 
 
Csatári László, mint a deportálások szervezője?
 
Efraim Zuroff feljelentésében nyomatékosan is kitért arra, hogy Csatári Lászlónak személyesen volt köze a kasai zsidóság deportálásához és tisztában volt azzal is, hogy milyen sors vár a koncentrációs táborokba hurcoltakra.
 
A levéltári kutatások során előkerült dokumentumokból azonban egyértelműen kiderül, hogy a magyarországi zsidók 1944-ben történő deportálásának megszervezéséért, a gyűjtőtáborokból az ország határain kívülre, koncentrációs táborokba történő szállításukért és az ott bekövetkező halálukért Jaross Andor belügyminiszter, Endre László belügyminisztériumi közigazgatási államtitkár, Baky László belügyminisztériumi politikai államtitkár  és Ferenczy László  csendőrezredes -Adolf Eichmann és a magyar rendvédelmi szervek közötti összekötő tiszt-, voltak a felelősök.
 
A NOT  ítéletek indokolása szerint, mind a négy személy ismerte, elfogadta és támogatta, vagy legalábbis nem ellenezte Adolf Eichmann tervét  a magyarországi zsidók országhatáron kívülre történő deportálásáról.
 
A háborút követően Magyarországon a négy „Háborús főbűnös” ellen népbírósági eljárás indult és az ügyükben hozott halálos ítéletet követően mindegyiküket kivégezték.
 
A MOL-ból kerültek elő a Népfőügyészség 1946 augusztusában összeállított és több száz személy nevét tartalmazó kimutatásai , amelyek a magyarországi háborús bűnösöket sorolják fel.
 
A kimutatások kategóriákra osztva és indokolva sorolják a listára kerülés okait. 
 
Többek között:
„Háborús bűnös, mert a volt megszállott terület lakosságára a reábízott hatalommal visszaélve kegyetlenkedett, vagy felbujtója, tettes részese volt emberek törvénytelen kivégzésének, vagy megkínoztatásának. /: 81/1945.M.E.sz. rendelet 11.§ 5. pont.:/
Deák……
Feketehalmi…..
Gaál…..
Grasay…..
Korompay…..
Zöldi….
A fenti felsorolásból hiányoznak azoknak a minisztereknek nevei, akiket a kormány tudomása szerint a németek letartóztattak és elhurcoltak, vagy talán ki is végeztek.”  
 
1946 augusztusára már többnyire lezajlottak azok a magyarországi népbírósági eljárások, amelyek a háborús bűnösök ügyeiben indultak.
 
Dr. Csatári László neve a Népfőügyészég kimutatásainak egyik listáján sem szerepel.
 
 
 
Miért nem indult büntetőeljárás Kanadában dr. Csatári László ellen az 1944-es kassai tevékenysége miatt?
 
A Kanadai Szövetségi Bíróság 1993-ban a T-2399-96. számú ügyben nyomozást kezdeményezett dr. Csatári László 1944-es kassai tevékenységével kapcsolatban.
 
Beszerezték az 1945-46-ban Dr. Horváth György volt Kassai rendőrfőkapitány-helyettes háborús főbűnös ügyében lefolytatott Budapesti Népbírósági eljárás, valamint az 1947-48-ban Dr. Csatáry László volt magyar Kassai rendőrkapitány ellen, a Kassai Népbíróság által lefolytatott eljárások teljes anyagát.
 
Tanúkihallgatásokat és fényképről történő felismertetési eljárásokat végeztettek. 
Kanadában 18, az Amerikai Egyesült Államokban 4, Izraelben 2, Szlovéniában 1, Szlovákiában 2, Magyarországon 2 tanút hallgattak ki.
A 29 kihallgatott tanú közül az általánosan megfogalmazott és toposzokat is tartalmazó vallomásokon túl, konkrét és bizonyító erejű vallomást egyikük sem tudott tenni Csatári Lászlóra.
 
Az eljárás során mindössze 7 olyan személy akadt, aki személyleírást is adott és akik a fényképről történő felismertetési eljárás során vállalták, hogy azonosítják azt a személyt, aki sérelmükre bűncselekményt követett el.
A felismertetési eljárást vállaló szemtanúknak 8 darab fekete-fehér útlevél fotókból álló és több variációs sorrendben összeállított tablókat mutattak be, amelyek mindegyikén szerepelt dr. Csatári László útlevél fényképe is, amely néhány évvel az 1944 utáni időszakot követően készült. 
 
Kiss Susan kanadai lakos 1993.11.22-ei tanú kihallgatási jegyzőkönyvének részlete:
 
 
 
 
A bemutatott fotók közül: „a 2-es , vagy 3-as, vagy 4-es” számú.
 
Kiss Susan a fotók között nem tudta Dr. Csatári Lászlót azonosítani. 
 
 
Judy Lysy Willowdale, Toronto Ontario kanadai lakos 1993.11.15-ei tanúkihallgatási jegyzőkönyv részletei:
 
 
A tanúnak úgy tűnt, hogy Csatári magas, 25-30 év közötti, sötét arcszínű volt, többre nem emlékezett.
 
Judy Lysy a tablón szereplő személyek közül nem tudta Dr. Csatári Lászlót beazonosítani. 
 
 
Dr. Stefan Kaifer kassai lakos 1994.07.14-ei Kassán készült tanúkihallgatási jegyzőkönyvének részlete:
 
 
Dr. Stefan Kaifer a bemutatott a fotókon szereplő személyek közül nem tudta dr. Csatári Lászlót beazonosítani. 
 
 
 
Sas Steve Willowdale, Toronto Ontario kanadai lakos 1993.11.16-ai tanúkihallgatási jegyzőkönyvének részlete:
 
Csatáry személyleírása?  180 cm. magas, 60-70 kg., rövid sötét hajú. 
 
Sas Steve az első találkozást Dr. Csatáryval 1940 vagy 1941-re teszi.  „The first time I saw Csatary was in 1940 or 41.” . 
 
Sas Steve nem találkozhatott Csatárival az általa előadott időpontban Kassán, mivel Csatárit csak 1940-ben nevezik ki fogalmazó gyakornoknak Kecskemétre, ahol 1941-ben minősítik át rendőrségi segédfogalmazóvá.
 
Kérdésként merül fel itt is, hogy ki volt a Sas Steve szüleinek boltjába már 1940, vagy 1941-ben rendszeresen bejáró, dr. Csatáry nevű rendőrtisztként ismert személy Kassán?
 
A fotón az 1944 novemberét követő időszak Kassán tevékenykedő Nyilas párt tagjai láthatók. Középen Szálasi Ferenc Magyar Miniszterelnök ül.
 
 
Sas Steve a tablókon szereplő személyek közül nem tudta dr. Csatári Lászlót beazonosítani. 
 
Ha a jogsértések az adott időszakban megtörténtek, azokat valamely más személy, de nem dr. Csatári László követte el.
 
 
Z. Wassermann Chicago USA lakos tanú 1994.03.29-ei tanúkihallgatási jegyzőkönyv részlete:
 
 
„Látja Csatáry Lászlót a fotón?”
 
„Azt hiszem az 5-ös”, volt a bizonytalan válasz.
 
Z. Wassermann a fotókon szereplő személyek közül nem dr. Csatári Lászlót azonosította be. 
 
 
Shachar Yesha’ayahu. Izraeli rendőrségen 1994.03.09-én megtartott, fényképről történő felismerési eljárás jegyzőkönyve
 
 
„2-es, vagy a 3-as fotó Csatary.” nyilatkozza a tanú.
 
Shachar Yesha’ayahu a fotókon szereplő személyek közül nem tudta azonosítani dr. Csatári Lászlót.
 
A felismertetési eljárások során tehát egyik szemtanú sem azonosította dr. Csatári Lászlót.
 
A személyleírást adó tanúk mind az 1947-48-as Kassai Népbírósági eljárás során, mind az 1993 és 1997 között zajló kanadai eljárásban egy kb. 176 cm magasságú, rövid, gesztenyebarna hajú, gesztenyebarna szemöldökű, -Salamon Edit emlékei szerint  szemüveges-, vékony egyenes orrú, karcsú, gyenge testalkatú, khaki színű dzsekit, khaki színű bricsesz nadrágot és hosszúszárú fekete csizmát viselő személyre emlékeztek.
 
A tanúk által leírt férfi alakja, arca, ruházata vélhetően mindegyikük emlékezetébe jól bele vésődhetett, mert az őket ért traumát követően még 50 évvel később, 1993-94-ben is ezt a személyt írták le.
 
Ez a személyleírás, azonban merőben eltér Dr. Csatári László korabeli kinézetétől.
 
 
A valóságost megközelítő személyleírást Mészáros Győző volt kassai rendőr segédfogalmazó dr. Csatári László kassai kollégája adja az 1994.11.15.-n Budapesten felvett tanúvallomási jegyzőkönyv 3. oldalán olvasható részében:
 
A kanadai eljárás során a tanúktól felvett jegyzőkönyvek egyértelműen arra adnak bizonyítékot, hogy egy olyan személyről van szó, aki már 1939-től Kassán tartózkodott és a Kiss Susan tanú által leírt ruházata alapján a csendőrség kötelékében teljesített szolgálatot.
 
Azokat a tényeket, hogy nem dr. Csatári László személyéről van szó, döntő mértékben támasztja még alá dr. Karol Nemeny és Sas Steve tanúvallomása.
 
• Dr. Karol Nemeny az 1948-as kassai eljárás során eskü alatt tett vallomásában a Csatári Lászlóval történő találkozását 1939-ben határozza meg. 
 
• Sas Steve 1993-ban a Kanadában indult eljárás során tett tanúvallomásában, Csatári Lászlóval történő első találkozásukat 1940, vagy 1941. évben jelöli meg.
 
Mind a korabeli budapesti és kassai, valamint a későbbiekben lefolytatott kanadai eljárás során kihallgatott tanúk olyan általuk ismert személyről tesznek vallomást, aki már 1939-től egészen 1945. január 18.-ig Kassán tartózkodott. 
Ez a személy azonban nem azonos dr. Csatári Lászlóval.
 
 
Dokumentumok bizonyítják, hogy Csatári László 1944. október végétől már nem tartózkodott Kassán
 
Dr. Csatári László beszélgetéseink során több alkalommal is megemlítette, hogy 1944 nyarán-őszén többször is kérvényezte dr. Horváth Györgynél Kassáról történő áthelyezését. Miután dr. Horváth ennek nem tett eleget, ezért annak tudta nélkül, a szolgálati utat megkerülve intézte el áthelyezését Hódosy Pálnál.
 
Csatári László 1944 októberében Kassáról Budapestre történő áthelyezésének bizonyítékai:
 
„Dr. Horváth György vádlott észrevételei a vádhoz 1946. március 22.”   
„4./ Csatáry Lászlót szorgalmas, puritán rendőrtisztnek ismertem meg azalatt a félév alatt, amióta a kassai rendőrkapitányságot vezettem s mivel a politikai előadó személyében már három változás is történt rajtam kívülálló okokból 1944 októberében hirtelen elhelyezték.”
 
Dr. Horváth György által előadottak bizonyítják dr. Csatári László Kassáról Budapestre történő áthelyezése körülményeinek valós voltát.
 
Dr. Horváth vallomásának azon kitétele, hogy „rajtam kívül álló okból” került sor az áthelyezésre is azt bizonyítja, hogy az a dr. Csatári László által elmondottak alapján történt meg 1944 októberében.
 
A dr. Horváth György elleni Budapesti Népbírósági eljárás anyagában, amely a vádlott háború végéig betöltött cselekményeit is vizsgálja, dr. Csatári László neve 1944 októberét követően a Nyilas hatalom időszakában történő eseményekről készült egyik jegyzőkönyvben sem jelenik meg, beleértve az 1945. január 9-én Dr. Horváth Kassai rendőrfőkapitányhelyettes által befejezett nyomozás iratait is, amely szintén azt is bizonyítja, hogy dr. Csatári ekkor már nem tartózkodott Kassán .
 
Dr. Csatáry László 1944. november 1-től a Hódosy Pál ny. csendőrezredes alá tartozó Magyar Királyi Rendőrség Rendőrfelügyelőség  állományában a Henkey János vezérkari ezredes által vezetett ellátó csoportban tevékenykedett. Az erre vonatkozó bizonyítékok szintén a levéltári kutatások során kerültek elő.
1944 őszén a Szovjet csapatok már Magyarország területének egy részét elfoglalták. Szálasi Ferenc miniszterelnök elrendelte a csendőrség és a rendőrség militarizálását annak érdekében, hogy ezeket az erőket szükség szerint a frontra vezényeljék.
Az ezt célzó 6.220/1944.M.E. számú rendelet a Budapesti Közlöny 280. számában 1944. december 7-én jelent meg.
 
 
A rendelet megjelenését követően elkészült a Rendőrfelügyelőség beosztottjainak névsora, függetlenül attól, hogy annak összeírásakor az egyes személyek éppen hol tartózkodtak.  Dr. Csatári László az összeírás időpontjában feladatai ellátása során, Mosonmagyaróváron tartózkodott. 
A dokumentum, amelyen Csatáry László dr. a 22. sorszámon van megjelölve, a Budapesti Hadtörténelmi Levéltárból  került elő. 
 
 
Henkey János vezérkari ezredes katonai pályafutását Szakály Sándor történész: „A magyar katonai felső vezetés 1938-1945.”  című könyve a 132-133. oldalán mutatja be. Henkey ezredes az 1944. november 1-től működő ellátó csoportot vezette 1945. március 30-ig.
 
 
Csatári László ennek az ellátó csoportnak volt összekötő tisztje 1944. november 1-től.
 
Dr. Csatári Kassáról történő elhelyezésének tényét erősíti meg továbbá Mészáros Győző 1994. november 15-iki, a kanadai eljárás során Budapesten készült magyar nyelvűre lefordított tanúkihallgatási jegyzőkönyve is. Mészáros Győző 1944-ben Kassán rendőrségi segédfogalmazóként Csatári kollégája volt.  
A jegyzőkönyv többek között tartalmazza dr. Csatári László korabeli személyleírását és tanúsítja azt is, hogy dr. Csatári László rendőrségi segédfogalmazó 1944 őszén már nem Kassán, hanem Mosonmagyaróváron tartózkodott.
 
  
A jegyzőkönyv 3. oldalán olvasható részlet:
 
A dokumentumok egyértelműen bizonyítják azt, hogy Csatári László 1944. október végétől már nem tartózkodott Kassán.
 
A magyar és szlovák sajtóban megjelenő írások, amelyek Csatári László 1944 őszétől 1945. január 18-ig Kassán folytatott tevékenységét és az ezekkel kapcsolatos felelősségét vetik fel, a valóságtól igen messze vannak.
 
 
Vallomások és toposzok
 
Mind a dr. Horváth György ellen Budapesten a 197/1946.számon, mind a dr. Csatári László ellen Kassán a Tk 358/1948. számon indult népbírósági eljárások tanúkihallgatási és tárgyalási jegyzőkönyveinek olvasása során visszatérő motívumok voltak a korbács, gumibot, puskatus, kard, vagonokba zsúfolás, stb…, amelyek használatával, vagy alkalmazásával követték el a különböző kegyetlenkedéseket.
 
A „Csatáry ügy” kutatása során került elő Lévai Jenő „Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről”  című írása.
A szerző, könyve előszavában kér: „tehát mindenkit, juttassa el hozzánk egyéni élményeit, a netán rendelkezésére álló hiteles adatokat, fennmaradt dokumentumokat, hogy a rövidesen megjelenő további könyveinkben felhasználhassuk azokat is.”
 
A könyv 1946 februárjában jelent meg, egy hónappal a dr. Horváth György elleni Budapesti Népbírósági eljárás nyilvános tárgyalási szakasza és közel két évvel a dr. Csatári László ellen Kassán indított Népbírósági eljárás előtt.
 
Lévai Jenő, könyvében  leírja a zsidókkal kapcsolatos jogsértések, illetve kegyetlenkedéseket és azok módjait is:
„14.000 vidéki zsidót öklöznek, rugdalnak, kardlapoznak, gummibotoznak a téglagyárakból a vagonokba.”, „…ostorral, gummibottal, géppisztollyal, puskatussal ütik-verik, sarkallják futólépésre…”, „…kötelezik őket, hogy anyaszült meztelenre vetkőzzenek, férfiak, nők, aggok, gyermekek valamennyien.”, „Itt már 90 embert szorítanak bele egy vagonba…”, „Mindegyikbe kerül egy vödör víz és egy üres vödör a szükséglet számára. A szerelvényt pedig állni hagyják a májusi tűző napon, csak másnap indítják útnak.”
 
Nem megkérdőjelezve a holokauszt során a zsidókkal, cigányokkal és a más politikai nézeteket vallókkal szemben elkövetett kegyetlenkedéseket, ezek a motívumok, toposzok jellemzően és visszatérően fordulnak elő mind a budapesti, mind a kassai eljárások során kihallgatott túlélő szemtanúk dr. Csatári Lászlóra tett terhelő vallomásaiban és ugyancsak megjelennek dr. Gaskó Miklós a MENORA-EGYENLŐSÉG újságban 1984-ben megjelenő „Halálvonatok” című írásában is.
 
Következmény nélkül tehették, mert Csatári egyik eljárás során sem volt jelen, így a vele szemben felhozott vádakat cáfolni sem volt lehetősége.
 
 
Eljárási és kriminalisztikai hibák a Budapesti- és a Kassai Népbírósági eljárások során
 
 A fiktív Csatáry László és a valódi Csatári László  
 
A dr. Horváth György elleni Budapesti Népbírósági eljárás iratainak tanulmányozása során feltűnő volt, hogy az iratok között egy sincs, amelyikben szerepelne dr. Csatári László személyleírása.
Ennek oka, hogy a kassai volt rendőrkollégáktól helytelen módón sem a korabeli nyomozó hatóság, sem a bíróság nem kért személyleírást. Ugyancsak hiba volt, hogy azok a személyek, akik a deportálást és a koncentrációs tábort is túlélve vallomást tettek, az őket bántalmazó, megkínzó és deportáló személyről nem adtak személyleírást és ilyet sem a rendőrség sem a bíróság nem kért. 
A jegyzőkönyvek olvasásakor úgy tűnt, hogy ez egyáltalán nem volt szempont.
Különös, hogy a nyomozást lefolytató hatóság erre a lényeges kérdésre nem hallgatta ki őket, illetve a bíróság sem figyelt fel erre a súlyos kriminalisztikai hibára és arra sem, hogy Balkányi Sándor, valamint Weiszer Rózsi és még néhány tanú egymással, vagy önmagukkal szemben is milyen súlyos és feloldhatatlan ellentmondásokba keveredtek.
Csatári László kassai tevékenységének megismerésére a budapesti PRO nyomozójának volt ugyan egy kísérlete arra, hogy eljárjanak a „Csehszlovák követségen” a kassai hatóságok irányába, azonban egy erről készült jelentésnél  több nem történt.
 
Többek között ezek az eljárási hibák is erősítik azt, hogy a Budapesten dr. Horváth György volt kassai rendőrfőkapitányhelyettes ellen lefolytatott 197/1946. számú Népbírósági eljárás jórészben koncepcióra épült és amely érintette dr. Csatári Lászlót is, aki azonban nem volt jelen, ezért a személyét is érintő vádakat megcáfolni nem tudta. A vallomást tevő túlélő szemtanúk őt nem láthatták, így nem is azonosíthatták. Valójában senki sem tudta, hogy kire is teszik terhelő vallomásaikat.
A koncepciós jellegre és az „elvárások” teljesítésére utal többek között Kassai Farkas Ibolya volt kassai rendőrségi tisztviselő dr. Csatárira vonatkozó vallomás részlete  is:„A gettó dolog értelmi szerzője Csatári volt.”
 
A Budapesti PRO-n történő kihallgatási napok száma: 15.
A kihallgatott személyek száma: 18 fő.
 
A Budapesti Népbírósági tárgyalás 33 tanú meghallgatásával az ítélethozatal együtt 4 nap alatt zajlott le.
 
A Kassai Népbírósági eljárás során a budapestivel ellentétben a tanúk már adtak személyleírást arról az általuk Csatáry Lászlóként ismert, vagy említett „volt magyar kassai rendőrkapitányról”, aki 1941 és 1945 között a különböző bűncselekményeket sérelmükre elkövette.
 
Ebben az eljárásban is súlyos hiba volt, hogy nem tisztázták dr. Csatári László Kassán való tartózkodásának idejét, így azok a szemtanúk, akik a dr. Csatárynak ismert személlyel már 1939-40-ben is találkoztak, valamint az 1944 tavaszi deportálásokat elszenvedők és az 1945. január 18-ig elkövetett háborús bűncselekmények túlélőinek mindegyike egy és azonos személyről, de nem Csatári Lászlóra vonatkozóan tette meg tanúvallomását.
 
A népügyészségi és népbírósági eljárás igen rövid volt.
 
A Kassai Politikai Rendőrségen a tanúkihallgatások 2 nap alatt megtörténtek, a kihallgatott személyek száma összesen 10 fő volt.
 
A népbírósági tárgyalás 1 nap alatt zajlott le és 10 perces tanácskozást követően, amelyből világosan látható, hogy a vallomások értékelésével nem foglalkoztak, a Kassai Népbíróság dr. Csatári Lászlót távollétében a Tk XII. 358/48. számon, jogorvoslati lehetőség nélkül, kötéláltali halál, valamint vagyonelkobzás ítélettel sújtotta. 
 
Mindkét eljárás súlyos kriminalisztikai hibája volt, hogy a dr. Csatáry Lászlónak vélt, illetve a valódi dr. Csatári László személyazonossága között fennálló ellentmondások nem lettek feloldva és erre vonatozóan még kísérlet sem történt.
 
Ezek a kontroll nélkül elfogadott tanúvallomások tették többek között lehetővé Efraim Zuroff számára, hogy dr. Csatári Lászlót a 2011-ben tett feljelentésével „tettesévé” tegye az 1941-1945 közötti a Kassán, kegyetlenkedéssel elkövetett háborús bűncselekményeknek.
 
A dr. Csatári Lászlóra vonatkozó korabeli adatok és személyleírása:
 
 
Az adatok és a személyleírás magyar nyelvű fordítása:
 
A Kassai Népbíróság a rendelkezésére bocsátott adatok, valamint a tanúk által megadott személyleírás alapján 1948. március 16-án a Tk XII 358/48 - 5 számon letartóztatási  parancsot adott ki dr. Ladislav /László/ Csatary ellen.
 
 
A letartóztatási parancs:
 
A Kassai Népbíróság letartóztatási parancsában lévő adatok egy olyan vétlen személyről szólnak, akinek az 1939 és 1945 között Kassán elkövetett háborús bűncselekményekhez mindössze annyi köze volt, hogy a neve dr. Csatári László Lajos.
 
A letartóztatási parancs tartalma nem felel meg dr. Csatári László korabeli valós személyleírásának és ezt dokumentumok, személyi okmányai, valamint a róla készült korabeli fotók is alátámasztják.
 
A kiadott személyleírást összevetve a Csatári László tulajdonát képező személyi okmányokkal és fényképekkel, a korabeli nyomozó hatóságok által elkövetett súlyos kriminalisztikai hibák következménye képpen, egy 70 éven keresztül feltáratlan és megdöbbentő tévedés sorozatra derült fény.
 
A dr. Csatáry László számára 1943. augusztus 24-én a kassai rendőrkapitányság által kiállított 499073. számú útlevelében elhelyezett fényképen egy ovális arcú, magas homlokú férfi látható:
 
A 2. oldal személyi adatai szerint, 1915. március 5-én született és 
 
a személyleírást is tartalmazó rész pedig egy magas termetű és szőke hajú férfit ír le.
 
 
Az 1948-ban Kassán kiadott elfogató parancs, testmagasságát 176 cm-ben határozza meg. 
 
A Dr. csizsik Csatári Ladislaus számára ugyanebben az évben, 1948-ban Münchenben kiállított B XXVI/23453 számú német személyi igazolvány 
 
azonban pontosan adja meg testmagasságát, amely 182 cm.
 
A népbírósági eljárásokban terhelő vallomásokat tevő tanúk által adott személyleírás szerint, Csatári László vékony, gyenge testalkatú volt.
 
A Magyar Királyi Rendőrség Szervezete és Ügyvitele  című kiadvány egyértelmű kritériumként határozza meg a fogalmazói karban való alkalmazás egyik alapvető, a testalkatra vonatkozó „kellékét”.
 
 
A korabeli fotók szintén egyértelműen bizonyítják, hogy testalkata erős volt, magassága pedig 182 cm, tehát az előírt „kellék” 3. pontjának is maximálisan megfelelt.  
 
Dr. Csatári a képek jobb oldalán látható.
 
A tanúk által leírt és a letartóztatási parancs személyleírásban szereplő 176 cm magasságú, rövid, gesztenyebarna hajú és gesztenyebarna szemöldökű, karcsú, gyenge testalkatú, khaki színű egyenruhát, bricsesz nadrágot és fekete csizmát viselő személyleírású féri, tehát nem azonos dr. Csatári Lászlóval.
 
A törvényes vádemelés feltételei
 
A büntetőeljárás eredményes befejezéséhez feltétlenül szükséges az, hogy:
1. a törvény büntetni rendelje a dolog, vagy személy ellen 
2. elkövetett tettet, vagy mulasztást, amelyet valahol, valamikor, valahogyan, valamivel
3. egy büntethető személy 
4. szándékosan, vagy gondatlanul, valamilyen okból elkövetett
 
Amennyiben e négy szükséges elem közül valamelyik nem valósul meg, abban az esetben törvényesen vádat emelni nem lehet.
 
Dr. Csatári László esetében több tényállási elem sem valósult meg.
 
Néhány példa a teljesség igénye nélkül:
 
Mind a Budapesti-, mind a Kassai Népbírósági eljárások háborús bűntett, illetve kollaboráció és fasiszta megszállás bűncselekménye miatt indultak, amelyek olyan szándékosan elkövetett cselekmények, amelyek sértették a hatályos törvényeket, vagyis a jogi tárgy bizonyíthatóan sérült.  A deportálásokkal, a kegyetlenkedésekkel, a koncentrációs táborokba való szállításokkal a tevéssel elkövetett magatartás is megvalósult. 
 
A tanúk az elkövető személyében egy bizonyos dr. Csatáry László néven ismert férfit jelölnek meg, mint aki sérelmükre a bűncselekményeket elkövette.
Azonban a budapesti, valamint a kassai nyomozó hatóságok és a népbíróságok elmulasztották tisztázni az elkövető személyét és kontroll nélkül bizonyítékként értékelték azt, hogy a tanúk szerint, a dr. Csatáryként emlegetett személy volt az elkövető.
 
A korabeli eljárásokban nem kerültek tisztázásra az egyes bűncselekmények elkövetési körülményei sem és így fordulhatott elő például az, hogy a két országban két év különbséggel lefolytatott népbírósági eljárásokban rögzített vallomások szerint, a téglagyári táborból való szökések megakadályozása céljából a fegyverhasználatra kiadott parancsot a budapesti eljárásban dr. Horváth György kassai rendőrkapitány, a kassai eljárásban pedig dr. Csatáry László kassai rendőrkaptány adta ki.
 
Nem került tisztázásra a vagonablak kivágás megtiltására vonatkozó jogsértő magatartás sem, amelynek lényeges eleme és ellentmondása, hogy maga a cselekmény meg sem valósult, vagyis nem történt bűncselekmény. Ezt a tényállási elemet már a Budapesti Népbírósági tárgyaláson tisztázni lehetett volna.
 
A példából látható, hogy megvalósult a jogi- és elkövetési tárgy megsértése, részben megvalósult az elkövetési magatartás és annak eredménye is. Az alannyá válás és a bűnösség feltételei azonban nem jelennek meg, mert a bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a jogsértéseket nem dr. Csatári László követte el.
Az elkövető személyének és a bűnösség tisztázására még kísérlet sem történt.
 
Összességében megállapítható, hogy a törvényes vádemeléshez szükséges négy tényállási elem feltételei közül mindössze kettő valósult meg.
 
Többek között, e súlyos kriminalisztikai hibák is alátámasztják a korabeli népbírósági eljárások koncepciós jellegét.
Miért nem járt eredménnyel a Kassai Népbíróság által kiadott letartóztatási parancs?
 
A letartóztatási parancsot 1948. március 16-án adta ki a bíróság. Csatári László ebben az időszakban még Európában a bejelentő lapon  is feltüntetett adataival, családjával együtt Németországban tartózkodott, ahonnan 1949-ben vándoroltak Kanadába.
 
Tény, hogy a háborút követő időszakban a szövetséges győztes hatalmak katonai és polgári nyomozói folyamatosan járták azokat a területeket, ahol a vesztes fél háborús bűncselekményekkel gyanúsítható rendvédelmi múltú, vagy civil polgárai akár álnéven is bujkálhattak.
 
A dr. Csatári László nevével és az elkövetett bűncselekmények miatt kőrözött személy leírásával kiadott elfogató parancs azonban sem személyi adataival, sem Csatári valós személyleírásával semmilyen formában nem mutattak egyezőséget.
Jellemző eset, amikor Csatári László 1948. november 1-én megjelent az amerikai zóna Altöttingben működő katonai parancsnokságán .
A Kassán kiadott bírósági elfogató parancs pedig ekkor már nyolc hónapja érvényben volt.
 
Három tény és egy kérdés
 
A „Csatáry ügy” három jól elkülöníthető időszak történéseire tagozódik, de egy egységben kell kezelni.
 
Az első időszak és tényei.
 
A vádak szerint 1941. július-augusztusban dr. Csatári László, 300 Kassa és Kassa környéki zsidó személyt deportál Kamenyec-Podolszkíj-ba ahol többségüket ki végezték.
 
Karol Nemeny a Kassai Népbíróságon 1948-ban eskü alatt tett vallomása szerint, első találkozása Csatárival 1939-ben történt, amikor a kassai rendőrség útlevél osztályának a vezetője volt.
Sas Steve a Kanadai Szövetségi Bíróság által 1993-ban kezdeményezett vizsgálata során a Csatári Lászlóval történt első találkozását 1940-41-re datálja.
 
Efraim Zuroff azzal egészítette ki 2011 szeptemberében tett feljelentését, hogy Csatári László 1941-ben - az Ausztráliában élő Weinberger Marika elmondása szerint az édesapjától hallottak alapján - deportáltatta Kamenyec-Podolszkij-ba Weinberger Marika rokonait.
 
Zuroff, feljelenésének ez utóbbival történő kiegészítését Karol Nemeny dr. Csatárival kapcsolatos 1939-re utaló vallomásában elhangzottakra alapozta.
 
Dokumentumokkal bizonyított tények támasztják alá, hogy dr. Csatári László az inkriminált időszakban még nem tartózkodott Kassán.
 
A második időszak és tényei.
 
A vádak szerint, 1944. április-május-júniusban a Kassán létrehozott téglagyári gyűjtőtáborból dr. Csatári László gettóparancsnok kegyetlenkedéseivel és aktív közreműködésével 15.700 zsidó személy koncentrációs táborokba küldésére került sor, ahol Csatári tudtával is olyan körülmények közé kerültek, amely életüket veszélyeztette és többségük halálát okozta.
 
Az inkriminált időszakkal kapcsolatos korabeli magyar és szlovák Népbírósági eljárások során kihallgatott tanúk hamis, vagy jobb esetben tévedéseken alapuló valótlan és egymásnak is ellentmondó vallomásai alapján a bűncselekmények vagy meg sem valósultak, vagy ha meg is történtek, azokat nem dr. Csatári László követte el.
 
A Kanadai Szövetségi Bíróság iratanyagában található 29 tanú kihallgatási jegyzőkönyveiben egy Csatári nevű személyre vonatkozó, többségükben általánosságokat és toposzokat is tartalmazó vallomások olvashatók. A felismertetési eljárásra is alkalmasnak minősülő 7 szemtanú egyike sem azonosította dr. Csatári Lászlót.
Dokumentumokkal bizonyított tény, hogy a szlovák és kanadai eljárásokban kihallgatott tanúk egyöntetűen olyan személyleírásokat adtak meg, amely nem egyezik meg Csatári László korabeli valós személyleírásával.
 
Levéltári dokumentumokkal bizonyított tény, hogy az 1944-es magyarországi deportálásokért felelős háborús bűnösök személye megállapítást nyert és bírósági úton történő felelősségre vonásuk 1945 és 1949 között megtörtént. 
 
A harmadik időszak és tényei.
 
A vádak szerint, 1944. november és 1945. január 18. közötti időben, dr. Csatári László mint Kassa rendőrkapitánya felelős a Nyilas hatalom időszakában deportált, vagy kivégzett több száz zsidó, illetve baloldali gondolkodású személy sorsáért, az 1945. január 5-én l2 személy felakasztásáért, január 10-én egy 17 éves fiú elfogásáért, koncentrációs táborba való deportálásáért, valamint január 17-én további 17 fő kivégzéséért.
 
Dokumentumokkal bizonyított tény, hogy dr. Csatári László soha nem volt Kassa rendőrkapitánya, az elkövetett bűncselekményeket nem ő követte el, mivel abban az időszakban már nem tartózkodott Kassán.
 
A felmerülő és a „Csatáry ügy” szempontjából igen lényeges kérdés
 
Ha dr. Csatári László 
• 1939-41-ben még nem tartózkodott Kassán és az 
• 1944-ben végrehajtott deportálások során a kegyetlenkedések elkövetőjeként személyét egyetlen eljárásban egyetlen szemtanú sem azonosította, illetve felelőssége sem volt több ezer ember deportálásában és ha 
• 1944 októberét követően már nem tartózkodott Kassán, 
akkor ki volt az a Csatáry Lászlóként ismert személy, aki az 1941-1945 között terjedő időszakban a háborús bűncselekményeket Kassán elkövette? 
 
 
Melyek azok a motivációk és okok, amelyek Efraim Zuroffot a dr. Csatári László elleni feljelentés megtételére késztették?
 
Mind a budapesti, mind a kassai népbírósági eljárások tanulmányozása, során nyilvánvalóvá vált az, hogy Efraim Zuroff 2011-ben dr. Csatári László ellen háborús bűncselekmények miatt tett büntető feljelentése valótlanságokon alapuló tanúvallomások összeállításából áll.
 
A Kanadai Szövetségi Bíróság által 1993 és 1997 között lefolytatott vizsgálat adatai és dokumentumai ugyancsak kétséget kizáróan bizonyítják azt, hogy dr. Csatári László nem azonos azzal a személlyel, aki 1939 és 1945 között a Magyarországhoz csatolt Kassán tartózkodott és a háborús bűncselekményeket elkövette.
 
A F.C.(C.) vizsgálati dokumentumaiból megdöbbentő módon derül ki az, hogy Efraim Zuroff Budapesten 2011. szeptember 21-én dr. Csatári László ellen háborús bűncselekmények miatt tett büntető feljelentése pontosan megegyezik azokkal a vádakkal, amelyek miatt 1993-ban a kanadai hatóságok a nemzetközi nyomozást megkezdték.
 
Efraim Zuroffot a 2011-ben és 2012-ben nyilvánvalóvá vált múltbéli, valamint a várható jövőbeni kudarcok arra késztették, hogy sürgetően és agresszív módon, a média által nyújtott nyilvánosságot is felhasználva lépjen fel, mivel az addig feljelentett magyar „háborús bűnösök” vonatkozásában a remélt „sikerek” elmaradtak. Ebből adódóan jelentős mértékben csökkenhet reputációja, illetve meg is szűnhet anyagi, valamint erkölcsi támogatottsága.
 
 
A konkrétumok:
 
Efraim Zuroff a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője 2002-ben meghirdette az „Utolsó Esély Akció”-t a még életben levő, de felelősségre nem vont náci háborús bűnösök felkutatására.
 
2005-ben Efraim Zuroff az Ausztráliában élő Zentai Károlyt feljelenti, azonban kiadatására a több évig húzódó jogi procedúra alatt nem került sor és a későbbiekben az Ausztrál Legfelsőbb Bíróság 2012. augusztus 15-én úgy dönt, hogy Zentai nem adható ki Magyarországnak. Ez Zuroff számára kudarcot jelentett.
 
2007-ben Efraim Zuroff a magyar hatóságoknál feljelentést tett Képíró Sándor ellen, akit a Magyar Bíróság 2011. július 18-án a felhozott vádak alól felmentett, és amely nyilvánvalóan újabb kudarcot jelentett számára.
 
Efraim Zuroff a Magyar ATV 2012. április 23-ai Híradójában  a vele készített telefon interjú során Csatári Lászlóval kapcsolatban az alábbiakat jelentette ki: 
„Én akkor már tudtam, hogy ki ez az ember, mert amikor megfosztották kanadai állampolgárságától kutatást végeztem. Adatokat találtam a kassai zsidók 1944 tavaszán lezajlott deportálásában játszott szerepéről és arra vonatkozóan, hogy milyen kegyetlen volt.”
 
Zuroff kijelentései alapján arra lehet következtetni, hogy az általa 1997 és 2011 között folytatott -14 évig tartó- kutatás során ugyan feltárhatta azokat az ellentmondásokat, amelyek kizárják dr. Csatári László szerepét az 1941 nyarán történt 300 zsidó személy Kamenyec-Podolszkij-ba történő deportálásában, kizárják szerepét az 1944 tavaszán a zsidók Kassáról való deportálásában, valamint kizárják személyét az 1944. október hónapot követő Nyilas korszakot is magába foglaló háborús bűncselekmények elkövetéséből. 
Mindezek ellenére mégis ezek ellenkezőjét foglalta bele a 2011 őszén tett feljelentésébe és annak 2012 tavaszán történő kiegészítésébe.
 
Kapcsolatai révén bizonyosságot szerezhetett arról is, hogy Dr. Csatári Lászlót a kassai tevékenységét vizsgáló közel öt évig tartó az F.C.(C.) által kezdeményezett eljárás során egyetlen tanú sem azonosította, mivel sem személye, sem személyleírása nem volt azonos a korabeli tanúk vallomásaiban megadott és a Kassai Népbíróság által 1948-ban kiadott letartóztatási parancsban leírt elkövető személyleírásával.
 
Megtudhatta azt is, hogy dr. Csatári László kanadai állampolgársága nem háborús bűncselekmények miatt szűnt meg és nem kiutasítás révén települt feleségével együtt 1997-ben Kanadából magyar okmányokkal, magyar állampolgárként Magyarországra.
Nem valószínű az, ha a Kanadai Szövetségi Bíróság eljárása során Csatári László ügyében háborús bűncselekményt állapít meg, abban az esetben elmulasztotta volna bírósági úton történő felelősségre vonását.
 
Az már a kutatás első szakaszában a Magyar- és a Szlovák Népbírósági peranyag tanulmányozása során nyilvánvalóvá vált, hogy a feljelentő a két jogerős ítélettel lezárt ügy irataiból kizárólag azokat a jegyzőkönyveket, illetve jegyzőkönyvi vallomás részleteket emelte ki, melyek megalapozottnak tűnővé tehették a Büntető törvénykönyv 165.§-ban meghatározott „egyéb háborús bűncselekmények” gyanúját.
A további kutatás során előkerülő és a rendelkezésre álló iratok, dokumentumok logikai rendszerbe való állításakor, azonban megdöbbentő tények nyertek bizonyosságot.
 
A korabeli magyar és szlovák eljárásokban a kihallgatott személyek egymásnak és sokszor önmaguknak is ellentmondó vallomásokat tettek. 
A Szlovák és Magyar nyomozó hatóságok között egyik eljárás során sem történt együttműködés. 
A lokális nyomozások során az elkövető személyének azonosítására vonatkozóan elmulasztott nyomozási cselekményekből adódó kriminalisztikai hibák miatti téves, vagy egyáltalán nem levont következtetéseknek köszönhetőek a pontatlan, illetve alaptalan vádemelések, valamint az, hogy egyik ország Népbírósága sem volt képes, vagy nem akarta felfedezni, megállapítani az egyes tanúvallomások közötti ténybeli ellentmondásokat, amelyek azt támasztják alá, hogy a felrótt bűncselekményeket nem dr. Csatári László követte el.
 
Az iratok, dokumentumok feldolgozása során egyértelművé vált, hogy Efraim Zuroff a nyilvánvaló ellentmondások, tények és bizonyítékok összességének figyelmen kívül hagyásával állította össze és tette meg büntető feljelentését, amely következménye képpen indult meg 2011. szeptember 21-én dr. Csatári László ellen a büntetőeljárás Magyarországon.
 
Zuroff, feljelentésének nyomatékosítása érdekében Csatári László nevét önkényesen feltette  a Simon Wiesenthal Center 2012-ben megjelenő  10 legkeresettebb háborús bűnös listájának 1. helyére annak ellenére, hogy neve a 2011. április 1-én kiadott listán  még egyáltalán nem szerepelt.
 
A feljelentés alapját képező korabeli magyar és szlovák népbírósági eljárások iratai, valamint a levéltárakból és közkönyvtárakból előkerült további dokumentumok is, már több évtizede bárki számára hozzáférhetők, teljes terjedelmükben kutathatóak voltak és jelenleg is kutathatók.
 
A bizonyító erejű dokumentumok ellenére Efraim Zuroff olyan tartalmú büntető feljelentést tett dr. Csatári László ellen, amely minden egyes pontjában szöges ellentétben áll a valósággal.
 
Amennyiben Efraim Zuroff a valóság feltárását tűzi ki céljaként, abban az esetben egy újabb, történelmi és kriminalisztikai szempontból is jelentős publikációval egészíthette volna ki az érintett korszak még homályos részleteit.
 
A cél azonban nyilvánvalóan nem a valóság feltárása, hanem dr. Csatári László büntetőeljárás alá vonása és bíróság elé állítása volt bármilyen áron.
 
 
Efraim Zuroff egyik utolsó próbálkozása 
 
2013. június közepén egy borítékot  kézbesített a posta Csatári László budapesti címére. A borítékban egy levél és egy DVD. A küldemény közel egy hónappal a Kassán 2013. július 19-re tervezett bírósági tárgyalás  időpontja előtt érkezett. 
 
A levél tartalmának fordítása:
 
„2013-6-12
 
Kedves Mr. Csatáry,
 
Remélem, lábadozik a kisebb orvosi beavatkozásból. Küldöm neked az új dokumentumfilmet „Utolsó Esély Művelet”, melyet majd világszerte forgalmaznak júliusban. Azt tervezzük, hogy a bemutatás Budapesten és Kassán lesz.
Mielőtt véglegessé tesszük, azt szeretném, hogy észrevételezze a film tartalmát.
 
Köszönöm,
Jean Bodon
bodon@shsu.edu”
 
A levelet Mr. Jean Bodon a Sam Houston State University munkatársa küldte, amely arra is céloz, hogy még dr. Csatári László egészségi állapotát is figyelemmel követték. 
 
A DVD-n lévő 45 perces film tartalma azt sugallja a nézőnek, hogy Csatári László a második világháború alatt Kassán milyen emberiesség elleni bűncselekményeket követett el. 
A filmben látható a The Sun riportereinek 2012. július 10-ei „akciója”, szóba kerül a Csatári László személyének tulajdonított 1941-es Kamenyec-Pdolszkíj-ba, valamint az 1944 tavaszán kezdődő és a haláltáborokba vasúton történő deportálások, a koncentrációs táborok megdöbbentő képei és részletek a háborús bűnösök nürnbergi peréről. Megszólalnak benne történészek, „nyomozó” újságírók, túlélő tanúk, zsidó szervezetek vezetői, valamint az Efraim Zuroff által kreált „ismeretlen informátor” árnyképe is, aki Csatári lakását „felkutatta és leleplezte”. 
 
A filmelőzetes címe: The Last Nazi Laszlo Csatary , a kiadott film címe: Night Trains from Kosice . 
Tartalma: a Weinberger-Bodon család történetének feldolgozása, azonban valótlan és lejárató módon dr. Csatári László nevével és vélt tevékenységével foglalja az egészet keretbe. 
 
A film elkészítése kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy Efraim Zuroff időt, pénzt, energiát nem kímélve, mekkora erőfeszítéseket tesz, manipulál, illetve mozgat meg erőket, szervezeteket, vétlen emberek lejáratására, életük tönkretételének céljából. 
 
 
Efraim Zuroff visszaélve Simon Wiesenthal Centerbeli pozíciójával, lehetőségeivel, az alapító nevével és semmibe véve a holokausztot megszenvedők, valamint azok leszármazottainak érzéseit, akár egy vétlen ember életének tönkretétele árán is mindent megtett annak érdekében, hogy kétes hírnevet és sikert könyvelhessen el önmagának.
 
 
 
Epilógus
 
2013. augusztus 6. kedd
 
Csatári László idős korára való tekintettel mentő gépkocsit hív lakására, hogy a lakóhelye szerinti illetékes kórház belgyógyászati osztályára menjen egy rutin-kivizsgálásra.  Az idős férfi több évtizedes és pozitív tapasztalata alapján bízott az orvosokban, hiszen mindig segítettek ha, szüksége volt rá.
 
A negatív eredménnyel záruló vizsgálat nem tartott tovább, mint fél óra, azonban egy huzatos helyen történő várakoztatása, ameddig visszaszállították a kórterembe, több mint öt órát vett igénybe. A betegszállítók három alkalommal is megjelentek érte, de mert „nem volt papír”, a visszaszállítást nem engedélyezték.
 
013. augusztus 7. szerda
 
Már magas lázzal fekszik a kórtermi ágyon és az orvos megállapítja a kétoldali tüdőgyulladást.
 
2013. augusztus 8. csütörtök
 
A magas láz tartós és ekkor meglepő döntés születik, „szállítsák át abba a kórházba, ahol kezelni szokták”. Az átszállítást követően a fogadó kórházban azonnal megkezdődött a kezelés annak érdekében, hogy a láz alább hagyjon.
 
2013. augusztus 9. péntek
 
A kezelő orvos szkeptikus, a kétoldali tüdőgyulladás vírusos. Véleménye: „Ha a hétvégét túléli a beteg, talán életben marad”.
 
2013. augusztus 10. szombat
 
10 óra 50 perckor dr. Csatári László Lajos elhunyt.
 
 
Részletek Csatári László 2013. augusztus 14-én kiállított halottvizsgálati bizonyítványából:
 
 
1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról
 
Részlet:
„Az eljárás megszüntetése
 
 
267. § (1) A bíróság az eljárást megszünteti,
…
…
 
c) a vádlott halála, … miatt,”
 
 

Utószó

 
 
A „Csatáry ügy”-ben végzett kutatás során sokszor felmerült a kérdés, hogy ki volt az a személy, aki elkövette azokat a bűnöket, amelyekkel dr. Csatári Lászlót az eltelt 70 év során minduntalan megvádolták?
 
Mi késztette a korabeli tanúkat olyan vallomások eskü alatt történő megtételére, amely alapján Csatári Lászlót halálra ítélték?
 
Mi késztette a korabeli magyar és szlovák hatóságokat arra, hogy eljárási hibákat is vétve kritika nélkül engedjék, hogy egy embert valós szerepe tisztázása nélkül meg-, illetve halálra ítéljenek?
 
Mi késztett embereket arra, hogy közel 50 évvel később Kanadában, ismét Csatári Lászlót célozzák meg a kassai deportálások során elkövetett háborús bűnök elkövetésének vádjával?
 
Mi késztette Efraim Zuroffot arra, hogy 14 évi kutatása során az általa megismert tények ellenére Csatári Lászlót a valóság minden alapja nélkül Magyarországon 2011-ben feljelentse?
 
Ki volt az a személy, aki úgy gondolta a chicagói holokauszt túlélők kontra MÁV per előkészítése során, hogy Csatári Lászlónak az 1944-ben történő deportálások vasúton történő bonyolításához és annak tragédiába torkolló kivitelezéséhez bármilyen köze volt?
 
Mi volt a motivációja annak a személynek, aki 2012. nyár végén, Kassán olyan háborús bűncselekmény elkövetése miatt jelentette fel Csatári Lászlót, amelynek megtörténtekor már nem tartózkodott a városban?
 
Mi jogosította fel egy állam jogszolgáltatással foglalkozó szerveit arra, hogy egy több évtizeddel korábban hozott ítéletének megváltoztatása során, egy ember alapvető polgári jogait semmibe véve másodszor és harmadszor is kritika nélkül határozzanak sorsáról? 
 
Mi oka lehetett Efraim Zuroffnak arra, hogy lehetőségeivel visszaélve ilyen veszekedett dühvel támadjon egy emberre, akinek csupán annyi köze volt az 1941 és 1945 között Kassán elkövetett háborús bűncselekményekhez, hogy két évig a város rendőrkapitányságán szolgált és a neve dr. Csatári László Lajos, beosztása pedig magyar királyi rendőrségi segédfogalmazó volt?
 
A kérdésekre dr. Csatári László nem várt válaszokat, azonban vétlensége tudatában fegyelmezetten készült arra a bírósági tárgyalásra, amelyre várhatóan 2013 szeptemberében kerülhetett volna sor.
Halála megakadályozta abban, hogy a feltárt valóság alapján bíróság mondja ki jogerősen azt, amit életében még szeretett volna hallani: Dr. Csatári László Lajos nem bűnös.
 
Budapest, 2013. december
 
 
 
 
 

Ami a Csatáry ügyhöz még szervesen hozzátartozik

A Budapesti Nyomozó ügyészség eljárása során több alkalommal meg lett hivatkozva, hogy Dr. Csatáry Lászlót 1944 októberében Kassáról Budapestre helyezték, és amely dokumentum dr. Horváth György valamikori Kassai Rendörfőkapitány ellen folytatott Budapesti népbírósági eljárás anyagában is megtalálható.
Az ügyészség azzal utasította el, hogy az általuk ismert iratok között erre való utalás nincs.
Ez érthetetlen, mert dr. Horváth György kézzel írott feljegyzésében egyértelműen olvasható Dr. Pintér Béla neve és az, hogy az ő sürgetésére helyezték át Csatáry Lászlót Budapestre. 
Az valószínűleg már örök titok marad, hogy miképpen vált a kéziratban lévő "Dr. Pintér Béla sürgős igénye" szöveg, a gépelt másolati  példányban "? kapitányt" szóvá ?
Dr. Pintér Béla 1944.10. 25-től Budapest székhellyel a Vidéki Rendőr-főkapitányságok gazdasági hivatala tanácsosa volt.
 
 
Efraim Zuroff a Dr. Csatáry László elleni médiahadjáratában folymatosan azt hangoztatta, hogy Csatáryt háborús bűnei miatt kiutasították Kanadából és állampolgárságától megfosztották. Ennek cáfolata a Kanadai Igazságügyi Minisztérium hivatlalos levele 2015-ből, amely szerint nem tudják, hogy mi motiválta  Csatáry Lászlót abban, hogy lemondjon állampolgárságáról és elhagyja Kanadát.
 
Ez a levél adja meg a keretét keretét annak, hogy minden vád, amelyet 1941-től napjainkig Dr. Csatáry László ellen bárhol, bármely eljárásban  felhoztak, minden alapot nélkülöz.
 

Képgaléria:A Csatáry ügy dokumentumai

/album/kepgaleria-a-csatary-ugy-dokumentumai/a001-csl-magyar-szig-jpg1/ /album/kepgaleria-a-csatary-ugy-dokumentumai/a002-degob1-jpg/ /album/kepgaleria-a-csatary-ugy-dokumentumai/a003-degob2-jpg/ /album/kepgaleria-a-csatary-ugy-dokumentumai/a004-degob3-jpg/
/album/kepgaleria-a-csatary-ugy-dokumentumai/a005-erettsegi-biz-jpg/ /album/kepgaleria-a-csatary-ugy-dokumentumai/a006-diploma-vegbiz-jpg/ /album/kepgaleria-a-csatary-ugy-dokumentumai/a007-katonai-szolg-igazolas-jpg/ /album/kepgaleria-a-csatary-ugy-dokumentumai/a008-szarmazasi-ig-jpg/
/album/kepgaleria-a-csatary-ugy-dokumentumai/a009-malomellenor-szolgalat-ig-jpg/ /album/kepgaleria-a-csatary-ugy-dokumentumai/a010-bm-kinev-parancs-jpg/
1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>

Képgaléria: Kezdőlap

/album/kepgaleria-kezdolap/kassa-arnyekaban-borito-jpg1/